Márpedig az ember erszényes
Anyuka a bolti pénztársorban várakozik, elöl 3 hetes kisbabája hordozókendőben szunyókál. Előtte egy másik anyuka, három év körüli kislánnyal. A baba aprócska még, csak kezei és lábacskái látszanak ki a kendőből, fejecskéje és teste elfedve. Méregeti a kislány. Kilép anyukája mellől, majd vissza. Újból kilép, újból vissza. Hatalmas kék szemei vannak és göndör, szőke haja. Harmadszorra odaáll a kendős anyuka elé, és megkérdezi:
”Ő már megszületett vagy még nem?”
A kenguru mama rövid vemhességi idő után egy parányi (alig fél gramm súlyú!) újszülöttet hoz világra, aki néhány hónapra bemászik mamája erszényébe – szopizik és pihen. Miután kellőképpen megerősödött, kidugja fejecskéjét, nemsokára pedig már saját lábán indul el a világot megismerni. De az anyai öl még hónapokon át biztosít számára védelmet és táplálékforrást.
A kicsiny embergyerek, ha nem is olyan mértékben, mint egy kengurubébi, de koraszülöttnek számít az élővilág emlős-újszülötteihez mérve. Az életben maradáshoz és az optimális testi-lelki fejlődéshez szüksége van édesanyjára, de legalábbis egy olyan pótmamára, aki fizikai közelsége által képes ráhangolódni kicsinye igényeire, érti jelzéseit, megfelelő táplálékot és védelmet biztosít számára.
