Megjelent az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia új ajánlása a csecsemők biztonságos altatására vonatkozóan
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia új ajánlást adott ki, amely a csecsemők számára biztonságosnak tartott alvási környezet kialakításával kapcsolatban tesz kutatási eredményekre alapozott javaslatokat a szülők és a szakemberek számára. Az új dokumentum a korábbi ajánlás sok elemét átörökítette, ugyanakkor új, illetve kulturálisan érzékenyebb javaslatokat is tartalmaz.
A legfontosabb ajánlások – a teljesség igénye nélkül – röviden az alábbiakban foglalhatóak össze.
1. Pozíció:
A csecsemőt mindig háton fekvő pozícióba tegyük le aludni 1 éves koráig. Ha már önállóan hasra fordul és vissza, lehet hagyni, hogy az általa választott pozícióban aludjon, de lényeges, hogy a környezetében ne legyen semmi olyan (puha) tárgy, amire ráfordulva megfulladhat.
Az oldalt fektetés nem biztonságos és nem ajánlott.
Az egészséges, érett újszülötteket a születésük után szintén háton fekvő pozícióban, sík felületre ajánlott letenni arra az időre, amikor nem bőrkontaktusban vagy egy éber felnőtt karjában vannak. Nincs bizonyíték arra, hogy az oldalt fektetés segítene a magzatvíz kiürítésében vagy csökkentené az aspiráció veszélyét.
Koraszülött, kissúlyú és beteg újszülöttek esetén szintén a sík felületen megvalósított, háton fektetés ajánlott, amint az állapotuk stabilizálódott és nincs orvosi indikációja annak, hogy a háton fekvőtől különböző pozícióban legyenek.
A reflux megelőzésére sem ajánlott semmilyen pozícionálási terápia (a fej megemelése, oldalt vagy hason fektetés).
2. Fekvőfelület és környezet:
Az alváshoz szilárd (ez azt jelenti, hogy az alakját megőrzi a rajta fekvő alatt), sík, nem ferde fekvőfelület ajánlott – a besüppedő matracok, párnák vagy a memóriahabos matracok nem ajánlottak.
A lepedőnek feszesnek és rögzítettnek kell lennie. Nem ajánlott, hogy a matracra vagy alá bármit (éket, párnát stb.) betegyünk, ami megemeli a csecsemő fejét.
Árulnak olyan matracot, ami állítólag megelőzi, hogy hason fekve a kisbaba visszalélegezze a szén-dioxidot. Erre nincs bizonyíték, de ha egyébként megfelel a fenti biztonsági szabályoknak, akkor nincs hátránya az ilyen matrac használatának.
A puha tárgyakat, mint például párnákat, plüss játékokat, ágytakarókat, plédeket, matrachuzatokat, szőrmeszerű anyagokat, nem rögzített lepedőket távol kell tartani a csecsemő alvóhelyétől. Ügyelni kell arra is, hogy ne legyenek a közelben függönyzsinórok, kábelek vagy az ágy rácsra kötött madzagok, mert ezek is fulladást okozhatnak.
Nem ajánlott súlyozott (nehezített) takarót, hálóruhát, pólyát vagy más súlyozott tárgyat az alvó csecsemőre vagy közelébe helyezni.
A csecsemő réteges öltöztetése előnyösebb, mint a plédek és egyéb takarók használata, mert így kisebb annak az esélye, hogy a baba feje az ágynemű alá kerül. Csecsemő hálózsák is használható.
A kiságy lécéhez vagy oldalához rögzíthető fejvédő párnák vagy hasonló termékek nem ajánlottak, mivel ezek a fulladás okozta halálesetekben is szerepet játszottak.
A 10 foknál nagyobb szögben döntött felület (pl. autósülés, bébihordozó, sportbabakocsi, hinta, vagy megemelt matrac) nem biztonságos a csecsemő altatására. Ha a csecsemő elalszik ezekben, akkor a lehető leghamarabb át kell helyezni egy megfelelő, sík felületre. Ne tegyük az autósülést matracra és ne hagyjuk benne a csecsemőt kioldott biztonsági övvel.
