Bababarát Kórház Kezdeményezés

Rooming in, vagy szeparáció?

(szakirodalmi áttekintés)

Évekkel ezelőtt, amikor a szülés, születés folyamata az otthonokból, szülőotthonokból a kórházak és klinikák kezébe hatáskörébe került, a legtöbb újszülöttet szeparálták édesanyjától. Az anya egy kórterembe került, gyermekét pedig egy tőle távolabb eső szobában a szakszemélyzet látta el. Órák teltek el az első találkozásig, a találkozók időtartama pedig többnyire az etetésre korlátozódott. Komoly meggyőződés volt akkoriban, hogy mindenki érdekét szolgálják ezek a lépések: az anya mihamarabbi felépülését illetve a csecsemő biztonságát, jóllétét egyaránt.

A szemléletformálás lehetséges akadályai

Dr. Kun Judit Gabriella hosszú évekig vett részt a bababarát kórházak minősítésében. Az egyik legnagyobb kihívást a tekintélyelvű gondolkodás jelentette számára:
– Nem igazán sikerült megértetni a kórházi dolgozókkal, hogy a bizottság tagjaiként segíteni, támogatni vagyunk mellettük, hogy elérhessék a céljukat, nem pedig “ellenőrizni”, kritizálni, megbüntetni őket. Nem alakult ki kultúrája a belső munkamegbeszéleseknek sem, ahol az osztály dolgozói együtt ránézhetnek az eseteikre, felülvizsgálhatják a gyakorlatukat – egymás között, egymás álláspontját meghallgatva.

Örvendetes módon itthon is egyre nagyobb nyilvánosságot kap azoknak a szülőknek a hangja, akiknek a családdá válás csodájához méltatlan körülmények között kellett átélniük gyermekük születését. Pozitív fejlemény, hogy a változás szükségességét a kormányzat is elismeri: A közelmúltban 10 milliárd forintnyi összeget különített el “Családbarát Szülészetek” támogatására.

"A szülésfelkészítő tréningemen és itt, a Dúla blogon is igen fontosnak tartom, hogy sok szó essen a szülés utáni első pár hétről, a kórházi gyermekágyas napokról, a kolosztrum jelentőségéről, a baba-mama egység támogatásáról. Ezekről a témákról kérdeztem dr. Kun Judit IBCLC szoptatási tanácsadót, A “Szoptatásért” Magyar Egyesület elnökét."- írja Lénárd Orsi, dúla

A korai kötődés, azaz bonding – már a születés, szülés előtt, illetve a szül(et)és pillanatában megkezdődik. Elengedhetetlen, hogy a gyermek és az anya elválasztását meggátoljuk az élet első pillanataiban, óráiban, napjaiban. A korai kapcsolat támogatása alapvető fontosságú minden gyermeknél, de ennél is lényegesebb a koraszülötteknél és császármetszéssel világrajötteknél, traumatizált anyáknál. A szül(et)éssel egyaránt megváltoznak mind a gyermek, mind az anya neuropszichológiai mechanizmusai. A bőrkontaktus elősegíti a szülővé válást, az újszülött adaptálódását, a természetes, egészséges bio-pszicho-szociális, spirituális folyamatok kibontakozását, megvalósul a kolonizáció, immunológiai, fiziológiai szempontból is az ideális kezdetet kapja meg a kisbaba.

Első gyermekünket várva kevesen vagyunk tudatában, milyen nagy jelentősége van a szoptatás megalapozásában a kórház választásnak. Legtöbben a ránk váró nagy ismeretlent csak a szülésig tudjuk elképzelni. Pedig az utána következő órák, napok is éppolyan fontosak!

Nem mindegy, mi történik a szülés után!

Bár Magyarország már 1992-ben csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF által életre hívott Bababarát Kórház Kezdeményezéshez, mely a szülészeti intézmények szemléletének és gyakorlatának átformálására törekszik, még ma is kivételesnek számít hazánkban az a tizenhét kórház, mely jelenleg jogosult viselni ezt a minőségbiztosítást garantáló címet.

Az Egészségügyi Világszervezet 1991-ben hirdette meg a Bababarát Kórház Kezdeményezést. Európában elsőként a debreceni női klinika nyerte el a címet!

A cél a szoptatás támogatása volt és maradt azóta is. És mivel ez a történet jó esetben a szüléssel kezdődik, és a szülések zömének kórház a helyszíne, a kezdeményezés lényege az, hogy a szoptatást elkezdését és begyakorlását nehezítő, akadályozó tényezőket, az információhiányt a lehető leghatékonyabban kiküszöbölje.