Nyugati kultúránkban úgy tartjuk, az a jó baba, aki a szülőtől külön, egyedül alszik el és átalussza az éjszakát. A világ népeinek többségében azonban a csecsemők szoptatás közben szenderülnek el és egész éjjel az anyjukkal maradnak, időnként megébredve. Miből erednek ezek a különbségek és melyik lehet az üdvözítő, kevésbé veszélyes, és önállóbb felnőttet eredményező megoldás?

Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-jén, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.

Most nem tudományos cikkeket és pontos instrukciókat kínálunk, hanem olyan anyák bátorító szavait, akik a kezdeti pótlás, vagy akár több hónap cumisüveges táplálás után vissza tudtak térni a szoptatáshoz.

Nemrégiben látogatóban voltam a Kötő klubban, a La Nube kávézóban kialakított családbarát sarokban, és a hozzátáplálásról beszélgettünk. Arról, hogy mit, mikor lehet-kell bevezetni, mi a helyzet a gluténnal, az allergiával, a laktóz érzékenységgel, az édességekkel, és mi az, amit végképp tilos adni a gyerekeknek.