3. Ajánlott a szoptatás (anyatejes táplálás), mert ez összefüggésbe hozható a SIDS kockázatának csökkenésével.
A kockázat-csökkentő hatás a szoptatás kizárólagosságával nő.
Mivel a koraszülött és kis születési súlyú csecsemők SIDS kockázata nagyobb, számukra különösen ajánlott a szoptatás.
4. Ajánlott, hogy a csecsemő a szülők szobájában, a szülők ágyának közelében, de külön, csecsemők számára kialakított felületen aludjon legalább az első 6 hónapban.
A külön szobában altatás – a kutatási eredmények szerint – 2,75-11,5-szeresére növeli a hirtelen, váratlan csecsemőhalál kockázatát.
Célszerű karnyújtásnyira, látótávolságra elhelyezni a csecsemőt, ez megkönnyíti a táplálást, a gondozást, a vigasztalást és a monitorozást.
Ez az elrendezés 50%-kal csökkenti a SIDS kockázatot; továbbá csökkenti a szülők ágyában - résekbe szorulás vagy ágynemű, puha matrac stb. miatt – bekövetkező fulladás kockázatát.
Nincs bizonyíték arra, hogy 1 éves kor alatt mikor biztonságos külön szobába költöztetni a csecsemőt, de mivel a SIDS az első 6 hónapban a leggyakoribb, a „room-sharing” ajánlott legalább az első 6 hónapban.
5. Közös felületen alvás – bed-sharing, surface-sharing
Az AAP megérti és tiszteletben tartja, hogy sok szülő rutinszerűen egy ágyban alszik a csecsemőjével, különböző okok miatt – kulturális okok, a szoptatást megkönnyítendő vagy mert jobbnak és biztonságosabbnak gondolják. Mindamellett a bizonyítékok alapján az AAP nem ajánlhatja az együttalvást (közös felületen) semmilyen körülmények között.
Az AAP továbbra is a szülők ágya mellett elhelyezett kiságyban, bölcsőben vagy oldalkocsiban altatást tartja a legbiztonságosabbnak a csecsemők számára, mindamellett lényegesnek tartja, hogy az egészségügyi szakemberek és a szülők tisztában legyenek azokkal a körülményekkel, amelyek a közös felületen alvás kockázatának mértékét növelik. Ezek a következők:
A közös felületen alvás alapkockázatát több mint 10-szeresére növeli:
- Együttalvás olyan személlyel, akinek kimerültség vagy nyugtató gyógyszerek (pl. bizonyos antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók) vagy drogok (pl. alkohol, tiltott kábítószerek) használata miatt csökkent az ébersége vagy az ébredési képessége.
- Közös ágyban alvás jelenlegi dohányossal (még akkor is, ha a dohányos nem dohányzik az ágyban), vagy ha az anya dohányzott a várandósság alatt.
- Együttalvás puha felületen, például vízágyon, régi matracon, kanapén, díványon vagy fotelben.
A kanapén és fotelben történő közös alvás rendkívül nagy – 22-67-szeresére megnövekedett – kockázatnak teszi ki a csecsemőket a csecsemőhalál szempontjából, beleértve a bölcsőhalált (SIDS), az üléspárnák közé szorulás miatti fulladást, vagy a ráfekvést. Ezért a szülőknek és más gondozóknak különösen ügyelniük kell az éberségükre, amikor a csecsemőt etetik, vagy vele együtt fekszenek ezeken a helyeken.
A közös felületen alvás alapkockázatát 5-10-szeresére növeli:
- Időre született, normál születési súlyú, 4 hónaposnál fiatalabb csecsemő – akkor is, ha szoptatott és egyik szülő sem dohányzik. Ez egy különösen sérülékeny időszak, ezért abban az esetben, ha a csecsemő etetése a felnőtt ágyban történik, különösen ügyelni kell arra, hogy a szülő ne aludjon el közben.
