A szoptatás támogatása a szülés körüli időszakban egészséges anya és érett újszülött esetén

ABM Clinical Protocol #5: Peripartum breastfeeding management for the healthy mother and infant at term

Az Academy of Breastfeeding Medicine 5. számú protokollja

Cynthia R. Howard MD, MPH, FABM; Rosha Champion McCoy MD
Academy of Breastfeeding Medicine Protocol Committee, November 16, 2002

Háttér

A kórházi irányelvek és a kórházi rutin nagymértékben befolyásolják a szoptatás sikerét. [1–3] A szülés körül az édesanyáknak megfelelő támogatást, útmutatást és gondoskodást kellene kapniuk a kórházban annak érdekében, hogy a szoptatás sikeres megkezdése biztosítva legyen. Ez a kórházi eljárás annak a – már a szülés előtti időszakban megkezdődő – folyamatos gondozásnak és oktatásnak a része, amely a szoptatást mint a csecsemőtáplálás optimális módját mutatja be, és amely információkat tartalmaz a szoptatásnak az anya és a csecsemő egészségére gyakorolt jótékony hatásáról is.

A következő alapelvek és kórházi gyakorlat javasolt a szülés körüli időszakban.

Szülés előtt

Minden várandós édesanyát tájékoztatni kell a szoptatás jótékony hatásairól és módjáról, hogy megalapozott döntést tudjon hozni a csecsemőtáplálással kapcsolatban. [4–6] A szülés előtti felkészítésnek információkat kell(ene) tartalmaznia a szülés fázisairól, a szülési fájdalom gyógyszermentes csillapításáról, a szülés közben kapott gyógyszerek lehetséges mellékhatásairól és arról, hogy milyen előnyei vannak az anyára és az újszülöttre nézve a szülés utáni első órán belül megkezdett kizárólagos szoptatásnak. [4] A tápszergyártó cégek által készített oktatóanyagok nem megfefelőek a csecsemőtáplálásról szóló tájékoztatás céljára. [7]

Az anya gondozása magában foglalja mindazon állapotok vizsgálatát, amelyek befolyásolhatják az anya szoptatási képességét. Néhány esetben hasznos lehet már a szülés előtt konzultálni a csecsemő orvosával vagy egy laktációs szaktanácsadóval, és kidolgozni egy olyan tervezetet, amelynek megvalósítását a szüléskor el lehet kezdeni. [5] Az anyáknak segítséget jelent, ha részt vehetnek moderált csoportos beszélgetéseken vagy ha egy laikus támogató csoporthoz (pl. a La Leche Ligához) irányítják őket a szülés előtt.

Vajúdás és szülés

Az anyát nagyban segíti, ha a vajúdás és a szülés során végig jelen van egy közeli, támogató társ (pl. dúla). Ismeretes, hogy a dúla jelenléte növeli a szoptatást megkezdők arányát és a szoptatás időtartamát. Sok olyan kockázati tényező, amely a szoptatás korai befejezéséhez vezethet, csökken, ha a szülésnél jelen van egy dúla. [8-11] Ilyen kockázati tényezők: a szülés átlagos hossza, sebészeti beavatkozás szükségessége, fájdalomcsökkentő beavatkozások, pl. epidurális érzéstelenítés és más gyógyszerek szükségessége.

Közvetlenül szülés után

Az egészséges újszülöttet azonnal oda lehet adni az anyának, hogy bőr-bőr kontaktusban legyenek, amíg az első szoptatás megtörténik. Az újszülött megtörlése, Apgar értékeinek megállapítása az első fizikális vizsgálat az anya közvetlen közelében történhet. A bőrkontaktus optimálisan stabilizálja az életfunkciókat, biztosítja a szükséges meleget az újszülött számára, és megteremti annak a lehetőségét, hogy megtörténjen az első szoptatás. [12,13] A rutin beavatkozások – mint például a súlymérés, a hosszmérés, a K-vitamin és a szemcsepp beadása – késleltetése (akár egy órával) erősíti a korai szülő-gyerek interakciót.

