Negyedik trimeszter, avagy miért utálják az újszülöttek, ha leteszik őket?

"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.

A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.

JJ 2016. 07. 20., sze - 20:54

Estére elfogy a tejem!

Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Az éjszaka átalvása és a szoptatás

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

Miért nem hagyod sírni?

Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.

Vajon mit akarhat a kisbaba?

Mi segít az anyának, hogy megértse a kicsit?

A csecsemő éhségjelei, nyűgössége, mosolya vagy éppen sírása mind olyan jelzés, amely valamiféle választ vált ki a szülőkből, különösen az édesanyából.

Minél élénkebben reagál az anya ezekre a jelzésekre, azaz minél inkább megvalósul a válaszkész gondozás, annál harmonikusabb kapcsolat alakul ki az anya és a kisbaba között, és annál biztonságosabban fog kötődni a gyerek. A kötődés minősége a későbbiekben kihatással van a gyermek önbizalmára, empátiás készségére, arra, ahogy a konfliktusokat kezeli, sőt a későbbi párkapcsolatára is. Régóta tudjuk, hogy a szoptató anyák előnyben vannak ezen a területen. Egy újabb kutatás közelebb vihet a magyarázathoz.

A csecsemőkori kólika probiotikumokkal történő kezelése nem hatékonyabb, mint a placebo

A British Medical Journal-ben nemrég megjelent tanulmány az eddig elvégzett legnagyobb esetszámú, randomizált, kettső vak, placebo-kontrollált vizsgálat. Az eredmények szerint a Lactobacillus reuteri probiotikummal történő kezelés nem csökkentette jobban a kólikás csecsemők sírását és a nyűgösségét, mint a placebo.

Hasfájásra ítélve?

Síró csecsemő képeVajon a kisbabák az ősidők óta bömbölnek egész álló délután? Ennyire elfuserálta volna az embert az evolúció?

Ha jobban megvizsgálunk egy babát, bizony találunk egy-két konstrukciós hibát... Legalábbis a mai életformánkhoz nem annyira passzol az anatómia. Az emberi gyomor születés után túl pirinyó. Formája sem ideális: kettős görbület tagolja. Ez sok galiba okozója lehet. Talán nekünk kellene alkalmazkodni a helyzethez.

Szeparáció

A felnőttek egy része úgy véli, egy kisbabának meg kell tanulnia szorongását egyedül kezelni, segítség nélkül. Azt gondolják, ezzel hozzászoktatják a való világban előforduló kihívásokhoz. A kutatások azonban azt mutatják, hogy pont az ellenkezője igaz. Az érzékeny és odafigyelő kapcsolatok alakítják ki a kisgyermekben az igazi függetlenséget.

A csecsemők már életük első napjától fogva felismerik édesanyjukat, előnyben részesítik őt más személyekkel szemben, felismerik a hangját és illatát. A kisbabák természetükből fakadóan rendkívüli módon kötődnek elsődleges gondozójukhoz (aki általában az édesanya). A csecsemő és gondozójának fizikai közelsége, együttléte a kisbaba, később pedig a kisgyermek érzelmi biztonságának legfontosabb forrása. A szülők közelsége biztosítja számára a biztonságot, védelmet, valamint a segítséget és a megnyugvást.

Sír a világ minden babája!

A világ minden mamája reagál rá valahogy. Minden kultúra másképp!

A babasírás talán az egyetlen olyan hasznos dolog a világon, ami akkor jó, ha nincs. Az újszülött teljesen a környezetére van utalva, beszélni azonban még nem tud, ezért egyszerű kommunikációs rendszerre van szüksége. Ha minden rendben, elég, ha nem csinál semmi különöset, hiszen nem kell semmin változtatni. Ha viszont valami nem felel meg neki, bekapcsol a vészjelző sziréna: felkelti gondozói figyelmét, és ráveszi őket, hogy másképp viselkedjenek. Valaha a védelemre szoruló csecsemő sírással hívta magához a felnőttet. Amelyik baba sírt, azt sokszor szoptatták, és így nemcsak sokszor kapott enni, hanem az anyja később szült újra, és tovább gondozta őt. A szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás ugyanis az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló - bár ma már jól teszed, ha nem csak erre hagyatkozol a családtervezésben. Manapság nem vesznek körül minket ragadozók, a születésszabályozásra biztosabb módszereink vannak a hosszú szoptatásnál, és a nyugati anyák többsége nem akar folyamatosan etetni. A sírás viszont maradt.