- Együttalvás bárkivel, aki nem szülője a gyermeknek – beleértve más gyermekeket, illetve olyan gondozót, aki nem szülő.
A közös felületen alvás alapkockázatát 2-5-szörösére növeli:
- Koraszülött vagy kis születési súlyú csecsemő – akkor is, ha egyik szülő sem dohányzik.
- Együttalvás puha ágynemű – pl. párnák, dunyhák stb. – között.
Az egészségügyi szakembereknek tájékoztatniuk kell a családokat azokról a tényezőkről (ld. fent), amelyek lényegesen növelik a közös felületen alvás kockázatát.
A közös felületen történő együttalvás véletlenül is megtörténhet a csecsemő szoptatása (etetése) közben, vagy amikor a szülők különösen kimerültek, illetve a csecsemő gyakran ébred. A bizonyítékok arra mutatnak, hogy potenciálisan kevésbé veszélyes (noha továbbra sem ajánlott), ha a szülő az ágyában alszik el a csecsemőjével, mintha egy kanapén vagy fotelban merülnének álomba. Fontos megjegyezni, hogy a közös ágyban alvás közben elhunyt csecsemők nagy százalékát úgy találják, hogy arcukat vagy fejüket ágynemű takarja. Ezért tanácsos, hogy az ágyban ne legyenek párnák, lepedők, takarók, háziállatok vagy más puha vagy laza tárgyak, amelyek akadályozhatják a csecsemő légzését vagy túlmelegedést okozhatnak. Mivel bizonyíték van arra, hogy a közös ágyban alvás kockázata nagyobb, ha hosszabb ideig tart, javasolt, hogy amint a szülő felébred, helyezze vissza a csecsemőt egy külön alvófelületre.
6. A bölcsőhalál kockázatának csökkentése érdekében ajánlott a cumi kínálása lefektetéskor.
Bár a mechanizmus nem ismert, a tanulmányok a cumi védő hatását mutatták ki a bölcsőhalállal szemben. A védő hatás akkor is fennáll, ha a cumi alvás közben kiesik a csecsemő szájából.
Ha elalvás után a csecsemő szájából kiesik a cumi, nem szükséges visszatenni.
Ha a csecsemő nem fogadja el a cumit, ne erőltessük. Próbálkozzunk egy későbbi életkorban.
Szoptatott csecsemők esetében a cumi bevezetését el kell halasztani addig, amíg a szoptatás szilárdan megalapozottá válik. Ez azt jelenti, hogy az anya elegendő tejjel rendelkezik a csecsemő szükségleteinek kielégítéséhez, a csecsemő mellre tapadása következetesen kényelmes és hatékony a tejátvitel, továbbá a csecsemő megfelelően gyarapszik. Az egyes anya-csecsemő párok esetében az ehhez szükséges idő más és más lehet.
Nincs bizonyíték arra, hogy az ujjszopásnak hasonló védő hatása lenne.
7. Ajánlott a dohányzás és a nikotin expozíció elkerülése a várandósság alatt és a szülés után.
Mind a várandós anya dohányzása, mind a csecsemő környezetében történő dohányzás fokozza a bölcsőhalál kockázatát.
8. Ajánlott az alkohol, marihuána, opioidok és tiltott kábítószerek fogyasztásának elkerülése a várandósság alatt és a szülés után.
9. El kell kerülni a csecsemő túlmelegedését és fejének befedését.
Nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy egységes ajánlást lehessen tenni a pontos szobahőmérsékletre vonatkozóan. Általánosan irányadó lehet, hogy a csecsemőre adjunk 1 réteggel többet, mint amennyiben egy felnőtt komfortosan érzi magát. Figyeljük a túlmelegedés jeleit: izzadás, kipirulás, a csecsemő teste forrónak érződik.
