A pótlás elfogadható orvosi indokai

Előszó

A pótlás elfogadható orvosi indokainak listáját a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és az UNICEF (ENSZ Gyermekalapja) a Bababarát Kórház Kezdeményezés (BBKK) önfelmérő kérdőívének mellékleteként fejlesztette ki 1992-ben.

Tekintve, hogy 1992 óta új tudományos bizonyítékok merültek fel, a WHO és az UNICEF megállapodott abban, hogy a BBKK anyagainak korszerűsítésével egyidejűleg ezt a listát is felülvizsgálják. Az eljárást a Child and Adolescent Health and Development (CAH) és a Nutrition for Health and Development (NHD) intézet irányította. A korszerűsített lista tervezetét 2005-ben kiadták a BBKK anyagát bírálóknak, majd 2007 szeptemberében a tervezet tényleges felülvizsgálatára a WHO minden régiójából meghívott résztvevők közreműködésével létrehoztak egy szakértői csoportot, amelynek tagjai különböző szakterületeken szereztek tapasztalatot. A felsorolási lista tervezetét minden olyan szakértőnek eljuttatták, aki a közreműködésbe beleegyezett. A következő változatok elkészülte három, egymással összefüggő folyamaton alapult: a) a szakértők megjegyzéseinek és hozzászólásainak többszöri körbeküldésén; b) a WHO szakmai módszertani irányelveinek érvényes és releváns összeállításán (ld. hivatkozások); c) és a WHO más intézeteinek (Making Pregnancy Safer, Mental Health and Substance Abuse, és Essential Medicines) általánosságban és olyan különleges esetekben alkotott véleményén, amelyek a szakértők kérdései alapján felmerültek.

Néhány témában nem voltak a WHO-nak hozzáférhető szakmai módszertani irányelvei. Ezekben az esetekben a bizonyítékokat úgy állapították meg, hogy a megfelelő, azzal a speciális területtel foglalkozó WHO intézettel, vagy külső szakértővel konzultáltak. Főképpen az alábbiakat használták fel a további bizonyítékok forrásaként:

• The Drugs and Lactation Database – LactMed (Gyógyszerek és laktáció adatbázis), amelyet az USA National Library of Medicine (Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Könyvtára) tartalmaz, és amely minden olyan gyógyszernek a szakértők által áttekintett („peer-reviewed”) és teljes szakirodalommal ellátott adatbázisa, amelynek a szoptató nők ki lehetnek téve.
• The National Clinical Guidelines for the management of drug use during pregnancy, birth and the early development years of the newborn (Nemzeti klinikai irányelvek a várandósság, szülés és az újszülött fejlődésének korai éveiben alkalmazott gyógyszerek használatáról), amely áttekintést az ausztráliai Új-Dél-Wales Egészségügyi Minisztériuma készített 2006-ban.

Az ilyen módon elkészült végső változatot minden külső és belső felülvizsgálónak elküldték, kérve, hogy egyetértésüket jelezzék. Ez a végső változat szerepel ebben a dokumentumban.

A pótlás átmeneti vagy tartós alkalmazásának elfogadható orvosi indokait tartalmazó lista használható mind önálló eszközként anyákkal és újszülöttekkel foglalkozó szakemberek számára, mind a BBKK csomag részeként. A felülvizsgálat várható dátuma 2012.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a listát a WHO következő intézetei dolgozták ki: a Child and Adolescent Health és a Nutrition for Health and Development az UNICEF-fel és a WHO Making Pregnancy Safer, Essential Medicines és Mental Health and Substance intézeteivel szoros együttműködésben. Az alábbi szakértők járultak hozzá a részletes lista felfrissítéséhez kulcsfontosságú tevékenységükkel: Philip Anderson, Colin Binns, Riccardo Davanzo, Ros Escott, Carol Kolar, Ruth Lawrence, Lida Lhotska, Audrey Naylor, Jairo Osorno, Marina Rea, Felicity Savage, María Asunción Silvestre, Tereza Toma, Fernando Vallone, Nancy Wight, Anthony Williams és Elizabeta Zisovska.

Valamennyien nyilatkozatot tettek, és egyiküknél sem állapítható meg érdekütközés.

Bevezetés

Csaknem minden anya képes a sikeres szoptatásra, amely magában foglalja a szoptatás elkezdését az első életórán belül, az első 6 hónapon át tartó kizárólagos szoptatást és a szoptatás folytatását (a megfelelő kiegé­szítő táplálék adásával párhuzamosan) 2 éves korig vagy azon túl.

Az élet első hat hónapjában megvalósuló kizárólagos szoptatás különösen jótékony hatású az anya és csecse­mője számára.

