Kevés a tej – Nem szopik eleget a csecsemő

W. Ungváry Renáta

Ez a két leggyakoribb probléma, ami miatt szoptatási tanácsadóhoz fordulnak az anyák. A szoptatás idő előtti abbahagyásának legfőbb okaként az elégtelen tejtermelést nevezik meg az érintettek. Ez azért meglepő, mert a tej mennyisége megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás-szopás esetén alkalmazkodik az igényekhez. Paradox jelenség, hogy a mindennapi gyakorlatból úgy tűnik, mintha ez egyáltalán nem működne, mintha a megfelelő mennyiségű anyatej termelésének képessé­ge a szerencsés anyák privilégiuma volna. A leggyakoribb reakció, hogy a csecsemőnek tápszeres kiegészítést adnak. Az eredmény: a kívánatosnál rövidebb ideig tartó szoptatás.

Mi mindent jelent, ha kevés a tej?

  1. A csecsemő a szükségesnél kevesebb táplálékhoz jut.
  2. A csecsemőnek a kívánatosnál kevesebb közvetlen testkontaktus jut.
  3. A csecsemő a számára megfelelő immunológiai védelemből is kevesebbet kap.

Miért ez a leggyakoribb probléma?

A valóságban természetesen nem arról van szó, hogy a sikeres szoptatás, az elegendő tej termelése szerencse kérdése volna. Megfelelő információk és támogatás mellett az anyák túlnyomó többsége képes a kizárólagos szoptatásra a csecsemő életének első hat hónapjában, sőt arra is, hogy a szopta­tást a mindkettejük számára ideális ideig folytassa. Ugyancsak megfelelő információk és támogatás szükséges ahhoz, hogy azok az anyák is tudjanak szoptatni, akiknek minden erőfeszítés ellenére kevesebb teje termelődik, mint amennyi a csecsemő megfelelő fejlődéséhez szükséges volna. Alapelv, hogy az anyatejből minden egyes korty érték, nincs olyan kicsi mennyiségű tej, amelynek kedvéért ne volna érdemes erőfeszítést tenni, vagy amelynek ne volna értéke a csecsemő számára. Ugyanakkor a legoptimálisabb hatás érdekében a kizárólagos szoptatást javasolja a WHO az élet első hat hónapjában (Kramer, 2002).

Könnyebb megérteni ezt a szerteágazó problémát, ha sorra vesszük az okokat:

  1. Alapvető ismeretek hiányoznak arról, hogyan termelődik az anyatej, milyen tényezők határozzák meg a mennyiségét. Ez az anyákra és az anyával foglalkozó egészségügyi dolgozók jelentős részére is igaz. A legelterjedtebb tévhit ez: a mell voltaképpen egy nem annyira praktikus cumis­üveg: nem látszik, mennyi van benne, a cumi része hol nagy, hol kicsi, hol lapos, ráadásul fájni is tud, nem is kicsit. A cumisüvegből ki tud fogyni a tej, így a mell működésével kapcsolatban is ez a feltételezés: ha a csecsemő elfogyasztotta a napi adagot, akkor üres a mell. Sokan azt gondol­ják, ha több időt hagynak arra, hogy telítődjön, több tej is lesz. A ritkább szoptatás eredménye azonban sokkal inkább a tejmennyiség csökkenése.

    A kutatási eredmények meggyőzően igazolják, hogy a folyamatos tejtermelés biztosításában az emlőben lévő helyi mechanizmusok játsszák a fő szerepet (autokrin szabályozás), vala­mint, hogy a kiürülés gyakorisága és alapossága határozza meg a termelődő tejmennyiséget (De Coopman, 1993; DeCarvalho, 1983).
  2. Az anya önbizalomhiánya is nehezíti a helyzetet: a legapróbb nehézség esetén is elsősorban saját alkalmatlanságát, ügyetlenségét okolja.
  3. A családtagoktól, ismerősöktől, sajnos sokszor egészségügyi dolgozóktól kapott helytelen vagy egymásnak ellentmondó információk miatt egyáltalán nem világos, mi is a teendő válságos helyzetben. Nem mindenki tudja, hogy ilyenkor érdemes laktációs szaktanácsadóhoz fordulni a kérdésekkel.
  4. Válságos vagy annak vélt helyzetben egymás hatását fokozó rossz lépésekre kerül sor: a csecse­mő pótlást kap, ritkábban kerül mellre, rövidebb időre, a szopás hatékonysága csökken, a tej­mennyiség csökken.
  5. Kevés hozzáértő szakember van, aki képes a helyzet elmélyült, türelmes feltérképezésére. A "kevés a tej" probléma felgöngyölítés időigényes.
  6. A tápszermarketing hatására sok anya gondolja úgy, hogy a tápszer legalább olyan jó, vagy akár jobb is, mint az anyatej. Az ügyesen megfogalmazott, tanácsadófüzetnek álcázott propaganda kiadványok nem tartalmaznak információkat arról, hogyan lehet növelni a tejmennyiséget, és arra az esetre, ha nem volna elég, tápszeres pótlást javasolnak.
  7. A társadalmi elvárás az, hogy az anya szoptasson. Ha nem így tesz, akkor rossz anyának számít, ezért akkor sem feltétlenül mer nemet mondani a szoptatásra, ha valójában nem szeretne szoptat­ni. Olyan kifogást keres és talál, amely "alibit" szolgáltat számára egy nehéz helyzetben.

A két legfontosabb lépés

  1. Kérdezzünk! Tisztázni kell, hogy valóban kevés a tej, valóban keveset szopik-e a csecsemő. Erre azért van szükség, mert a "kevés a tej" probléma a leggyakoribb álruha. A valódi probléma sokszor egészen más. A legalapvetőbb kérdés, hogy eleget gyarapodik-e a csecsemő, hogyan változik a súlya, miközben csak anyatejet kap. Nagyon sokszor az derül ki, hogy a gyarapodással nincs is gond, egészen más miatt nyugtalan az anya.

    Alapelv, hogy mindig egészséges anyából és egészséges csecsemőből indulunk ki, alaposan és körültekintően elemezzük a szoptatási gyakorlatot: magyarázatot ad-e a nehézségekre?

    Ehhez szükségünk lesz az anya meghallgatására: ő milyen jelekből látja úgy, hogy nincs elég teje? Leggyakrabban ezekre az okokra hivatkoznak az anyák: a mell puhább és kisebb, mint azelőtt volt, a kisbaba sír vagy nyugtalankodik szopás után, már nem elég neki egy mell, gyakrabban szeretne szopni, mint azelőtt, szopás után semmit vagy csak pár csepp tejet tud kifejni, korábban egész nap magától is folyt a tej, ez most megszűnt, a korábban erőteljes tejleadóreflexet már nem érzi, nem gyarapodik annyit a baba, mint azelőtt. Fontos tudni, hogy ezek a jelek ugyan utalhatnak arra, hogy kevés a tej, de ez egyáltalán nem törvénysze­rű. Az anyát megnyugtathatja, ha sorra vesszük aggodalmait és elmagyarázzuk, nagy való­színűséggel mi okozhatja, és hozzátesszük, hogy más anyák is szoktak hasonló jelenségeket tapasztalni, miközben kisbabájuk jól gyarapodik.
  2. Ha szükségesnek látszik, számba vesszük azokat a betegségeket, anatómiai eltéréseket az anyá­nál, amelyek elégtelen tejtermeléshez vezethetnek. Ugyanígy járunk el a csecsemőnél is: ha a tej­termelés megfelelő, ő miért nem tud annyit szopni, hogy a gyarapodása megfelelő legyen?