A túlságos bugyolálás és a fej, pláne az arc befedése kerülendő. Beltéren nem kell sapkát adni a csecsemőre (kivéve az első életórákban, illetve a NIC-en), mivel a lehűlés ellen nyújtott védelme megkérdőjelezhető, a túlmelegedés szempontjából viszont kockázati tényező.
10. A várandósoknak ajánlott a rendszeres terhesgondozás.
11. Ajánlott a csecsemők immunizálása a szakmai szervezetek iránymutatásainak megfelelően.
12. Nem ajánlott az otthoni használatra készült légzésfigyelő készülékek alkalmazása.
Nincs bizonyíték arra, hogy ezek a készülékek csökkentenék a bölcsőhalál előfordulását.
Az effajta készülékek használata nem írja fölül a csecsemő számára biztonságos alvási környezet megteremtésének szükségességét.
13. A fejlődés elősegítése és a pozíciós plagiocephalia kockázatának minimalizálása érdekében ajánlott a felügyelt, ébren töltött hason fekvés.
A kórházból való hazatérés után nem sokkal kezdődően javasolt, hogy a csecsemő rövid ideig hason feküdjön, miközben ébren és felügyelet alatt van. A hason fekvés időtartamát ajánlott 7 hetes korig fokozatosan legalább napi 15-30 perces időtartamra növelni.
14. Nincs bizonyíték arra, hogy a pólyázás hatékony stratégia lenne a bölcsőhalállal szemben.
A szoros pólyázást gyakran alkalmazzák a csecsemő megnyugtatására, alvásának, illetve a háton fekvésnek az elősegítésére.
Magas a halálozási kockázat, ha a bepólyázott csecsemőt hasra fektetik, ezért ilyen esetekben kivétel nélkül mindig a hátára kell fektetni a kisbabát.
A pólyázás legyen szoros a mellkas körül, de szükséges, hogy a csípőnél és a térdnél maradjon bőséges hely a mozgásra a csípőízületi diszplázia elkerülése érdekében.
A súlyozott (nehezített) pólyaanyag vagy a pólyában lévő súlyozott (nehezített) tárgyak nem biztonságosak, ezért nem ajánlottak.
Amikor a csecsemő forgolódni próbál (ami általában 3-4 hónapos korban következik be, de előfordulhat korábban is), a pólyázás már nem megfelelő, mert megnövelheti a fulladás veszélyét, ha a pólyázott csecsemő hason fekvő helyzetbe gurul.
A karok helyzetének (pólyában bent vagy pólyán kívül) a bölcsőhalál kockázatára gyakorolt hatására vonatkozóan nincs adat. A szülők a csecsemő viselkedési és fejlődési szükségleteinek függvényében egyénileg dönthetnek arról, hogy a csecsemő karjait a pólyán kívül vagy belül helyezik el.
Az ajánlás teljes szövege elolvasható az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia publikációs oldalán: Sleep-Related Infant Deaths: Updated 2022 Recommendations for Reducing Infant Deaths in the Sleep Environment
Az AAP új ajánlásával kapcsolatban magyar szakemberek az alábbi észrevételeket tették:
Az AAP-nak a csecsemők biztonságos altatására vonatkozó új ajánlása a korábbihoz képest haladóbbnak mondható, különösen amiatt, hogy elismeri: a szülők sokféle okból a csecsemőjükkel való egy ágyban (közös felületen) alvást választják, és emiatt szükség van arra, hogy az ezzel kapcsolatos legnagyobb kockázatot jelentő helyzeteket mind a szülők, mind a szakemberek ismerjék. Alapvetően fontos, hogy a szakemberek ítélkezéstől mentes, teljes körű tájékoztatást adjanak a szülőknek arról (is), hogyan lehet az együttalvást a lehető legbiztonságosabban megoldani és melyek azok a helyzetek és megoldások, amelyek kerülendők.
