2003-ban az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 16 000 öt év alatti fülöp-szigeteki gyermek halt meg a nem megfelelő táplálás – elsősorban a mesterséges táplálás – következtében. Miközben az Egészségügyi Világszervezet és minden gyermekegészségügyi grémium a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatást, majd pedig – a megfelelő szilárd táplálékok bevezetése mellett – a szoptatás folytatását ajánlja kétéves korig vagy azon túl, a fülöp-szigeteki csecsemőknek csak 16%-át szoptatja kizárólagosan az édesanyja. Hasonló – néhol még rosszabb – a helyzet egész Délkelet-Ázsiában: Thaiföldön az édesanyáknak csak 5%-a szoptat, és gyors ütemben csökken a szoptatási arány Vietnamban és Indonéziában is. Mindez annak a jele, hogy a szoptatás kultúrája leáldozóban van. A szakemberek szerint ez közegészségügyi katasztrófát jelent.
Nem kell messzire menni, hogy mindennek az okát megtaláljuk: a fogyasztás növekedésével ezek az országok is a tápszergyárak céltábláivá váltak. A Fülöp-szigeteken a tápszerek reklámozása évi mintegy 90 millió amerikai dollárt emészt fel, ami nem rossz befektetés, ha figyelembe vesszük, hogy a bevételi oldalon 470 millió dollár szerepel!
A reklámok hatására a legtöbb ázsiai édesanya azt hiszi, hogy a csecsemőtápszerek jobbak, mint az anyatej, hogy azoktól jobban fejlődik, egészségesebb és intelligensebb lesz a gyermeke. Nem csoda hát, ha egyre többen választják a szoptatás helyett a tápszert...
Ez a felrázó dokumentumfilm felfedi, hogyan vezetett a csecsemőtápszerek marketingje odáig, hogy egyre kevesebb fülöp-szigeteki anya szoptat – köztük olyanok, akik nemigen tudják megfizetni a mesterséges táplálást és szenvednek annak ártalmas következményeitől. A tápszergyárak jól bevált profitszerzési módszere valójában a katasztrófa receptje.