E két fontos témakör tisztázásban nagy segítség az anamnézis kérdéssor, melyet a „Nem elég a tej” problémakör feltárására állítottunk össze.
Itt található: http://www.szoptatasert.hu/letolt/egyeb/nem_eleg_tej_anamnezis.doc (2011.11.14.)

Mennyi az elég? Megfelelő gyarapodás – megfelelő fogyasztás

hasonfekvő kisbaba A részben még jelenleg is használatos nö­vekedési görbék adatai nem hat hónapig kizárólag szoptatott csecsemőktől szár­maznak. Referenciának a WHO növeke­dési görbéi tekinthetők. 1997 és 2003 kö­zött kivitelezett multicentrikus kutatás során, 8500 különböző etnikai és kulturá­lis hátterű (Brazília, Ghána, India, Norvé­gia, Oman és az Egyesült Államok) lega­lább négy hónapig kizárólag vagy túlnyo­mórészt szoptatott gyerekek ötéves korig követett növekedési adatai alapján készül­tek az új görbék. A cél az volt, hogy a szoptatott gyerek biológiai normái jelent­sék a kiindulópontot a gyarapodás megfe­lelőségének megítélésekor. A kutatás adatai az Acta Pediatrica letölthető különlenyomatában jelen­tek meg (WHO, 2006).

A szakirodalomban eltérő alsó határokat adnak meg a még elfogadhatónak tekinthető gyarapodás értékét illetően.

  • A La Leche Liga „Az anyatej mennyiségének növelése” című tájékoztató füzetben 100‑120 gramm / hét van megadva.
  • Riordannál az alsó határ 2 gramm/nap, az átlag az első három hónapban lányoknál 34 gramm/nap, fiúknál 40 gramm/nap (Riordan, 2005)

Az átlagértéktől való eltérés nem jelent automatikusan túletetést vagy elégtelen gyarapodást, és az alsó határértéknek megfelelő gyarapodás is megfelelőnek tekinthető. Ez utóbbi esetben természete­sen nem szabad eltekinteni a szoptatás folyamatának, és gyakorlatának alapos feltérképezésétől, hogy kizárjuk az esetleges problémákat.

A csecsemő különböző életkoraiban más-más gyarapodási határértékeket tekintünk irányadónak, ahogy „Az egészséges csecsemő és természetes szükségletei” című fejezetben részletesen szerepel.

Szopások mérése

Azt, hogy az anyának van-e elég teje, a mindennapokban elterjedt gyakorlattól eltérően nem célsze­rű a szopott tejmennyiség alapján megállapítani. Az alkalomszerű mérés/próbaszopás eleve alkal­matlan arra, hogy az egész napi, heti fogyasztásra vonatkozó következtetést vonjunk le belőle.

Ennek okai:

  • Az anyatej összetétele, energiatartalma napszakonként is változik, a grammok nem mondanak semmit az elfogyasztott tejmennyiség energiatartalmáról (Kent, 2007).
  • Az anyai stressz, amely a méréshez, próbaszopáshoz kapcsolódik, eleve gátolhatja a tejleadó reflexet. Tejleadó reflex nélkül a csecsemő a rendelkezésre álló tejmennyiség töredékéhez jut csak hozzá.
  • A szopások mérésének csak kivételes helyzetekben van értelme, és csak akkor, ha több napon keresztül minden egyes szoptatást belevonunk (Riordan, 2005).
  • A szopások mérése azért is értelmetlen, mert elvonja a figyelmet a csecsemő jelzéseiről, pon­tos megfigyeléséről, és a következő lépést a szopott tejmennyiségtől teszi függővé, ahelyett, hogy a gyerek állapotát vennénk figyelembe.

Ha nem mérjük a szopott mennyiséget, miből látszik, hogy eleget szopott-e?

Bár ezt csak a szoptatási gyakorlat alapos megfigyelése, a gyerek állapotának, igényeinek megfi­gyelése után jelenthetjük ki, a következő tényezők azért adnak némi támpontot. Vigyázat: a sema­tikus megközelítés mindig veszélyeket rejthet magában! Azt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szoptatás nem csupán táplálékforrás a csecsemőnek. Ezért a súlygyarapodás alapján legfel­jebb annyit jelenthetünk ki, hogy a nutritív szopás nagy valószínűséggel kielégíti táplálékigényét.

  1. Újszülött-korban
    Biztosan elég a tej az első két héten, ha

    - a súlyesés kevesebb, mint 10 százalék (Chantry, 2011). Korábban 7-8 százaléknál húzták meg ezt a határt. A súlyvesztés mértékénél azonban figyelembe kell venni olyan, rutinszerűen alkalmazott szülészeti eljárásokat, amelyek befolyásolják az újszülött folyadékvesztését. Például, hogy az anya kapott-e a vajúdás során illetve a császárműtét közben folyadékpótló infúziót, ödémás-e, illetve mikor vágták el a köldökzsinórt. Ezek a tényezők az újszülöttnél is fokozott súlyvesztést okozhatnak anélkül, hogy a háttérben elégtelen tejbevitel állna.
    - a súlyvesztés a harmadik napon megáll
    - a baba az ötödik naptól gyarapodni kezd
    - 10 napos-kéthetes korra visszanyeri születési súlyát
    - legalább naponta háromszor van széklete
    - a negyedik napon már nem fekete/sötétzöld magzatszurkot, hanem sárgás, anyatejes székletet találunk a pelenkában
    - a negyedik naptól már legalább hat jó nedves pelenkája van a babának
  2. Kéthetes kortól egy hónapos korig, ha

    - naponta legalább 20-30 grammot gyarapszik, heti átlagban legalább 15-20 dekát
    - naponta öt-hat pisis pelenkája és három-négy széklete van
  3. Egy hónapos kortól a születési súly megkétszerezéséig, ha

    - naponta öt-hat pisis pelenkája van
    - heti gyarapodása stabilan 15-18 deka fölött van
  4. A születési súly megkétszerezésétől hat hónapos korig, ha

    - naponta öt-hat pisis pelenkája van
    - havi gyarapodása legalább 40-50 deka

Tényleg kevés a tej?

Gyakori, hogy az anyák olyan jeleket is az elégtelen tejtermelésre utalóként értelmeznek, amelyek a szoptatás természetes velejárói, illetve amelyek más okra vezethetők vissza. Néhány példa

  • A mell már nem olyan telt és nehéz, mint a szülés utáni hetekben volt. Ok: endokrin-autokrin szabályozás változása.
  • A baba szopás után sír. Ennek több oka is lehet, köztük az is, hogy valamiért éhes maradt. De lehetséges, hogy csupán a testközelséget, a komfortszopást hiányolja.
  • Szoptatás után már nem tud fejni: ez azon a tévhiten alapul, hogy a mell a cumisüveghez hasonlóan kiüríthető tartály. Holott az, hogy valaki tud-e fejni vagy sem, és hogy mennyit, inkább technikai kérdés, rendszeresség, gyakorlat kérdése. A sikertelenség Nem igazolja azt, hogy a mellben nincs több tej. Kutatások sem bizonyítják azt, hogy a fejés képessége, készsége összefüggene a termelődő tej mennyiségével.
  • A gyerek átaludta az éjszakát, de most megint felébred, és csak akkor nyugszik meg, ha megszoptatja. Teljesen normális jelenség, ami lehetséges, hogy éhség miatt következik be, de valószínűbb magyarázat a fogzás vagy egyéb ok miatti nyugtalanság. Az éjszakai szoptatás jó megoldás, serkenti a tejtermelést.
  • Már nem hízik annyit a gyerek, mint eddig: ezt minden esetben az egyéni körülmények (gyerek életkora, gyarapodása eddig, szoptatási gyakorlat alapos végigbeszélése) alapján kell mérlegelni, hogy valóban a tej elégtelen mennyiségérére utal vagy életkori sajátosság, esetleg a csecsemő étvágyában állt be változás pl. nátha, egyéb betegség, oltás miatt.

