A korai kötődés elősegítése a szülés körüli segítőknek: szülésznőknek, szülészorvosoknak, csecsemős nővéreknek, gyermekorvosoknak és dúláknak különösen fontos feladata. Ráadásul nekünk magunknak is sok tanulnivalónk van e téren, hiszen a mi és a minket megelőző generációk születése és korai kötődése sem volt zavartalan: a megszületést szinte minden esetben sürgették, a korai kötődés első napjai pedig szinte teljesen kimaradtak. A frissen született babát épp, hogy megmutatták az édesanyjának, azután már vitték is el a csecsemőosztályra. A szoptatás terén is a merevség és az “óramű-precizitású” szemlélet uralkodott: 3 óránként “etetés” (ugye mennyivel többet jelent a szoptatás fogalma: testi és lelki jóllakottságot!), közben pedig a csecsemős nővérek ügyeltek az apróságokra. Manapság a rooming-in már a legtöbb szülészeten elérhető, de a szülés és a gyermekágyas napok teljes zavartalansága sajnos így sem biztosított.
"A korai kötődés nem csak kapcsolati mintaként befolyásolja életünket a további életszakaszokban. Fiziológiai szempontból az újszülött és a csecsemő nagyrészt még az anyai szervezet része. Az anyatej az egyetlen tápláléka, az anya szabályozza testhőmérsékletét, vérnyomását, szívritmusát, érintései nyomán a növekedési-hormon-szintjét, stresszhormonszintjét… Az újszülöttnek és a csecsemőnek ezért olyan gondozóra van szüksége, aki annyira szoros azonosságot vállal vele, hogy szükségleteit sajátjainak érzi. A személyes gondoskodás és az érzelemszabályozás összefüggéseiről egyre többet tudunk. Meghatározza továbbá megküzdési képességeinket, még betegségeink alakulásába is beleszól." (Nyitrai Erika: Az érintés hatalma)