Amikor jobban csúszik a pestós tészta, mint az almapüré – így BLW-ztünk mi

Sok kisgyermekes anyuka a hozzátáplálás előtt nem sokkal csodálkozik rá, hogy az etetés nem feltétlenül etetés, hanem lehet étkezés is, ami a szülővel egyszerre zajlik és a baba és a mama/papa ugyanazt eszi. Mindenből csak annyit, amennyi jólesik, nem pedig annyit, amennyit a bébiételes üveg elbír. A szoptatás melletti igény szerinti hozzátáplálást, közismertebb nevén a falatkás étkezést, a BLW-t mutatjuk be.

A játszótéren az egyik anyuka előkapja a bébiételes üveget és etetni kezdi a kislányát. A gyerek szájába tömi a pürét, aki pedig nyeli egyik falatot a másik után. Makulátlanul eszik, sehol egy folt, tiszta az arca is. Az édesanyja fürkészi, hogy én mit hoztam tízóraira. Ekkor előveszem a felvágott barackot, a reggel sütött zabkekszet és a párolt répát, majd a játszótér közepén megterítek a gyereknek, aki két kézzel veti bele magát az élvezetbe. Folyik a baracklé, morzsál a keksz és kenődik a répa. Minden tiszta ételfolt, a ruhájából sosem mosom ki, már ekkor tudom. „Hogy bírod ezt nézni?”- kérdezi az étkezést foltmentes ruhában befejező, tiszta kezű és arcú kislány anyukája. „Nekünk ez jött be”- nézek mosolyogva a homlokán is barackfoltos gyerekre – „mi BLW-zünk”.

Az értetlenségén felbuzdulva – hogy ez miért is jó a gyereknek és a szülőnek – mesélni kezdek neki a mi BLW-nk történetéről.

A teljes cikk a Női Váltó oldalán olvasható: Amikor jobban csúszik a pestós tészta, mint az almapüré – így BLW-ztünk mi