Az alsó határérték mentén, vagy nem az elvárásoknak megfelelően gyarapodó csecsemő

Az első lépés, mint minden más esetben is, a szoptatási gyakorlat gondos feltérképezése és értékelé­se. A következő tényezők megléte figyelmeztet arra, hogy a szoptatási gyakorlat nem ideális:

  • cumihasználat, cumisüveg használat (Kramer, 2001)
    - Javaslat: Lehetőleg ne használjon cumit, cumisüveget. Amikor cumival nyugtatná meg a csecsemőt, tegye mindig mellre. A cumisüveget helyettesítő eszközöket lásd a „Pótlás” című részben.
  • meghatározott időközönkénti etetés/napirend szigorú betartása
    - Javaslat: Kezelje lazábban az etetési rendet! Ha a csecsemő jelentkezik, szoptassa meg függet­lenül attól, hogy hány óra telt el. Ha a csecsemő nyűgösködik, kísérelje meg ismét a szoptatást. Ha úgy látja, hogy fáradt, engedje elaludni a mellen.
  • a szopások mérése és pótlása
    - Javaslat: Ne mérje a szoptatásokat! Ehelyett kísérje figyelemmel az elegendő tejbevitelre utaló jeleket (lásd fent). Ha pótlásra van szükség, a mennyiséget ne a szopások mérése segítségével határozza meg. Lásd bővebben a „Pótlás” című résznél.
  • a szopás időtartamának korlátozása
    - Javaslat: Lehetőleg várja meg, amíg a csecsemő magától elengedi a mellet. Ha ez valamiért nem lehetséges, az aktív evési szakasz (szív-nyel folyamatosan) végét mindenképpen várja meg, és legfeljebb a komfortszopást korlátozza. Ez azonban lehetőleg csak átmenetileg legyen így.
  • a csecsemő elkülönítése az anyától (akár kórházban, akár gyerekszobában)
    - Javaslat: anya és csecsemő 24 órás együttes elhelyezése úgy, hogy a csecsemő legfeljebb karnyújtásnyi távolságra legyen az anyától. Ideális az ennél nagyobb közelség, különösen akkor, ha gondok vannak a szoptatással.
  • annak megszabása, hogy a szopások közt legalább mennyi időnek kell eltelnie
    - Javaslat: Kezelje rugalmasan! Vannak időszakok, amikor sűrűbben, és vannak olyanok, amikor ritkábban szeretne szopni a csecsemő.
  • a csecsemő nyugtalansága szopás közben
    - Javaslat: Győződjön meg róla, hogy elég kényelmes-e a pozíció anyának, babának! Gondoljuk végig, hogyan csökkenthetjük az anya feszültségét szoptatás közben. Esetleg figyelem elterelése.
  • a csecsemő gyakran félrenyel, köhög, esetleg sír
    - Javaslat: Mivel a túl erős tejleadó reflex zavarhatja a csecsemőt, javaslatokat lásd lejjebb.
  • az anya kényelmetlen, görcsös testhelyzetben szoptat, ráhajol a csecsemőre
    - Javaslat: Figyeljük meg a szoptatást a család otthonában, a megszokott helyszíneken és körülmények között, majd tegyünk javaslatot kényelmesebb megoldásra: főként a hát és a karok megtámasztása, az anya talpának stabilitása a talajon
  • a csecsemő teste szopás közben C-alakban begörbül, álla a mellkasához közelít
    - Javaslat: Korrigáljuk finoman a csecsemő testhelyzetét úgy, hogy a feje enyhén hátrabukjon, feje és popsija nagyjából egy vonalban legyen.
  • a csecsemő orrlégzése akadályozott
    - Javaslat: Szükség esetén orrszívás, orrcseppnek anyatej is használható a járatok átöblítésére.
  • a mellbimbó sebes, az anya számára fájdalmas a szoptatás
    Ebben az esetben előfordulhat, hogy a csecsemő nem hatékony/rossz szopástechnikája, szájának átlagostól eltérő anatómiai sajátosságai (például lenőtt nyelve) miatt nem jut elég tejhez. Az anya a fájdalom miatt esetleg nem teszi kellően gyakran és elegendő ideig mellre a csecsemőt.
    - Javaslat: Keressük meg a fájdalom és a sérülés okát, tegyünk javaslatot a fájdalom csökkentésére! Általában beválik: csecsemő közelebb húzása a mellhez a rákapás pillanatában. A mellbimbó kerüljön minél mélyebbre a szájába.
  • a csecsemő szopása közben kattogó, cuppogó hangot hallat: elképzelhető, hogy nem tud rendesen vákuumot csinálni, lecsúszik a mellről, így nem tud kellően hatékonyan szopni. Például akkor gyakori, ha a csecsemő alsó állkapcsa az átlagosnál jobban hátraesik.
    - Javaslat: aszimmetrikus mellre helyezés elmagyarázása. A csecsemő orra a melltől távolabb kerül, álla viszont közelebb. Szükség esetén alsó állkapocs óvatos lehúzása a rákapás pillanatában. Több testhelyzet kipróbálása.

Hogyan függhet össze a túl sok tej/túl erős tejleadó reflex problémakör az elégtelen gyarapodással?

  • Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Ugyanígy egyes babákat nagyon megijeszt az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása (vagy az evés halogatása a végsőkig) vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet. Ez utóbbi jellemzően az alsó és felső íny összeszorítása és nyelv púpozása lehet, hogy a baba ezzel is fékezze a tejömlést.
    - Javaslat: „Laid back” pozíció: az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti, így szoptatja. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függő­legesebb helyzetben. Lehetőleg gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej. Tejleadó reflex lecsengéséig az anya vegye ki a mellbimbóját a baba szájából. Sok testkontaktus, hordozás a komfortszopás pótlására.

Az elégtelen tejtermelés leggyakoribb okai egészséges anya-csecsemőpáros esetében

  1. A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol. (Riordan, 2005) A gyakorlatban általában bevá­lik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket. Ez jellemzően az első hónapok problémája, de a fogzás időszakában vagy egyéves kor körül gyakori, hogy a csecsemő nem akar ennyiszer szopni, sőt előfordul, hogy éjszaka hajlandó. Ez okozhatja a tejmennyiség jelentős csökkenését. Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy hányszor kell szoptatni egy nap alatt, mert ez az anya mellének tárolókapacitásától is függ, amely nagy egyéni eltéréseket mutathat. A kis tárolókapacitású nőknél sokkal gyakoribb szoptatásra van szükség a megfelelő gyarapodás érdekében (Kent, 2007).
  2. A csecsemő átalussza az éjszakát, ezért nem szopik éjszaka. Az elkülönítés az anyától bármely napszakban káros. A gyerekszoba ebben az életkorban káros és felesleges.
  3. A csecsemő étvágytalan, ezért keveset szopik. Oka lehet rendszerhez szoktatási kísérlet. Jellem­zően egy hónapos kor tájékán, túl az első nehézségeken, jól gyarapodó, de bukós vagy hasfájós­nak mondott baba, akivel kapcsolatban azt javasolják, hagyja abba az össze-vissza szoptatást. A csecsemő emiatt leszokik a jelzésről, belenyugszik a ritkább etetésbe, így viszont előfordul, hogy nem jut elég kalóriához. Szóba jöhet még a túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés. Ezekben az esetekben a tejmennyiség a csecsemő lanyhább, ritkább szopása miatt csökken.
  4. A csecsemő mással lakik jól, ezért az ideálisnál kevesebbet szopik. Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése. Nem javasoljuk a szoptatások kiváltását szilárd étellel, hanem a meglevő szoptatási gyakorlatba illesztjük bele fokozatosan a szilárd táp­lálék adását nem anyatej helyett, hanem annak kiegészítésére. Ha a csecsemő túlságosan sok gyümölcslevet fogyaszt, az is étvágycsökkenéshez és a gyarapodás elégtelenné válásához vezet (Lawrence, 2005). Ezért az első évben egyáltalán nem célszerű pasztörizált, édesített gyümölcs­levet adni, és a későbbiekben is csak módjával.
  5. Túltelítődések után tejmennyiség csökkenés.

