A szoptatás több mint anyatejes táplálás...
Egy nemrég megjelent kutatás 30-42 hónapos kisgyermekek alvásmintázatát és annak a gyermek fejlődésével és kognitív képességeivel való összefüggéseit vizsgálta, egy elég nagy (420, 324 és 276 főből álló) mintán.
Az evolutionaryparenting.com oldalán Tracy Cassels foglalja össze röviden a kutatás eredményeit.
Március második hetében zajlott Angliában, a "Biztonságosabb alvásért" kampány, amelynek keretében a Bölcsődal Alapítvány, az angliai Közegészségügyi Intézet, az UNICEF UK Bababarát Kezdeményezés és a Durham Egyetem Csecsemőalvás-Információforrás Projektje (Basis) közösen jelentetett meg egy sor információforrást a szülők és az egészségügyi szakemberek számára.
"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.
A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.
Nyugati kultúránkban úgy tartjuk, az a jó baba, aki a szülőtől külön, egyedül alszik el és átalussza az éjszakát. A világ népeinek többségében azonban a csecsemők szoptatás közben szenderülnek el és egész éjjel az anyjukkal maradnak, időnként megébredve. Miből erednek ezek a különbségek és melyik lehet az üdvözítő, kevésbé veszélyes, és önállóbb felnőttet eredményező megoldás?
Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.
Bár a SIDS (Sudden Infant Death Syndrome) pontos okát nem tudjuk, ezért elkerülésének módjáról is nehéz biztosat mondani. Ugyanakkor számos olyan tényezőre fény derült az idők folyamán, amelyek növelik vagy éppen csökkentik a kockázatot. A hirtelen bölcsőhalál 2-9 hónapos kor között fordul elő a leggyakrabban, Magyarországon évente a megszületett kisbabák 33 ezrelékét érinti. Nézd meg, mire érdemes figyelni!
Dr. James J. McKenna, PhD, director of the Mother-Baby Behavioral Sleep Laboratory at the University of Notre Dame shares:
Lisa Reagan, interviewed Dr. McKenna at the More than LATCH conference in Chesapeake, Virginia.
Ha 25-30 évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, és arra vagy kíváncsi, hogyan is célszerű fektetni a kisbabát, ha leteszed, az esetek többségében azt a választ kaptad volna, hogy természetesen HASRA! Arra hivatkoztak volna, hogy így nyugodtabban, mélyebben alszik, amíg ébren van, sokat erősödik, mert többször kinyomja magát, emelgeti a fejét és csípőízülete is optimális terpesztartásban van, és minden bizonnyal azt is hozzátették volna, hogy így kifolyik a szájából a tej, ha bukik vagy hány, nem fog megfulladni. A mai nagyszülők generációja még minden tanácsadó könyvben a hasonfekvés előnyeiről olvashatott.
Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.
