Interjú Tokodi Veronikával, aki szoptatási tanácsadóként 12 évig segítette az anyukákat
Ítélkezésre hajlamos társadalmunkban valahogy sokan felhatalmazva érzik magukat arra, hogy véleményt formáljanak, kéretlen tanácsokat osszanak a várandósoknak és anyukáknak a gyermeknevelésükkel kapcsolatban.
Vannak olyan témák, amelyek igazi darázsfészeknek számítanak. Ilyen a szoptatás is. Bármit tesz az anyuka, mindenképpen szúrja a szemét valakinek. Ha nem szoptat, az a baj. Ha hosszan szoptat, az a baj. Ha cumit ad, a fejüket csóválják mások. Ha nem ad cumit, a szájukat húzzák. Ha pedig elege van a szoptatásból és elhatározza, hogy befejezi, mintha szentségtörést követne el.
Nem túlzás azt mondani, hogy a hagyományos társadalmakban egész falunyi segítséget kap az édesanya szoptatás idején. A szoptatás a mindennapok része, így ott kicsi koruktól látják a lányok, hogyan történik. Találkoznak az esetleges problémákkal és ellesik a megoldási praktikákat.
Ezekben a társadalmakban az is teljesen normális, hogy akár 5-6-7 évesen is szopiznak még a gyermekek, majd – ha eljön az ideje – elválasztják magukat. Ha nem nyúlunk bele ebbe a folyamatba, valószínűleg a mi, civilizált társadalmunkban is megtörténhetne mindez.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen az elválasztás. Okozhatja egészségügyi probléma, ha az anyuka várandós a következő gyermekével, vagy egyszerűen az is, hogy már nem szeretné folytatni a szoptatást.
A cikk folytatása a Mamami oldalán olvasható: Hosszan szoptatott gyermekek gyengéd elválasztása. Lehetséges? Hogyan?