Bőrkontaktus, kenguruzás, aranyóra

Anyának és az újszülöttnek zavartalanul együtt kellene lennie. Erre van szüksége a picinek és ez jó az édesanyának is. Mégsem minden esetben olyan evidens.

Melyek a biológiai előnyök? Nézzük a szoptatási tanácsadó szemszögéből:

W. Ungváry Renáta: Valójában egyetlen olyan emlősállat sincs, amely újszülött kicsinyét magára hagyná. A bálnától a mezei pocokig minden emlős anyuka számára természetes és ösztönös késztetés az újszülöttel való együttlét, a gondoskodó felügyelet – és persze a szoptatás. Az állatoknál is megfigyelhető, mekkora zavart tud kelteni az, ha az újszülött állatkát megfogjuk, elvesszük, majd visszatesszük az anyaállat mellé.

A koraszülés sok esetben váratlanul éri a szülőket, akik még hosszú hetekre számítottak, hogy felkészüljenek kisbabájuk jövetelére. Az is lehetséges, hogy az édesanya még nem döntött arról, hogyan kívánja majd táplálni a kisbabáját és még ha a szoptatást tűzte is ki célul, kétségei merülhetnek fel, hogyan tudja majd fejéssel fenntartani a tejtermelést, amíg korábban született kisbabája képes lesz a mellből szopni. A szülőknek joga van tudni, hogy általánosan elfogadott tény, hogy a csecsemők, és méginkább a koraszülött csecsemők számára az optimális táplálék az anyatej, ami a koraszülött ellátás standard kezelésének részét képezi.

Ami nélkül nem megy: együttlét és támogató környezet

Mindez azt jelenti, hogy számos élettani, a szoptatást befolyásoló folyamat optimális alakulásához két alapfeltételnek kell teljesülnie a kezdeti időszakban. Az első, hogy a szülést követően mindvégig (éjjel és nappal is) együtt lehessen anya és gyermeke, a másik pedig, hogy ehhez emberi és szakmai támogatást kapjanak. Ez utóbbi lenne hivatott pótolni azt az évezredeken át meglévő, mára azonban elveszett ‘ellátást’, amit az idősebb asszonyok gondoskodó, körülölelő és tapasztalatokkal teli jelenléte adott a szülő nőnek és családjának.

A Spiritusz különkiadás-sorozatának záró epizódjában – a várandósság és a szülés lélektani folyamatai után – a korai kötődés pszichés vonatkozásairól beszélget Németh Szilvia Dr. Varga Katalin pszichológussal, az ELTE tanszékvezető tanárával, a perinatális szaktanácsadó képzés alapítójával, aki a természetes szülés egyik hazai élharcosa.

El tudod képzelni, hogy egy kisbaba, aki túl korán érkezik, akinek a súlya alig párszáz gramm, nem kerül inkubátorba? Hogy onnantól, hogy kibújik, el sem mozdul az édesanyja és az édesapja mellkasáról? Ha lélegeztetésre, szondára, infúzióra, vérvételre van szüksége, azt is ott kapja meg? Hogy még újraéleszteni sem kell máshol? El tudod hinni, hogy ez a kisbaba ettől egészségesebb felnőtt lesz? Jobb, ha igen, mert ez az úgynevezett „kenguruzás”, aminek ma van a világnapja, és ami a szakemberek, valamint az eddigi tapasztalatok szerint is a koraszülött-ellátás jövője.
Kőrizs Kata írása

Rooming in, vagy szeparáció?

(szakirodalmi áttekintés)

Évekkel ezelőtt, amikor a szülés, születés folyamata az otthonokból, szülőotthonokból a kórházak és klinikák kezébe hatáskörébe került, a legtöbb újszülöttet szeparálták édesanyjától. Az anya egy kórterembe került, gyermekét pedig egy tőle távolabb eső szobában a szakszemélyzet látta el. Órák teltek el az első találkozásig, a találkozók időtartama pedig többnyire az etetésre korlátozódott. Komoly meggyőződés volt akkoriban, hogy mindenki érdekét szolgálják ezek a lépések: az anya mihamarabbi felépülését illetve a csecsemő biztonságát, jóllétét egyaránt.