Az újszülötteket a szülés után mellre kell tenni, amint az anya és a csecsemő készen áll rá (a szülés után egy órán belül). [14] Ez akár közvetlenül a szülés után, akár a megfigyelés ideje alatt megtörténhet. Minden anyának meg kell mutatni a helyes mellrehelyezés módját. [4,6,15,16]

A 24 órás rooming-in segíti a kötődést és a szoptatás optimális beindulását. Amikor csak lehetséges, az anyát és az újszülöttet együtt kell elhelyezni a teljes kórházi tartózkodás idejére. [16] A szükségtelen elkülönítés elkerülésére az újszülött vizsgálatát – mind közvetlenül szülés után, mind a későbbiekben – célszerű az anya szobájában elvégezni. A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy az anyáknak ugyanolyan jó minőségű és mennyiségű alvásban van részük, ha a csecsemő a szobájukban alszik, mint ha az éjszakát az újszülöttosztályon tölti. [17,18]

Ha a szülők megfelelő tájékoztatást kapnak a 24 órás rooming-in előnyeiről, ez arra ösztönzi őket, hogy ezt tekintsék a kórházi ellátás természetes módjának mind magukra, mind csecsemőjükre nézve. A megfelelő egészségügyi személyzetnek elérhetőnek kell lennie, hogy megvizsgálja és dokumentálja a csecsemő állapotát és a csecsemőtáplálás menetét, mialatt az újszülött a családi szobában van. [4,6,19–21]

Az anyáknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően mellre tudják helyezni a kisbabájukat. Azoknak, akik császármetszéssel szültek, több segítségre lehet szükségük ahhoz, hogy megtalálják a kényelmes testhelyzetet. Egy képzett segítőnek legalább 8 óránként egyszer meg kell figyelnie és dokumentálnia kell a szoptatás hatékonyságát egészen a hazabocsátásig. A baba-mama páros szülés körüli gondozása során a következőket kell megfigyelni és dokumentálni, illetve szükség esetén kezelni: a mellrehelyezést, a kisbaba mellre tapadását, az anyatej átjutását, az újszülött naponkénti súlyát, a klinikai sárgaságot, és minden, az anya által említett problémát, mint például a mellbimbó fájdalma vagy az a félelem, hogy a tejtermelés nem megfelelő. A jól szopó csecsemők 8 – 12 vagy még több alkalommal szopnak naponta (24 óra alatt legalább 8 szopás kívánatos). A mellen töltött idő korlátozása szükségtelen, és káros hatással lehet a megfelelő tejtermelés megalapozására. A csecsemők általában elalszanak vagy elengedik a mellet, amikor jóllaktak.

A szoptatott csecsemőnek nem kell pótlást adni, hacsak nincs valami orvosi indikációja a pótlás adásának. A pótlás adása gátolja az anya tejtermelésének megalapozását és káros hatással van a szoptatásra (pl. későbbi tejbelövellés, az anya mellének fájdalmas túltelítődése). A pótlásként adott tápszer megváltoztathatja a csecsemő bélflóráját és érzékennyé teheti bizonyos allergénekre (a pótlásként adott táplálék minőségétől és az etetési módtól függően), és gátolja az anya – gyermek kötődést. [22] Mielőtt bármiféle kiegészítő etetés megkezdődne, fontos, hogy minden egyes baba-mama páros előírásszerű vizsgálata megtörténjen, beleértve a szoptatás közvetlen megfigyelését is. [23]

Az anya akut fertőző betegsége, láz és a gyakori szülés utáni fertőzések általában nem ellenjavallatai a szoptatásnak, amennyiben a betegség könnyen kézben tartható és kezelhető. A csecsemő nem szoptatható az anya HIV fertőzése (fejlett országokban), aktív tuberkulózisa vagy a mellet is érintő herpes simplex esetén. [24] Szülés körüli varicella fertőzés esetén szükség lehet az anya és az újszülött elkülönítésére, és a közvetlen szoptatás korlátozására. Az összes ellenjavallat felsorolása túlmutat ennek a dokumentumnak a témáján, de vannak könnyen elérhető, megbízható információforrások, amelyek tartalmazzák a gyógyszerekkel és radioaktív hatóanyagokkal kapcsolatos tudnivalókat is. [24–26]