Családtagok, apa

Érdemes meghallgatni az anyát arról, hogy mit tud a családi előzményekről. Őt szoptatta-e az édes­anyja, és ha igen, meddig, ha nem, akkor miért nem. Az új baba születésekor előjönnek ezek a régi dolgok, és az anya önbizalmát megingathatja, ha úgy hallja, hogy a családban másoknak sem sike­rült a szoptatás. Nyugtassuk meg az anyát, hogy ő genetikai szempontból nem mása a saját édesany­jának, és a sikeres szoptatásra abban az esetben is jó esélye van, ha ez eddig a családban senkinek sem sikerült. Ha valóban ez a helyzet, természetesen célszerű számba venni a lehetséges okokat, anatómiai eltéréseket.

Előfordulhat az is, hogy a családban mindenki sikeresen szoptatott eddig, ezért gyakorolnak nyo­mást az anyára. Ez nagyon kedvezőtlen lehet, ezért az anyát bátorítani kell saját útjának megtalálá­sára. Ha ezt igényli a család, vagy ha a család kulturális tradíciói nem éppen ezzel ellentétesek, érdemes az apát is bevonni a szoptatási probléma megoldásába. Kérdezzük őt is, hallgassuk meg a véleményét, tisztázzuk, ő hogyan érzi magát ebben a helyzetben. A tej folyására, a stressz csökken­tésére jótékony hatással van egy kiegyensúlyozott, nyugodt, szeretetteljes és kellőképpen határozott apa.

Kóros állapotok a "nem elég a tej" probléma hátterében

Amikor az okok után nyomozunk, induljunk ki abból, hogy az elegendő tej termelésének alapfelté­telei ezek (West, 2009):

  1. Elegendő mirigyállomány
  2. Ép idegpályák és tejcsatornák
  3. Megfelelő hormonmennyiség és hormonreceptor
  4. Megfelelő gyakoriságú, hatékony stimuláció és tejkiürítés szopással és/vagy fejéssel.

Beteg anya

Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevoná­sa is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében. Jól kézben tartott, meg­felelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyi­séggel. Abban az időszakban, amikor még kevés a tej (ez két-három hónapot is jelenthet), célszerű szoptatásbarát módszerrel adni a pótlást a csecsemőnek. Lásd lejjebb.

  • Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasoljuk a szoptatás fenntartását a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel. A betegség lecsengése után rendeződik a tejmennyiség.

Krónikus betegségek, amelyek befolyásolják a tejmennyiséget:

  • Pajzsmirigy működési zavarok (posztpartum tiroiditisz incidenciája 7,5 százalék!), Hashimoto betegség (5 százalék), Graves-kór. Pajzsmirigy túlműködésnél is előfordulhat, hogy kevés a tej, ugyanígy az is, hogy túl sok.
  • PCOS a nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál. A metformin szedhető szoptatás alatt, de épp ilyen fontos az aktívabb életmód, a cukormentes étrend.
  • Hormonális eltérések
    Alapvetően három fő hormon működését kell figyelembe vennünk a tej termelődésével kapcsolatban: a prolaktint, az inzulint és a kortizolt. Az oxitocoinnal kapcsolatos problémák a tejleadást nehezítik, és így közvetetten a tejtermelés csökkenésére is hatnak.
    A hormonhiány tehát lehetséges, de nem gyakori ok, ami örökletes is lehet. Prolaktin pótlás­ra jelenleg még nincs lehetőség, a prolaktin receptorokkal kapcsolatos kutatás még gyerek­cipőben jár, egy tanulmány született ebben a témakörben (Zargar, 2000).
    Az inzulinrezisztencia ismert jelenség, és a kortizol-rezisztencia sem olyan ritka, ahogy ko­rábban gondolták – állapítja meg Diana West és Lisa Marasco „The Breastfeeding Mother's Guide to Making More Milk” c. könyvében (West, 2009).
  • Ha a BMI nagyobb mint 26, akkor fokozott a kései tejbelövellés és az elégtelen tejtermelés kockázata. Állatkísérletekben a túletetés csökkentette a mirigyállomány fejlődését a vemhesség előtt és közben is. Mivel a túlsúly nem mindig túlevés következménye, hanem sokszor hormonális kiegyensúlyozatlanság áll a háttérben, a pajzsmirigy működési zavarokat és a PCOS-t ki kell zárni.
  • I-es típusú diabétesz: terhesség alatt alacsonyabb lehet a prolaktin-szint és HPL, ez hátráltathatja a mirigyállomány fejlődését. A tejbelövellés 24-48 órát késhet az átlaghoz képest. Az inzulinszint erős ingadozásai csökkentheti a tejtermelést.
  • II-es típusú diabétesz: sok esetben nincs gond a tejtermeléssel, de ha inzulinrezisztencia és hipoplázia együttesen lép fel, gyakori az elégtelen tejtermelés. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, az inzulinrezisztencia hogyan befolyásolja a mirigyállomány fejlődését.
  • A magas vérnyomás rizikófaktornak számít elégtelen tejtermelés esetén, bár sok esetben nem befolyásolja negatívan a tejelválasztást. Feltételezhető, hogy a magas vérnyomás hátrányosan befolyásolja a méhlepény fejlődését és működését (lásd Problémák a lepénnyel). Felmerült, hogy egyes vérnyomáscsökkentőknek is lehet ilyen hatása.
  • Szülészeti szövődmények: súlyos vérveszteség/Sheehan szindróma
    Természetes szülésnél a fél liternél nagyobb vérveszteség, császármetszésnél az egy liter feletti számít a tejtermelés is negatívan befolyásoló, súlyos vérveszteségnek. Abban az eset­ben, ha a vérveszteség miatt hipofízis működéskiesés következik be (Sheehan szindróma), prolaktin-szint növelő szerektől sem várhatunk segítséget.
    Mindazok a tényezők, amelyek negatívan befolyásolják a méhlepény működését, a mirigy­állomány fejlődésére is hátrányosan hathatnak. Az anamnézis felvételekor ezért is fontos rákérdezni a terhesség alatti komplikációkra, különösen, ha a magzat elmaradt a növekedés­ben vagy részleges lepényleválás következett be. A mirigyállomány terhesség alatti fejlődés­beli elmaradása ellensúlyozható gyakori szoptatással és fejéssel, vagyis a szükséges fizikai ingerekkel. A visszamaradt placenta darab akadályozza a tejbelövellést, erős vérzés jelent­kezhet, de a lepényrész magától is távozhat, ellenkező esetben műtéti úton távolítják el. A progeszteron-szint leesésével a tejbelövellés szinte azonnal megtörténik, és a tejmennyiség normalizálódik.

