Mary White tizenegy gyermek édesanyja, egy elfoglalt szülészorvos, Dr. Gregory White (†2003) felesége és egyházának elkötelezett tagja volt. A mindezekkel járó nagy felelősség mellett Mary látta a szoptató nők támogatásra való igényét is, és csatlakozott barátnőjéhez, Marian Tompsonhoz és annak öt társához, hogy megalapítsák a La Leche Ligát. Kiterjedt családjának gondozása mellett – ma már hatvanegy unokája és száznyolc dédunokája is van - bepillantást adott az anyaság és a szoptatás világába, ezzel bátorítva az anyákat a világ minden táján.
Mary 1923. április 3-án született az Illinois állambeli Oak Parkban Edward M. Kerwin és Marie LeTourneux Kerwin házasságába, és 2016. június 2-án távozott a földi életből. Két héttel a diplomája megszerzése után kötötte össze életét Greggel.
A mai nők nehezen becsülhetik fel, milyen nehéz volt egy szoptatni akaró anya dolga az 1940-es, ’50-es évek Amerikájában. Gyakran az egészségügyi szakemberek, a család és az ismerősök is ellenezték a szoptatást, így kevesebb, mint az új anyák harmada próbálkozott vele. Aki mégis megkísérelte, többnyire hamar feladta, hiszen a szigorú napirend miatt lassulni kezdett a tejtermelés, ráadásul a szoptatás nyilvános helyeken elítélendő volt. Mary a ’40-es években, első babájával, ebben a környezetben küzdött a szoptatásért. Szerencsére Greg barátja és mentora, Dr. Herbert Ratner a következő gyermekeknél már támogatta ebben, a harmadik után pedig valamennyien otthon születtek, megkönnyítve ezzel a kezdeteket. Ezért is lett hamar népszerű a hetük által alapított csoport: a szükség már ott volt az anyákban.
A szervezet neve Mary férjétől ered. Egy spanyol Madonna-kegyhely alapján javasolta a La Leche Liga elnevezést. A kegyhely felirata ez volt: „Nuestre Senora de la Leche y un Buen Parto”, magyarul ennyit tesz: ’boldogan szülő és tejben gazdag Asszonyunk’. A bónusz: a név nem tartalmazza a mell szót, amely az újsághirdetésekben akkoriban elfogadhatatlan lett volna!
Mary és Greg barátja, Dr. Herbert Ratner, segített az LLL filozófiájának kialakításában is. Arra biztatta őket, hogy lássanak túl az orvosi tanulmányokon és statisztikákon, és fedezzék fel, hogy a szoptatás egyben kapcsolat is. Egy másik alapító, Mary Ann Cahill később írt erről a beszélgetésről: „A gyorsan kialakuló, erős szeretetkapcsolat természetes a szoptató anya és csecsemője között. Az anya minden bizonnyal megérti a csecsemő szükségét, és az öröm és magabiztosság lehetővé teszi, hogy ki is elégítse azt. Mikor a baba felnő, láthatjuk a jó kapcsolatnak a hozadékait. Először csak érzi, majd lassanként megérti, elmélyül a tudás, végül ő maga is megvalósítja azt, mikor anyává válva saját gyermekét szoptatja. A La Leche Liga célját a vezetőség egyhangúlag elfogadta: segíteni a nőket a sikeres szoptatásban és a sikeres anyaságban.”
Mary első feladata a Ligában az volt, hogy a szoptatással kapcsolatos orvosi információkat megossza. Cikkeket írt a hírlevélbe, melyet kiküldtek, és összeszerkesztette a sokfelől érkező tartalmakat. Évekig az LLLI igazgatóságának tagja volt, konferenciákon is sokszor beszélt. Egy előadáson elmondta, hogy amikor fiatal anya volt, a lakásuk sokszor rendetlen volt. Nem aggódott miatta túl sokat, végülis tizenegy gyermekükkel laknak együtt. Mit várnának tőle? Idővel aztán a gyermekek felnőttek és elköltöztek. Ő megint körbenézett a házban, amely még mindig rendetlen volt. „Felfedeztem, hogy ez én vagyok” – mondta nevetve a hallgatóságnak. Gyakran emlékeztetett minket: „Az emberek fontosabbak, mint a tárgyak.”
Egy kedves történet, amelyet Mary megosztott a The LLLove Story c. kiadványban, otthonszülés után játszódik, mikor a fiai bejöttek a szobába. „Újra a hintaszékben vártam, büszkén tartva karomban a legkisebb lánytestvért. A fiúknak születésnapi partit ígértünk, így ők a babára vetett futó pillantás után a konyha felé vették az irányt: Hol van a torta?”
Mary White hozzájárulása az LLLI-hez segített, hogy a csoport szervezetté váljon, és így sok anyának segítsen szerte a világban. Reméljük, családjának vigaszt jelent ez az erős hagyaték és az, hogy az LLLI minden tagjának hiányozni fog.
Fordította: Kissné Tóth Emese