George Kent: Comparing Breastfeeding and Feeding with Infant Formula.World Nutrition 2019;10(1):100-118
Absztrakt
A csecsemőtápszerre vonatkozó globális irányelvek szerint az összetevőket illetően az az elvárás, hogy „csecsemőtáplálásra alkalmasnak bizonyuljanak.” Az, hogy mit takar a „bizonyult" vagy "bizonyított”, nincs meghatározva, így nincs hiteles bizonyíték a megfelelőségre.
Az anyatej-helyettesítő készítmények vizsgálata az összetevőkre összpontosít. A Codex Alimentarius Bizottság felállított egy általános listát azokról az összetevőkről, amelyeknek minden csecsemőtápszerben benne kell lenniük, lehetőséget adva a nemzeti kormányoknak arra is, hogy ezen a keretrendszeren belül néhány eltérést bevezessenek. Amint azt az Egyesült Államok gyakorlata is szemlélteti, az a csecsemőtápszer, amely tartalmazza a globális irányelvekben és a nemzeti jogban meghatározott összetevőket, táplálkozási szempontból megfelelőként jelenik meg.
Ez nem elég jó. Az aranystandard, amelyhez a csecsemőtápszereket hasonlítani kellene, az optimális szoptatás. Az összevetésnek nem a készítmény összetevőinek elemzésén, hanem teljesítményének vizsgálatán kellene alapulnia. Teljesíti-e a csecsemőtápszer a feladatát? Az adott csecsemőtápszerrel történő táplálás megvédi-e a csecsemők és az anyák egészségét úgy, ahogyan azt a szoptatás teszi? Ha nem, akkor funkcionálisan nem megfelelő.
Néhányan azzal érvelhetnek, hogy bár a tápszer nem ugyanolyan jó, mint a szoptatás, azért nem sokkal rosszabb. A családoknak sokféle oka lehet arra, hogy kisbabáikat tápszerrel táplálják. Szükség van a szoptatás és a tápszeres táplálás közötti különbség komoly megvitatására, és annak megfontolására, hogy milyen mértékben játszhatnak szerepet a csecsemő egészségén kívüli szempontok. Az új szülőket támogatni kell abban, hogy bölcs, tájékozott döntéseket hozzanak arról, hogyan fogják táplálni a csecsemőiket.
A cikk teljes szövege a World Nutrition oldaláról letölthető.
Kép forrása: Pixabay