Beteg csecsemő

Amikor utólag elemeztek olyan eseteket, amikor a szoptatás sikertelen volt az anya szándéka ellené­re, az estek jelentős százalékában az derült ki, hogy a csecsemő idejében fel nem ismert beteg­sége/állapota volt a probléma gyökere (Lawrence, 2005). A szoptatási tanácsadási gyakorlatban is naponta ütközünk ilyen esetekbe: fel nem ismert húgyúti fertőzés, tüdőgyulladás, szívfejlődési rend­ellenesség, sőt, szájpadhasadék. Valamennyi felsorolt esetben tápszert írt fel a gyermekorvos, anél­kül, hogy akár a szoptatási gyakorlat felülvizsgálata, akár a szopás megfigyelése megtörtént volna. Ezek a diagnosztikus tévedések rávilágítanak arra, hogy a nem kellően gondos eljárás milyen gyak­ran eredményez indokolatlan pótlást és ezzel párhuzamosan a szoptatás háttérbe szorulását.

Lehetséges kór-okok, amelyek miatt kevés tejet fogyaszt a csecsemő:

  • Születési sérülések: hematóma, amely fokozhatja a sárgaságot, aluszékonyságot, felkari idegfonat sérülés, kulcscsont törés, nyakizomzat meghúzódása. Ez utóbbiak fájdalmassá tehetnek bizonyos mozdulatokat, jellemező lehet, hogy a csecsemő az egyik oldalt elutasítja, tartása aszimmetrikus.
  • Fertőzés miatti étvágytalanság (húgyúti fertőzés, középfülgyulladás, nátha, gyomor-bélhurut)
  • Légzés nehezítettsége, orrdugulás, tüdőgyulladás, hörgőgyulladás
  • Fejlődési rendellenesség, ami hipotóniával vagy fokozott izomtónussal jár
  • Lenőtt nyelv, rövid nyelv, hátraeső alsó állkapocs, amely akadályozza mellbimbó megfelelő szájban tartását, a tej hatékony kiszívását és jellemzően sebesedést is okoz.
  • Allergia: leggyakrabban a szoptató anya által fogyasztott tehéntej, tejtermékek anyatejbe átkerülő fehérje részecskéire
  • Reflux betegség, amely miatt az étkezés fájdalommal jár. Figyelem! A bukás jó gyarapodás mellett NEM reflux betegség! Gyanú esetén belgyógyászati ultrahang, szükség esetén gasztroenterológiai kivizsgálás. A gyakori bukás önmagában nem ok az AR tápszer vagy a gyomortartalom sűrítő kiegészítés bevezetésére.
  • A gyomor-bél traktus fejlődési rendellenességei, betegségei, leggyakrabban a pylorus stenosis
  • Megnövekedett energiafelhasználás kevéssé hatékony anyagcsere miatt: mukoviszcidózis (erre a betegségre a csecsemő bőrének sós íze és már az első hónapokban jelentkező súlyos felsőlégúti betegség, tüdőgyulladás, székrekedés figyelmeztethet), szívfejlődési rendellenesség (sokszor egyéb tünet nincs, néha szívzörej).

Pótlás (Supplementary feeding)

Ez az elterjedt elnevezése annak, amikor a csecsemő anyamellen kívül más forrásból is kap anya­tejet, donort tejet vagy tápszert.

A kizárólagos szoptatás hat hónapos korig elegendő a legtöbb kisbaba egészséges fejlődéséhez. A cumisüveg és a cumi szorosan kapcsolódik a köztudatban a csecsemőkorról alkotott képhez. Ezzel szemben tudni kell, hogy bármilyen cumi használata megzavarhatja a csecsemőt, eltérítheti őt a szopástól. A legérzékenyebb időszak ebből a szempontból az első négy-hat hét. Mégis az első napokban fordul elő leggyakrabban, hogy pótlást adnak az újszülöttnek, legtöbbször nagylyukú, úgynevezett „bocietető” cumival. Ez káros gyakorlat (nagyon hirtelen telik meg a csecsemő gyomra nagy mennyiségű táplálékkal), amelynek a megszüntetéséért mindent meg kell tenni akkor is, ha a csecsemőt nem fogják szoptatni a későbbiekben sem. Ráadásul többnyire indokolatlan, és a tapasz­talatok szerint – jó kórházi gyakorlat, értő, figyelmes szoptatási tanácsadás mellett – elkerülhető lenne. Az újszülöttek kis hányadánál valóban szükség van pótlásra.

Mikor kell pótlást adni?

  • Kis súlyú koraszülötteknek abban az esetben, ha lefejt hátsó, zsírdús tej az orvos megítélése szerint nem biztosít megfelelő gyarapodást. Többnyire a 30-31. hét előtt születetteknél.
  • Olyan fejlődési rendellenességek esetén, amelyek lehetetlenné teszik a hatékony szopást.
  • Ha átmenetileg az anya egészségi állapota miatt ütközik akadályba a szoptatás. Ebben a nehéz időszakban is a saját anya teje, vagy női tej a legjobb választás pohárból vagy kanállal. Ha megszűnt az akadály, vissza lehet térni a teljes szoptatásra.
  • Ha a gyermek elveszti testsúlyának 10 százalékát, lehetséges, hogy pótlást kell kapnia (sokszor néhány milliliternyi is elég), lehetőleg a saját anyja tejét. Néhány nap „lustálkodás” után, a gyarapodás megindulásával a legtöbb újszülött visszanyeri élénkségét, a pótlást el lehet hagyni.
  • Ha az újszülöttnek hirtelen leesik a vércukorszintje, az agy nem jut táplálékhoz. A hipoglikémia koraszülött vagy alacsony születési súlyú csecsemőknél gyakoribb. A nem jól beállított cukor­beteg anyák kisbabáinak is esélyük van arra, hogy hirtelen lezuhanjon a vércukorszintjük. Jelei: erőtlenség, láz, remegés, elkékült ajkak, mozgásroham. Ennek megítélése mindig a neonatológus gyermekgyógyász feladata. A veszélyeztetett újszülöttek esetében fokozottan szükség van a szülés utáni korai mellre tételre és a nagyon gyakori szoptatásra. Ha még ez sem lenne elég, glükóz tartalmú infúziót, vagy pótlást kell adni.
  • Előfordulhat az is, hogy a csecsemő átmenetileg nem szopik elég hatékonyan. Ezt a kelleténél nagyobb súlyesésből, és a széklet - vizelet mennyiségéből és minőségéből állapíthatjuk meg. Ilyenkor különösen fontos az okok megállapítása, a szoptatási gyakorlat gondos ellenőrzése, a csecsemő alapos vizsgálata, ha szükséges, akkor más szakterület képviselőjének (pl. neurológus) bevonásával.

Pótlás szoptatás közben

A hozzátáplálásnak nem szabad hátrányosan befolyásolnia a szoptatást. Ha a kisbaba képes szopni és hajlandó is erre, csak a hatékonysággal vagy a tej mennyiségével van baj, sokat segíthetnek a következő eszközök és etetési trükkök:

1. Szoptanít, SNS (Supplemental Nursing System)

szoptaníttal szoptató anya Ez a segédeszköz az anya nyakába akasztható mű­anyag flakonból, és három, különböző vastagságú szilikonszondából áll. A palackból kivezető szon­dát úgy rögzítsük ragasztószalaggal a mellen, hogy a vége körülbelül fél centivel érjen túl a bimbó he­gyén. Így, miközben a csecsemő szopik, addig a szondán keresztül IS kap táplálékot. Az eszköz ku­pakjában levő rovátkákba behúzva a szondát meg lehet állítani a tej folyását az eszközből.

Amikor a csecsemő már ütemesen szív-nyel, (illet­ve amikor az anya tejleadó reflexe már kiváltódott) érdemes leállítani a pótlás folyását, hogy a mellből való szopást ösztönözzük. Az SNS segítségével át­hidalható a cumizavaros csecsemő egyik fő prob­lémája: az, hogy nincs türelme megvárni, amíg a mellből folyni kezd a tej (hiszen a cumisüvegből azonnal ömlik). A szonda elszorításával és kienge­désével újra és újra ösztönözni lehet a csecsemőt a hatékonyabb szopásra.