A szoptatásnak a csecsemő és az anya egészségére kifejtett pozitív hatása minden élethelyzetben megfigyel­hető. A szoptatás csökkenti az olyan akut fertőzések kockázatát, mint a hasmenéses megbetegedés, tüdőgyul­ladás, középfülgyulladás, Haemophilus influenza, agyhártyagyulladás és húgyúti fertőzés (1). Védelmet nyújt olyan később keletkező, krónikus állapotokkal szemben is, mint az 1. típusú cukorbetegség, a colitis ul­cerosa és a Crohn-betegség. A csecsemőkorukban szoptatott emberek vérnyomásának középértéke és kolesz­terin szintje alacsonyabb lesz, ritkábban betegszenek meg 2. típusú cukorbetegségben, ritkábban lesznek túlsúlyosak serdülő és felnőtt korukban (2). A szoptatás késlelteti a nő fertilitásának visszaállását és csökken­ti a szülés utáni vérvesztést, a premenopauzális emlőrák és a petefészekrák előfordulását (3).

Mindazonáltal néhány esetben előfordulhat olyan egészségi állapot akár a csecsemő, akár az anya részéről, ami megindokolhatja azt, hogy az anya ideiglenesen, vagy véglegesen ne szoptasson (4). Az alábbiakban részletezzük ezeket a nagyon kevés anyát és csecsemőt érintő állapotokat azokkal az anyai állapotokkal együtt, amelyek, bár súlyosak, nem képezik a pótlás alkalmazásának orvosi indokát.

Ahányszor a szoptatás abbahagyása a kérdés, mindig mérlegelni kell a szoptatás nyújtotta előnyöket és a fel­sorolt állapotokból fakadó kockázatokat.

A CSECSEMŐ ÁLLAPOTA SZERINT

Azok a csecsemők, akik csak speciális tápszert kaphatnak, sem anyatejet sem bármi­féle más tejet nem

• A klasszikus galatozémiás csecsemők: nekik speciális galaktóz mentes tápszerre van szükségük.
• Jávorfaszörp betegségben szenvedő csecsemők: nekik speciális leucin, izoleucin és valin mentes tápszer­re van szükségük.
• Fenilketonuriás csecsemők: nekik fenilalanin mentes tápszer szükséges (valamennyi szoptatás lehetsé­ges, de gondos ellenőrzés szükséges)

Azok a csecsemők, akik számára az anyatej marad a legmegfelelőbb táplálási lehető­ség, de akiknek egy korlátozott időre szükségessé válhat az anyatej kiegészítése

• Azok a koraszülöttek, akik 1500g súlynál kevesebbel születtek (igen kis súlyúak).
• Azok a koraszülöttek, akik a terhesség 32. heténél korábban születtek (igen koraszülöttek)
• Azok az újszülöttek, akik hypoglycaemia veszélyének vannak kitéve károsodott anyagcsere adaptáció­juk, vagy megnövekedett glükozigényük következtében (ilyenek a koraszülöttek, a terhességi korhoz mérten kis súlyúak, azok, akik a szülés alatt oxigén hiányos/ischaemiás stresszen mentek keresztül, azok, akik betegek, és akik édesanyja cukorbeteg (5), akkor, ha a vércukorszint az optimális szopta­tás, vagy anyatejes táplálás ellenére esik.

AZ ANYA ÁLLAPOTA SZERINT

Azokat az anyákat, akik az alább felsorolt betegségek bármelyikében szenvednek, a meghatározott irányelvek szerinti kezelésben kell részesíteni.

Anyai állapotok, amelyek a szoptatás tartós elkerülését indokolják

• HIV- fertőzés¹: Abban az esetben, ha a helyettesítő táplálás elfogadható, megvalósítható, megfizethető, fenntartható és biztonságos [acceptable, feasible, affordable, sustainable and safe (AFASS)] (6). Egyéb­ként az első 6 hónapon keresztül kizárólagos szoptatás ajánlott.