Örvendetes, hogy az ajánlás felhívja a figyelmet az autósülésben, hintában és más döntött felületeken történő alvás veszélyeire, mivel ezeknek az eszközöknek mind a marketingje, mind a használata kiterjedt, miközben a kockázatok kevésbé ismertek a szülők előtt.
Szintén kiemelendő a légzésfigyelő alkalmazásával kapcsolatos leírás, ami felhívja a figyelmet a hamis biztonságérzetre.
Ugyanakkor több ponton erős kételyek merülnek fel:
Miközben érthető az AAP álláspontja, mely szerint a „bizonyítékok alapján” nem ajánlhatja a közös felületen alvást, úgy tűnik, hogy a kockázat és haszon mérlegeléséből kimaradt az a sokféle jótékony hatás, amit ez az elrendezés nyújthat – beleértve a testkontaktus stimuláló hatását a csecsemő életműködésére.
A kutatási eredményekre hivatkozva az AAP továbbra is nyomatékosan ajánlja a cumit, noha tisztában van azzal, hogy a cumi bevezetése aláássa egy másik pontban megfogalmazott ajánlás, a szoptatás megvalósítását. Ez a következetlenségen túl azért nagy probléma, mert a szoptatás bölcsőhalállal szembeni védőhatására erős bizonyítékok állnak rendelkezésre.
Ezzel szemben az elalváskor a csecsemő szájába adott cumi védőhatása, ami – szinte hihetetlen – akkor is működik, ha a cumi nincs a csecsemő szájában (!!??) erősen megkérdőjelezhető. Ez a megközelítés inkább tűnik a cuminak mint mágikus tárgynak tulajdonított hatásnak, mint józan ésszel belátható ok-okozati összefüggésnek. Valószínűnek látszik, hogy a kutatásokból levonható statisztikai eredménnyel állunk szemben, ami ugyan „evidence based”, de semmiképpen sem „science based”, vagyis tudományos szempontból nem plauzibilis.
A plagiocephalia (laposfejűség) megelőzésére vonatkozó ajánlás is azok közé tartozik, ami kételyeket támaszt az olvasóban. Eléggé hihetetlen, hogy napi 15-30 perc hasonfekvés képes megelőzni ezt az állapotot, ha egyébként a csecsemő mindig a hátán fekszik. A plagiocephalia tipikus civilizációs szövődmény az iparosodott országokban, ahol a csecsemő „helye” a kiságyban van. Azokban a kultúrákban, ahol a testközeli gondozás a norma, ez a probléma fel sem merül. Miközben a felügyelt hason fektetés a csecsemő fejlődése szempontjából hasznos, a plagiocephalia megelőzésére észszerűbb lett volna a testközeli gondozás, hordozás ajánlása, aminek ezen túlmenően is számtalan előnyös hatása van a csecsemő fejlődésére és az anya/apa-gyermek kapcsolatra.
Koraszülött intenzív osztályokon dolgozó neonatológusok tapasztalatai szerint a monitorokon világosan nyomon követhető, hogy a hátukon fekvő koraszülöttek értékei rosszabbak, mint ha hasra fektetik őket. A jobb oldalukon fektetést még jobban tolerálják, de akkor a legstabilabbak, ha bőrkontaktusban tölthetik az idejüket. Ennek fényében a koraszülöttek ellátásában a kenguru gondozásnak kellene az alapértelmezettnek lennie, amit csak annyi időre lenne szabadna megszakítani, amennyi a koraszülött orvosi ellátásához vagy a gondozó szülő (rokon) saját szükségleteinek a kielégítéséhez feltétlenül szükséges. Ennek megemlítése az AAP nyilatkozatában akkor is fontos lett volna, ha az nem kifejezetten a koraszülött ellátásról, hanem az alvásra vonatkozó ajánlásokról szól.
Összeállította: Juhászné dr. Kun Judit Gabriella
Kép: Unsplash