Az eszközt akkor érdemes használni, ha előre lát­hatólag hosszabb ideig és/vagy nagyobb mennyi­ségű pótlásra (napi 250 milliliternél több) lesz szükség.

Az anyának részletes és írásbeli felvilágosítást kell adni az eszköz tisztán tartásának és sterilizálásá­nak módjáról, különösen akkor, ha beteg vagy koraszülött csecsemőnél használjuk.

2. Fecskendő + etetőszonda

Hasonló hatást érhetünk el azzal, ha hatos méretű etetőszondát húzunk rá egy 10-20 milliliteres fecskendő végére, és azon át adagoljuk a pótlást szoptatás közben. Akkor csúsztatjuk a szonda végét a baba szájába, ha már rákapott a mellre, és szívja.

Pótlás szoptatás helyett

Előfordulhat, hogy az anya átmeneti távolléte, betegsége, vagy a csecsemő szopási, nyelési nehéz­ségei miatt van szükség pótlásra. Nem jók azok a módszerek, amelyek etetésenként csupán pár per­cet vesznek igénybe. Minél fiatalabb csecsemőről van szó, annál fontosabb, hogy a szopáshoz ha­sonló tempóban kapjon enni. Egy etetésre legalább 20-30 percet kell szánni újszülött korban.

Meg kell fontolni azt is, hogy bármilyen eszköz, még a kanál rendszeres használata is megza­varhatja a csecsemő szopástechnikáját, különösen az első hat hétben. Ezért célszerűbb a szoptatás közbeni pótlást választani, ha csak mód van erre.

  • Kanál: érdemes elkeskenyedő végű evőkanalat választani, amelybe maximum teáskanálnyi pótlás kerül, így kevesebb megy mellé, jobban adagolható. Alkalmi pótlásra javasoljuk.
  • svéd itatópohár Pohár: bármilyen pohár alkalmas újszülött etetésére. A legjobb az a fajta, aminek kifelé hajlik a széle, a gyakorlatban az úgynevezett svéd itatópohár használata a legegyszerűbb. Tartsuk a csecsemőt minél függőlegesebb helyzetben! A tejet ne öntsük, inkább várjuk meg, míg a csecsemő magától kiissza a felkínált cseppeket. Alkalmi pótlásra javasoljuk vagy 2-3 hetesnél nem hosszabb időszakra.
  • Soft Cup: csőrrésze olyan kiképzésű, mintha pohárból vagy kanálból inna a csecsemő, de a folyás sebességét egy beépített szelep segítségével finoman irányíthatjuk ujjunkkal, ezért szinte semmi sem megy mellé. Átmeneti, legfeljebb 2-3 hetes használatra javasoljuk.
  • Habermann etető/Special need feeder: Az etetőfejben lévő állítható szelep lehetővé teszi, hogy a szülő határozza meg a tej folyásának erősségét, és a pótlást aktívan a gyerek szájába juttatja. Ez olyan csecsemők esetében hasznos, akik szájpadhasadék, hipotónia miatt nem képesek a hatékony mellből szopásra, szívóerejük elégtelen. Használata megnehezíti a szopásra való visszatérést. Hosszú távú használatra is alkalmas akkor, ha nincs remény a szoptatásra.

Az eszközök használatát, tisztán tartását meg kell mutatni a szülőknek. Az volna a természetes, ha már a szülészeti osztályon felajánlanák valamelyik módszert, ha pótlásra szorul a csecsemő, és cumisüveget csak az anya külön kérésére használnának. Így a problémákkal küzdő gyerekek is jó esélyt kapnának a szopásra.

  • Ujjetető: kis mennyiségek átmeneti adására különösen előnyös akkor, ha az elégtelen gyarapodás egyik oka a rossz szopástechnika, pontosabban a nyelvhát púpozása. Ez koraszülötteknél, akiket nagylyukú cumiból etettek, különösen gyakori, mert ezzel védekeztek a torkukra túl gyorsan ömlő tej ellen. Ujjetetés közben az ujjunkkal finoman lenyomjuk a nyelvhátat, az ujj körül vályút kialakítva. Az ujjetetés kivitelezéséhez célszerű laktációs szaktanácsadó segítségét kérni.

Mennyi pótlást kell adni?

A pótlás ajánlásával egy időben mindig hívjuk fel a figyelmet a legalább napi 10-12 szoptatás fon­tosságára. A pótlást az egyéni szituációtól függően szopás előtt (ha nagyon éhes, nagyon sír, nagyon türelmetlen) vagy szopás után is adni lehet.

  1. Abban az esetben, ha feltehetőleg átmenetileg van szükség pótlásra, a mennyiséget úgy kell meg­határozni, hogy a csecsemő gyarapodhasson, megerősödhessen (újra elérje születési súlyát), de ne legyen több a feltétlenül szükségesnél. A legelterjedtebb számítási mód szerint ez 150-200 ml/testsúlykg/nap, amibe beleszámítottuk a szopott tejmennyiséget is. Ez a megoldás feltételezi, hogy tudjuk a szopott tejmennyiséget, és abból indulunk ki. Általában 50 ml/étkezésből, és napi 6-8 étkezésből indulunk ki, a testsúly függvényében. Például 2,5 kilós súlynál 15-20 ml/étkezés (Riordan, 2005).
  2. Ha lehetőség van a gyakori konzultációra az anyával és napi nettó súlymérésre, akkor célszerű legfeljebb összesen napi 50 ml, alkalmanként max. 20 ml pótlással kezdeni, és így naponta ellen­őrizni, mennyi szükséges ahhoz, hogy a gyarapodás meginduljon. Ha a súlycsökkenés folytató­dik, emeljük 50 ml-rel a mennyiséget, stagnálásnál tartjuk a mennyiséget, gyarapodásnál két-három napig tartjuk a pótlásmennyiséget, majd csökkenteni kezdjük naponta összesen legfeljebb 50 ml-rel. (Szerző saját gyakorlata)
  3. Ha úgy tűnik, az anya nem képes egy bizonyos mennyiségnél többet termelni, akkor a 2. számú módszerrel könnyen meg lehet állapítani azt a pótlásmennyiséget, amely nem csökkenti a meg­levő tejmennyiséget, csak kiegészíti.

A tejmennyiséget fokozó gyógyszerek, gyógynövények, táplálékkiegészítők (galaktogógumok)

A széleskörű alkalmazás nem indokolt!

A szoptatási gyakorlat helyessége nélkül semmilyen tejtermelést fokozó szerrel nem lehet eredményt elérni. Vagy gyakori (napi minimum 8) és megfelelően hatékony szoptatásra vagy lega­lább napi 6-7, alkalmanként fél órás fejésre van szükség ahhoz, hogy a galaktogógumok kifejthes­sék vélt vagy valós kedvező hatásukat a tejmennyiségre. Sok anya hiszi azt, hogy a megfelelő gya­koriságú szoptatás helyett akkor is elég tejük lesz, ha úgynevezett tejserkenőket szednek. A magyar­országi gyakorlatban ez legtöbbször homeopátiás szer, melyről az ország legeldugottabb sarkába is eljut az információ, míg az igény szerinti és kizárólagos szoptatás mibenlétéről nem. A szerző saját gyakorlatában csak olyan anyáknál javasolja galaktogógum használatát, akiknél ettől kedvező pszichés hatás várható (még ezt is megtettem).

