Alvás, éjszakai szoptatás

Március második hetében zajlott Angliában, a "Biztonságosabb alvásért" kampány, amelynek keretében a Bölcsődal Alapítvány, az angliai Közegészségügyi Intézet, az UNICEF UK Bababarát Kezdeményezés és a Durham Egyetem Csecsemőalvás-Információforrás Projektje (Basis) közösen jelentetett meg egy sor információforrást a szülők és az egészségügyi szakemberek számára.

"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.

A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.

Nyugati kultúránkban úgy tartjuk, az a jó baba, aki a szülőtől külön, egyedül alszik el és átalussza az éjszakát. A világ népeinek többségében azonban a csecsemők szoptatás közben szenderülnek el és egész éjjel az anyjukkal maradnak, időnként megébredve. Miből erednek ezek a különbségek és melyik lehet az üdvözítő, kevésbé veszélyes, és önállóbb felnőttet eredményező megoldás?

Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.

Bár a SIDS (Sudden Infant Death Syndrome) pontos okát nem tudjuk, ezért elkerülésének módjáról is nehéz biztosat mondani. Ugyanakkor számos olyan tényezőre fény derült az idők folyamán, amelyek növelik vagy éppen csökkentik a kockázatot. A hirtelen bölcsőhalál 2-9 hónapos kor között fordul elő a leggyakrabban, Magyarországon évente a megszületett kisbabák 33 ezrelékét érinti. Nézd meg, mire érdemes figyelni!

Dr. James J. McKenna, PhD, director of the Mother-Baby Behavioral Sleep Laboratory at the University of Notre Dame shares:

• the science and history of co-sleeping,
• the need to define the terminology
• why public policy is based on social norms instead of science,
• why public policy is unethical, as it withholds information about cosleeping
• WHY THIS IS ALL GETTING READY TO CHANGE AS BREASTFEEDING RATES INCREASE
• and how parents can become empowered and stand up for what is essentially a civil right: to make your conscious parenting choices according to science and not unethical public policy and uninformed social norms.

Lisa Reagan, interviewed Dr. McKenna at the More than LATCH conference in Chesapeake, Virginia.

Ha 25-30 évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, és arra vagy kíváncsi, hogyan is célszerű fektetni a kisbabát, ha leteszed, az esetek többségében azt a választ kaptad volna, hogy természetesen HASRA! Arra hivatkoztak volna, hogy így nyugodtabban, mélyebben alszik, amíg ébren van, sokat erősödik, mert többször kinyomja magát, emelgeti a fejét és csípőízülete is optimális terpesztartásban van, és minden bizonnyal azt is hozzátették volna, hogy így kifolyik a szájából a tej, ha bukik vagy hány, nem fog megfulladni. A mai nagyszülők generációja még minden tanácsadó könyvben a hasonfekvés előnyeiről olvashatott.

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

A biztonságos csecsemőalvás lehetőségének maximalizálása egyedül történő alvás és együttalvás (különös tekintettel a családi ágyra) esetén

Az alábbiakban összefoglaltam, illetve kiemeltem néhány szempontot, amiket érdemes megfontolni, amikor arról döntesz, hogy a kisbabád hol és hogyan aludjon.