Negyedik trimeszter, avagy miért utálják az újszülöttek, ha leteszik őket?

"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.

A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.

JJ 2016. 07. 20., sze - 20:54

Igény szerinti szoptatás – hordozás – együtt alvás. Ez valami szekta, vagy mi?

Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.

Életet ment az anyai ölelés

Ölelj annyiszor, ahányszor csak lehet, mert ez majdnem olyan fontos a fejlődésed, egészséged és boldogságod szempontjából, mint az evés és az alvás. Az anyai ölelés pedig valódi létszükséglet a babának, de még a nagyobb gyermeknek is, ezért sose tagadd meg tőle!

A csecsemők már két hónapos korukban előre megérzik az édesanyjuk mozdulataiból, ha az meg akarja őket ölelni, és felkészülnek az eseményre: testüket megmerevítik, hogy könnyebb legyen őket felvenni. Egy tanulmány szerint ilyenkor a baba tekintete az anya arcáról – ahova egyébként a legtöbbször néz – a karjára vándorol, kezét széttárja, a lábait kinyújtja és megmerevíti, így könnyítve meg az édesanyának, hogy megölelje és a karjaiba vegye a csöppséget.

Márpedig az ember erszényes

Anyuka a bolti pénztársorban várakozik, elöl 3 hetes kisbabája hordozókendőben szunyókál. Előtte egy másik anyuka, három év körüli kislánnyal. A baba aprócska még, csak kezei és lábacskái látszanak ki a kendőből, fejecskéje és teste elfedve. Méregeti a kislány. Kilép anyukája mellől, majd vissza. Újból kilép, újból vissza. Hatalmas kék szemei vannak és göndör, szőke haja. Harmadszorra odaáll a kendős anyuka elé, és megkérdezi:
”Ő már megszületett vagy még nem?”

Hasfájásra ítélve?

Síró csecsemő képeVajon a kisbabák az ősidők óta bömbölnek egész álló délután? Ennyire elfuserálta volna az embert az evolúció?

Ha jobban megvizsgálunk egy babát, bizony találunk egy-két konstrukciós hibát... Legalábbis a mai életformánkhoz nem annyira passzol az anatómia. Az emberi gyomor születés után túl pirinyó. Formája sem ideális: kettős görbület tagolja. Ez sok galiba okozója lehet. Talán nekünk kellene alkalmazkodni a helyzethez.

Szeparáció

A felnőttek egy része úgy véli, egy kisbabának meg kell tanulnia szorongását egyedül kezelni, segítség nélkül. Azt gondolják, ezzel hozzászoktatják a való világban előforduló kihívásokhoz. A kutatások azonban azt mutatják, hogy pont az ellenkezője igaz. Az érzékeny és odafigyelő kapcsolatok alakítják ki a kisgyermekben az igazi függetlenséget.

A csecsemők már életük első napjától fogva felismerik édesanyjukat, előnyben részesítik őt más személyekkel szemben, felismerik a hangját és illatát. A kisbabák természetükből fakadóan rendkívüli módon kötődnek elsődleges gondozójukhoz (aki általában az édesanya). A csecsemő és gondozójának fizikai közelsége, együttléte a kisbaba, később pedig a kisgyermek érzelmi biztonságának legfontosabb forrása. A szülők közelsége biztosítja számára a biztonságot, védelmet, valamint a segítséget és a megnyugvást.