Gyógyszerek

Relaktációnál és indukált laktációnál, ritkán koraszülő anyáknál, túlságosan alacsony prolaktin-szint esetén vagy akkor, ha a csecsemő neurológiai rendellenesség miatt nem képes elég hatékonyan szopni, szóba jöhet bizonyos gyógyszerek alkalmazása a prolaktin-szint emelése érdekében, ez a javallat azonban jelenleg egyik hatóanyag indikációjában sem szerepel. Ezek a következők lehetnek Riordan szerint:

  • metoclopramid (Cerucal), szokásos adagja 7-14 napon keresztül naponta háromszor 10 mg
  • domperidone (Motílium), szokásos adagja 10-20 mg naponta háromszor vagy négyszer 3-8 héten keresztül, 24 órától 2-3 hétig terjed az az idő, ami a maximális hatás eléréséhez szükséges (ABM, 2004).
  • oxitocin orrspray arra az esetre, ha a tejleadó reflexszel volna probléma 40IU/ml
  • tejtermelés fokozó hatásúnak bizonyult egy vizsgálatban a növekedési hormon 0,1 IU/kg/nap adagban (ABM, 2004)
  • TRH: orrspray formájában 1 mg TRH naponta négyszer, vagy IV (200 mikrogramm) vagy orális (5mg) alkalmazás
  • Gyógynövények

    Görögszénamag, kecskeruta, máriatövis: teaként elkészítve, vagy salátában (ABM, 2004)

    Élelmiszerek

    Sörélesztő pehely, görögszénamag (Riordan, 2005; Swafford, 2000)

    Kommunikáció és információáramlás a laktációs szaktanácsadó és a gyermekorvos, védőnő között

    A "nem elég a tej" probléma hatékony megoldását igen gyakran az nehezíti, hogy az anya ellentétes tanácsokat kap, és nem tudja, kire hallgasson. Az egészségügyi dolgozók információi nem mindig eléggé széleskörűek a probléma sokoldalú megközelítéséhez, az okok felderítéséhez, munkájukat az időhiány is nehezíti. A laktációs szaktanácsadónak egyébként is értesítést kell küldenie látogatásá­nak eredményeiről, de ez egyben arra is jó lehetőség, hogy az érintett gyermekorvossal, védőnővel tisztázza a helyzetet, felsorolja és szükség esetén megmagyarázza javaslatait.

    A mindennapi munka során célszerű összeállítani egy adat- illetve szövegbázist a leggyakoribb problémáknál javasolt lépésekről és ezek indoklásáról. Ezeket a kiinduló szövegeket lehet azután a konkrét anya-csecsemő páros szituációjának megfelelően átalakítani, kiegészíteni. Az alábbiakban példát mutatunk be egy meglehetősen gyakori újszülött-kori szituáció tisztázására.

    A laktációs szaktanácsadó látogatása során kiderült, hogy a nehézségek megoldására a gyermek­orvos víz vagy tea itatását javasolta háromóránkénti szoptatás mellett, a védőnő pedig a szopások mérését, majd a mért mennyiség kiegészítését alkalmanként 80 grammra. Ez az értesítés alkalmas­nak bizonyult a félreértések tisztázására, az édesanya eredményesen térhetett vissza a kizárólagos szoptatásra nem egészen tíz nap leforgása alatt, a személyes találkozást követő héten egy újabb látogatással és napi telefonos egyeztetéssel. A példából látható, hogy mennyire alapos és részletes útmutatóra van szükség a cél érdekében. A hatékonyságot jelentősen növeli a személyes találkozás után a javaslatok és a vélemény írásbeli átadása, ezért ettől nem célszerű eltekinteni.


    W. Ungváry Renáta laktációs szaktanácsadó IBCLC
    Telefonszám:
    e-mail:
    Értesítés látogatásról
    Tisztelt Gyermekgyógyász, tisztelt Védőnő!
    A hatékony együttműködés és az édesanya valamint a baba érdekében ezúton értesítem látogatásom eredményéről és javaslataimról.
    Időpontja: XXxx. YY.
    Név: Kovács Anna és Kata
    Cím: XX

    Kata a látogatás napján 10 napos, súlya a 3550 grammos születési súlyhoz képest 3430 gramm, a legalacsonyabb mért súlyhoz képest gyarapodást mutat, bár még nem felel meg az elvárható kezdetben 10 gramm/nap, majd a 20 gramm/nap-nak. Bőre kissé száraz, de jó általános állapotú újszülött, aki a kezdeti nehézségeknek köszönhetően kicsit gyengécske, de azért jól ébreszthető, élénk. Határozatlanul szopik, gyakran szünetet tart, mellre téve nem szopik hatékonyan, legfeljebb néhányat nyel, majd elalszik. Édesanyja elmondása szerint minden tisztába tevéskor pisis a pelenkája, napi egy-két székletes is van. Látogatásomig a sikertelen szoptatási kísérletek miatt cumisüvegből kapott lefejt anyatejet és tápszert. Kata jelenleg cumizavaros, bár a mellet általában jól kapja be. Nyugtatócumit is használnak. Nyelve hegye kissé be van húzódva, le van nőve, de ez nem akadályozza számottevően a szopásban.

    Az édesanya rossz lelkiállapotban van, összezavarták az egymásnak ellentmondó tanácsok, nagyon aggódik a szülés körüli nehézségek és Kata állapota miatt. Elkeseríti, hogy noha szoptatni szeretne, ez nem igazán megy, és a szoptatás legalábbis ideiglenes felfüggesztését tanácsolták. Korábban évekig antidepresszánst szedett, majd ezt sikeresen abbahagyta és önerejéből gyógyszerszedés nélkül is jól boldogult. Elképzelhető, hogy a szülés körüli nehézségek és a kislánya miatti aggoda­lom miatt visszatérnek vagy felerősödnek tünetei, ezért sok, szeretetteljes és megértő támogatásra van szüksége. A családi légkör támogató, édesanyja segítségére számíthat. Esetleg érdemes volna depresszióra szűrni az Edinburgh Postpartum Depression Scale hasznalataval.

    A tejtermelésnek, szoptatásnak a manuális vizsgálat szerint anatómiai akadálya nincs. A fejés jól megy, bár jelenleg még nem fedezi száz százalékosan Kata igényeit. Az anya, vélhetően a magas stresszhormon szint miatt, nem érez oxitocin/tejleadó reflexet.