Anyai állapotok, amelyek a szoptatás időleges felfüggesztését indokolhatják

• Az olyan a súlyos betegségek, amelyekben az anya nem képes csecsemője gondozására, például szep­szis.
• 1 típusú Herpes simplex (HSV-1)okozta fertőzés: addig, amíg az anya mellén lévő minden aktív lézió el nem tűnik, a mellen lévő elváltozásnak a csecsemő szájával történő közvetlen érintkezését ajánlatos elkerülni.
• Az anya gyógyszeres kezelése:
  • a szedatív hatású pszichoterápiás gyógyszerek, epilepszia elleni gyógyszerek, ópiátok, és ezek kombi­nációja mellékhatásként aluszékonyságot és a légzési depressziót okozhatnak és ezeket jobb elkerülni, ha van biztonságosabb választási lehetőség (7);
  • a radioaktív jód-131 – mivel van biztonságosabb alternatíva, jobb elkerülni – ha az anya ilyen szert kap, az alkalmazás után körülbelül két hónap elteltével kezdheti újra a szoptatást.
  • a túlzott mennyiségű helyi jód, vagy jodoforokkal (pl. povidon-jóddal) történő kezelés különösen nyílt seben vagy nyálkahártyán alkalmazva a szoptatott csecsemőben pajzsmirigy szupressziót, vagy elektro­lit zavart okozhat, ezért ajánlatos kerülni
  • citotoxikus kemoterápiára szoruló anya a terápia alatt ne szoptasson

Anyai állapotok, amelyekben a fennálló egészségi problémák ellenére a szoptatás folytatható

• Emlőtályog: a szoptatás az ép oldalon folytatandó, a beteg mellből pedig a terápia elkezdése után újra elkezdhető (8).
• Hepatitis B: a csecsemőt az első 48 órán belül hepatitis B védőoltásban kell részesíteni, vagy ezt követően amilyen korán csak lehetséges (9).
• Hepatitis C
• Mastitis: ha a szoptatás nagyon fájdalmas, a tejet fejéssel kell kiüríteni az állapotromlás elkerülése érdekében (8).
• Tuberculosis: az anyát és újszülöttjét az adott országban érvényes irányelvek alapján kell kezelni (10).
• Káros szenvedélyek² (11):
  • az anya dohányzása, alkohol, amfetamin, kokain és hasonló stimulánsok kimutatottan káros hatással vannak a szoptatott csecsemőre;
  • az alkohol, ópiátok, benzodiazepinek és kannabis származékok szedatív hatással lehetnek az anyára és a csecsemőre

Az anyákat leszokásra kell biztatni, lehetőségeket kínálva számukra, és támogatni kell őket az önmegtartóz­tatásban.

Jegyzetek

Irodalomjegyzék

1. Technical updates of the guidelines on Integrated Management of Childhood Illness (IMCI). Evidence and recommendations for further adaptations. Geneva, World Health Organization, 2005.
2. Evidence on the long-term effects of breastfeeding: systematic reviews and meta-analyses. Geneva, World Health Organization, 2007.
3. León-Cava N et al. Quantifying the benefits of breastfeeding: a summary of the evidence. Washington, DC, Pan American Health Organization, 2002.
4. Resolution WHA39.28. Infant and Young Child Feeding. In: Thirty-ninth World Health Assembly, Geneva, 5–16 May 1986. Volume 1. Resolutions and records. Final. Geneva, World Health Organization, 1986 (WHA39/1986/REC/1), Annex 6:122–135.
5. Hypoglycaemia of the newborn: review of the literature. Geneva, World Health Organization, 1997 (WHO/CHD/97.1)
6. HIV and infant feeding: update based on the technical consultation held on behalf of the Inter-agency Task Team (IATT) on Prevention of HIV Infection in Pregnant Women, Mothers and their Infants. Geneva, 25–27 October 2006. Geneva, World Health Organization, 2007.
7. Breastfeeding and maternal medication: recommendations for drugs in the Eleventh WHO Model List of Essential Drugs. Geneva, World Health Organization, 2003.
8. Mastitis: causes and management. Geneva, World Health Organization, 2000. (WHO/FCH/CAH/00.13)
9. Hepatitis B and breastfeeding. Geneva, World Health Organization, 1996. (Update Nem. 22)
10. Breastfeeding and Maternal tuberculosis. Geneva, World Health Organization, 1998 (Update Nem. 23)
11. Background papers to the national clinical guidelines for the management of drug use during pregnancy, birth and the early development years of the newborn. Commissioned by the Ministerial Council on Drug Strategy under the Cost Shared Funding Model. NSW Department of Health, Nemrth Sydney, Australia, 2006. (Újabb változat.)

Az anyai gyógyszerszedés és szoptatás témájában további információ található az Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Könyvtárának honlapján: http://toxnet.nlm.nih.gov/newtoxnet/lactmed.htm

További információ a következő címeken kérhető:

Department of Nutrition for Health and Development
E-mail: nutrition@who.int
Web: www.who.int/nutrition

Department of Child and Adolescent Health and Development
E-mail: cah@who.int
Web: www.who.int/child_adolescent_health

Address: 20 Avenue Appia, 1211 Geneva 27, Switzerland