Stratégiák a tartós szoptatás elősegítésére
Pamela D. Berens
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 2016 február
A szülész-nőgyógyászok többsége tisztában van a szoptatás előnyeivel, illetve az elmulasztásában rejlő kockázatokkal, jelentős részük azonban nem ismeri fel, mennyire fontos szerepe van a tekintetben, hogy támogassa a szülő nőket abban, hogy tartósan szoptassák újszülöttjüket. Azok a szülész-nőgyógyászok, akik ismerik a széles körben elterjedt tévhiteket, illetve birtokában vannak a szoptatást segítő stratégiáknak, jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az újdonsült anyák hosszabb ideig sikerrel szoptassanak.
1. számú tévhit: A szoptatás és a tápszeres táplálás alapvetően egyenértékű.
A valóság: A szoptatásnak mind a csecsemő, mind az anya szempontjából olyan előnyei vannak, melyet egyetlen tápszer sem tud pótolni.
Bőséges tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a szoptatás a csecsemők és az anyák számára is egészségi előnyöket rejt. A tápszerrel táplált csecsemők gyakrabban betegszenek meg rövid távon, és a szoptatás elmaradásának a későbbi életkorokban is kedvezőtlen egészségi kihatásai vannak. A teljesség igénye nélkül, ilyen kedvezőtlen következmény a gastroenteritis (enterocolitis necrotisans), az alsó légúti fertőzések, a középfülgyulladás és az asthma fokozott kockázata a szoptatott csecsemőkkel összehasonlítva. A tápszeres csecsemők körében nagyobb eséllyel lehet számítani hirtelen csecsemőhalál, gyermekkori leukaemiák, 1-es és 2-es típusú cukorbetegség és elhízás előfordulására, mint szoptatott társaik között. A szoptató anyák kisebb valószínűséggel betegszenek meg később emlő- vagy petefészekrákban, 2-es típusú diabetes mellitusban, illetve szív- és érrendszeri betegségekben. A szoptatás emellett többletkalóriát is fogyaszt, ami hozzájárulhat a szülés utáni fogyáshoz. A szoptatás kisebb költséget jelent a család számára, mint a tápszeres táplálás, és társadalmi szinten is csökkenti az egészségügyi költségeket.
A cikk folytatása itt olvasható.