    Javaslataim

    • Az újszülöttnél normális és élettaninak tekinthető szopásgyakoriság, 10-12 vagy annál is több alkalom megteremtése. Édesanya tegye mellre minden alkalommal Katát, ha jelentkezik, felébred. Megbeszéltük a hatékony szopás jeleit, a cél, hogy a jelenleg tapasztalt egy-két kortyról eljussunk a mellenként 15-20 perc aktív szopásig. Egy alkalommal mindkét mellből szoptasson.
    • Kata jelenleg nagyon kevéssé aktív a mellen. Amint elalszik, édesanya vegye le, felébresztés céljából fektesse hanyatt nem túl kényelmes, nem túl puha felületen, a baba ettől várhatóan felébred, majd folytassa ugyanazzal a mellel. Szopás közben masszírozza mellét, hogy ösztönöz­ze a kislányt a nyelésre, szívásra. Egy-egy szoptatási kísérletre a jelen körülmények közt legfel­jebb 15-15 percet szánjon mellenként. Próbálja ki a bőr-kontaktust is a baba élénkítésére.
    • A pótlást, amelyre jelenleg kétségtelenül szükség van, ne cumisüvegből adja, és ne használjon nyugtató cumit. A pótlás adására a jelenlegi helyzetben az SNS/Szoptanít a legmegfelelőbb. Ennek segítségével szoptatás közben kaphatja a kiegészítés Kata, így szopási technikája javul, a tejtermelést stimulálja. A jóllakottság érzését a mellen levéssel köti össze, így később sem fog tiltakozni a szopás ellen. Mivel a cumisüveg/cumi megzavarja a szopási technikát és más szopási technikát igényel, mint a mellből evés, használatát nem javaslom.
      Az SNS használatát elmagyaráztam, a tisztítás módját megbeszéltük, sikeresen kipróbáltuk, Kata 35 gramm pótlást fogyasztott el szopás közben az SNS segítségével. Szoptatáshoz a legvékonyabb szondát, tápszerhez a közepeset javasoltam. Ideális, ha a pótlást legalább 10-15 perc alatt fogyasztja el a baba, közben át lehet tenni egyik mellről a másikra.
    • Mikor használjuk az SNS-t? A palackot már a szoptatás kezdetén a nyakába teheti, de ekkor még zárja le mindkét szondát, hogy Kata a mellel próbálkozhasson. 15-15 perc próbálkozás után a szondát egyik oldalon megnyitjuk, ekkor kapja a pótlást. Egy etetés így várhatóan összesen legalább 40 percet vesz igénybe.
    • Fejés: a szopástechnika hatékonnyá válásáig naponta 6-7-szer fél óra, mindegy, mikor, hat óránál hosszabb idő ne maradjon ki. Minden alkalommal mindkét mellet fejje.
    • Mennyi pótlást kapjon? Ennek mértékét naponkénti súlykontrollal állapítjuk meg. Akkor, ha naponta 10 grammot hízik, nem változtatunk az előző napi mennyiségen. Ha három egymást követő napon hízik legalább 20 grammot, akkor naponta összesen ötven grammal csökkentjük az adagját. Ha veszít a súlyából vagy stagnál, akkor az előző napi összes mennyiséget növeljük legalább 50 grammal a súlyvesztés mértékétől függően. A pótlások egyszeri adagja legyen kicsi, legfeljebb 40 gramm, hogy a gyakori etetés, szoptatás megvalósulhasson. Eddig naponta körülbelül 300-350 gramm pótlást kapott, kiindulási alapnak ezt tekintjük, 10-12 adagra osztjuk, és a gyarapodástól függően változtatunk rajta.
    • Ne teáztasson, ne adjon vizet, mert Katának hatékony kalóriabevitelre van szüksége a gyarapodás érdekében. Ezért mindannyiszor etesse meg lefejt tejjel vagy tápszerrel, amint jelentkezik.

    Mire figyeljen az édesanya?

    • Legyen napi öt-hat pisis, legalább két bőséges kakis pelenka, de inkább három – ezek a jelek a megfelelő táplálékbevitelről tanúskodnak.
    • Ne hagyja mellen mélyen elaludni, mielőtt a fentiekben részletezett hatékony etetés be nem fejeződik. Figyelje meg, milyen Kata alvásritmusa. Lehetséges egy-két hosszabb alvás napközben (max. 3-3,5 óra) vagy éjszaka (max. 4 óra), ezekből nem kell ébreszteni etetéshez, ha egyébként más napszakokban gyakrabban vagy nagyon gyakran jelentkezik. Szoptatni, SNS-sel pótolni akár félóránként is lehet.
    • Vegye észre a korai éhségjeleket és reagáljon rá, ne várjon, amíg sír: fej forgatása, tátogás, öklét szájába dugja, nézelődik, aktívan keres, majd nyugtalankodni kezd.
    • Minden nap mérje a baba súlyát ruha nélkül, nagyjából hasonló napszakban. A szopott tejmennyiség mérése nem szükséges és nem is elégséges információ, mert annak alapján nem ítélhető meg, hogy a baba elegendő táplálékhoz jut-e.

    A gyarapodás megnyugtató megindulásáig és a pótlás elhagyásáig naponkénti egyeztetés szükséges telefonon vagy e-mailen a baba állapotáról, adagjáról, súlyfejlődéséről, a pisis, kakis pelenkák számáról. Szükség esetén újabb látogatás lehetséges.

    Tisztelettel: W. Ungváry Renáta


    Irodalomjegyzék

    • Chantry CJ, Nommsen-Rivers LA, Peerson JM, Cohen RJ, Dewey KG. Excess weight loss in first-born breastfed newborns relates to maternal intrapartum fluid. Pediatrics. 2011 Jan;127(1):e171-9. http://pediatrics.aappublications.org/content/127/1/e171.long
    • De Carvalho M, Robertson S, Friedman A, Klaus M.: Effect of frequent breast-feeding on early milk production and infant weight gain. Pediatrics. 1983 Sep;72(3):307-11. http://pediatrics.aappublications.org/content/72/3/307.abstract
    • De Coopman J.: Breastfeeding after pituitary resection: support for a theory of autocrine control of milk supply? J Hum Lact. 1993 Mar;9(1):35-40. http://jhl.sagepub.com/content/9/1/35.abstract
    • Kent JC.: How breastfeeding works. J Midwifery Womens Health. 2007 Nov-Dec;52(6):564-70. http://www.breastbabyproducts.com/pdf/10_how_breastfeeding_works.pdf
    • Kramer MS, Barr RG, Dagenais S, Yang H, Jones P, Ciofani L, Jané F.: Pacifier use, early weaning, and cry/fuss behavior: a randomized controlled trial. JAMA. 2001 Jul 18;286(3):322-6. http://jama.ama-assn.org/content/286/3/322.full.pdf
    • Kramer MS, Kakuma R.: The optimal duration of exclusive breastfeeding: a systematic review. World Health Organization, 2002 http://www.who.int/nutrition/topics/optimal_duration_of_exc_bfeeding_review_eng.pdf
    • Lawrence RA, Lawrence RM: Normal growth, failure to thrive, and obesity in the breastfed infant. In: Lawrence RA, Lawrence RM: Breastfeeding – A Guide For The Medical Profession. 6th edition. Mosby, 2005. pp. 427-459.
    • Riordan, Jan: Low Intake in the Breastfed Infant: Maternal and Infant Considerations. In: Riordan, J: Breastfeeding and Human Lactation. 3rd edition; Jones & Bartlett, 2005. pp 277-309.
    • Swafford S, Berens P. Effect of fenugreek on breast milk volume. Abstract. 5th International Meeting of the Academy of Breastfeeding Medicine, September; 2000:11–13. http://www.draparrilla.com/pdf/abstracts%20WIC.pdf
    • The Academy Of Breastfeeding Medicine: Protocol #9: Use of galactogogues in initiating or augmenting maternal milk supply, 2004.
    • West D, Marasco L: The Breastfeeding Mother's Guide to Making More Milk. McGraw-Hill, 2009.
    • WHO Multicentre Growth Reference Study Group: The WHO Multicentre Growth Reference Study (MGRS). Acta Paediatr Suppl. 2006 Apr;450 http://www.who.int/childgrowth/standards/acta_supplement/en/index.html
    • Zargar AH, Salahuddin M, Laway BA, Masoodi SR, Ganie MA, Bhat MH.: Puerperal alactogenesis with normal prolactin dynamics: is prolactin resistance the cause? Fertil Steril. 2000 Sep;74(3):598-600.

    Ajánlott irodalom

    Példák rövid és hatékony tájékoztató anyagokra anyák számára:

    Kézikönyvek, amelyek hatékonyan segítik a szoptatási tanácsadó munkáját:

    • Mohrbacher N, Stock J: The Breastfeeding Answer Book, La Leche League, 2003.
    • Lawrence RA, Lawrence RM: Breastfeeding – A Guide For The Medical Profession. 7th edition. Mosby, 2010.
    • Riordan, J: Breastfeeding and Human Lactation. 4th edition; Jones & Bartlett, 2009.
    • West D, Marasco L: The Breastfeeding Mother's Guide to Making More Milk. McGraw-Hill, 2009.