Szerző: Sződy Judit
Mujur, az orángután nőstény fogságban született, vele egykorú társakkal nőtt fel. Nemsokára megszüli az állatkert szakemberei által nagyon várt orangutánbébit. Az első kölykét sajnos elvesztette, mert fogalma sem volt róla, hogy kell gondozni és szoptatni. Az állatkert munkatársai elhatározták, hogy most elejét veszik ennek a problémának. Meghívtak hát néhány olyan anyát a városból, akik szoptatják a saját gyereküket, hogy ők mutassák meg Mujurnak, hogyan kell bánni az újszülöttel. Mujur megfigyelte őket. Amikor megszületett a kiskölyök, már ügyesebben bánt vele, de a szoptatás sikeréhez még szüksége volt arra, hogy újra lássa azt, mások hogyan szoptatnak.
Hogy miért fontos számomra ez a történet? Nagyon sok kétségbeesett édesanyával találkozom, aki saját magát hibáztatja azért, mert nem megy a szoptatás, mert önmagában abban is bizonytalan, hogy „hogyan kell” megfogni és mellre tenni az újszülöttet.
Ezek az édesanyák többnyire úgy jutnak el a kisbabájuk megszületéséig, ahogy Mujur: nincs tapasztalatuk az anyasággal kapcsolatban, nem töltöttek sok időt olyan helyzetben, ahol megfigyelhették, átélhették volna, hogy milyen egy kisbabáról gondoskodni, ahol megtapasztalhatták volna, hogy mennyire életrevaló és masszív tud lenni egy csecsemő.
A cikk folytatása a "Bízd Rá Magad" oldalán olvasható: Szoptatás: miért olyan egyszerű, miért olyan bonyolult?