Szoptatás: miért olyan egyszerű, miért olyan bonyolult?
A szoptatás természetes „folyamat”, reflexek és ösztönös viselkedés útján megy, mint a karikacsapás. Ráadásul roppant örömteli is tud lenni. Ha ez igaz, vajon miért nem anyatejen él a hathónapos körüli babák közel fele?

A szoptatásról szóló minisorozatunk első részében arról írtunk, hogy hányféle társadalmi, gazdasági, finanszírozási és egyéb tényező befolyásol egy édesanyát abban, hogyan dönt a kisbabája táplálásáról. Pár hónappal ezelőtt csökkentették a tápszer támogatásának összegét, ami sok családnak anyagi nehézséget jelenthet. Ezért cikkünk második részében két több évtizedes tapasztalattal rendelkező laktációs tanácsadó, Juhászné dr. Kun Judit és dr. W. Ungváry Renáta segítségével mutatjuk be a táplálás (legyen az anyatejes vagy tápszeres) alakulására ható leggyakoribb tévhiteket.
A legtöbb embernek a szoptatásról általában olyan szavak jutnak eszébe, mint békés, boldog, nyugodt, meghitt. Csupa, csupa pozitív gondolat. A szoptatás alatt sokféle hormon működik együtt tökéletes összhangban, melynek köszönhetően az anyai szervezet képes megtermelni, és leadni az anyatejet. Ezek közül kettőnek, az oxytocinnak és a prolaktinnak kulcsszerepe van, és talán a szoptatás kapcsán ezekről hallunk a legtöbbet. A prolaktin a tejtermelést fokozza, az oxytocin feladata pedig a megtermelt anyatej emlőből való kiürülésének elősegítése. A fenti hatások mellett mindkét hormonnak van ellazító, nyugtató, euphorizáló hatása is.
Talán a szoptatással kapcsolatban utolsóként gondolunk arra, hogy az is gond lehet, ha túlságosan bőséges a rendelkezésre álló anyatej mennyisége, illetve túlságosan gyorsan áramlik. Ami másnak vágyálom, az sok anyának nehezíti meg átmenetileg, vagy akár hosszabb időre is a szoptatást.