Gondoskodás az újszülöttről a szülés után

Rooming in, vagy szeparáció?

(szakirodalmi áttekintés)

Évekkel ezelőtt, amikor a szülés, születés folyamata az otthonokból, szülőotthonokból a kórházak és klinikák kezébe hatáskörébe került, a legtöbb újszülöttet szeparálták édesanyjától. Az anya egy kórterembe került, gyermekét pedig egy tőle távolabb eső szobában a szakszemélyzet látta el. Órák teltek el az első találkozásig, a találkozók időtartama pedig többnyire az etetésre korlátozódott. Komoly meggyőződés volt akkoriban, hogy mindenki érdekét szolgálják ezek a lépések: az anya mihamarabbi felépülését illetve a csecsemő biztonságát, jóllétét egyaránt.

Az édesanyák túlnyomó részének igénye azonban nem ez volt, és ma sem ez. Hogy lehetőséget kaphassanak a korai posztpartum időszakban is a gyermekükről való aktív és folyamatos gondoskodásra nem a kórházi ellátás körülményei miatt felbukkanó reaktív jelenség. A legkorábbi írásos emlékeink is arról tanúskodnak, hogy az asszonyok a karjukban őrizték a gyermeket annak világrajövetele után: a testközelben történő gondoskodás mind az anya, mind a gyermek jól felfogott érdekén alapult, és az életben maradást szolgálta; közvetlen környezetük pedig ezt igyekezett lehetővé tenni.

Hofgárt-Ékes Noémi összefoglalójának folytatása a Mamami oldalán olvasható.