Nehézségek és komplikációk

A szoptatási problémák szempontjából magasabb kockázatú baba-mama pároknak előnyt jelent a korai diagnózis és segítségnyújtás. Egy, a szoptatás támogatásában jártas szakemberrel való konzultáció hasznos lehet például a következő helyzetekben:

a) az anya kérése vagy aggodalma
b) korábbi negatív szoptatási tapasztalat
c) lapos vagy befelé forduló emlőbimbók
d) korábbi mellműtét
e) többes szülés (kettes vagy hármas ikrek)
f) koraszülött baba (< 37 hét terhesség)
g) a kisbaba veleszületett rendellenessége, idegrendszeri károsodás vagy más olyan állapot, ami befolyásolja a kisbaba szopási képességét
h) az anya vagy az újszülött olyan állapota, ami miatt a szoptatás megezdését késleltetni kell vagy amelyben fejés szükséges
i) ha az első néhány szopás tapasztalata azt mutatja, hogy nehézségbe ütközik a szoptatás megalapozása (pl. a kisbaba nem jól kapja be a mellet, aluszékony újszülött stb.)

A korai (<48 óra) hazabocsátás megköveteli, hogy a sikeres szoptatást akadályozó kockázatok hamar kiderüljenek, és ilyen módon a kórházban töltött idő maximálisan ki legyen használva ezek csökkentésére ill. megszüntetésére. [27] Minden szoptatott csecsemőt a hazabocsátás után 48 – 72 órán belül látnia kell egy egészségügyi dolgozónak, hogy felmérhesse a csecsemő egészségi állapotát és a szoptatás sikeres beindulását. [6,28]

Ha az újszülöttnek intenzív terápiára van szüksége, akkor lépéseket kell tenni az anya tejtermelésének fenntartása érdekében. Ha lehetséges, az anyát oda kell szállítani, ahol az újszülött ellátása folyik, és lehetőséget kell biztosítani a szoptatás folytatására. Amennyiben a szoptatás nem lehetséges, akkor intézedések történhetnek arra, hogy a kisbaba anyatejjel történő táplálása folytatódjék. Az anyáknak meg kell mutatni, hogyan lehet fenntartani a tejtermelést mellszívó pumpával vagy kézzel történő fejéssel, amikor el vannak különítve a kisbabájuktól. [4,6]

Amennyiben a hazabocsátáskor a csecsemő nem szopik egyenletesen hatékonyan, az anyának meg kell mutatni, hogyan tarthatja fenn a tejtermelését fejéssel. A kisbabának valószínűleg pótlásra lesz szüksége. Ezt a feladatot meg kell oldani, lehetőséget adva annak megfontolására, hogy mi legyen a pótlásként adott táplálék, és hogy milyen módon kapja azt a kisbaba. A pótlás lefejt anyatej legyen, ha az édesanya tejtermelése megfelelő, és lehetőleg pohárból történjen. A pohárból történő etetés nem csökkenti a teljes szoptatási időtartamot azok körében, akiknek több alkalommal is szükségük van pótlásra. [28] A baba – mama párost a szoptatás segítésében jártas szakemberhez kell irányítani a folyamatos segítségnyújtás és támogatás érdekében.

Copyright protected © 2003 The Academy of Breastfeeding Medicine, Inc.
Approved November 16, 2002
The Academy of Breastfeeding Medicine Protocol Committee
Caroline J. Chantry MD, FABM, Co-Chairperson
*Cynthia R. Howard MD, MPH, FABM, Co-Chairperson
*Rosha Champion McCoy MD
Supported in part by a grant from the Maternal and Child Health Bureau, Department of Health and Human Services.
*lead author(s)

Fordította: dr. Kun Judit, IBCLC

Irodalom

1. Wright A, Rice S, Wells S: Changing hospital practices to increase the duration of breastfeeding. Pediatrics 97:669–675, 1996.
2. World Health Organization: Evidence for the Ten Steps to Successful Breastfeeding, Revised Ed. WHO/CHD/98.9. Geneva, World Health Organization, 1998.
3. Kramer MS, Chalmers B, Hodnett ED, et al: Promotion of breastfeeding intervention trial (PROBIT): A cluster-randomized trial in the republic of Belarus. JAMA 285:4–15, 2001.
4. World Health Organization, United Nations Children’s Fund. Protecting, promoting and supporting breastfeeding: The special role of maternity services (A joint WHO/UNICEF statement). Int J Gynecol Obstet 31(suppl 1):171–183, 1990.
5. American College of Obstetricians and Gynecologists, Committees on Health Care for Underserved Women and Obstetric Practice, Queenan JT (ed): Breastfeeding: Maternal and Infant Aspects. Washington, DC, The American College of Obstetricians and Gynecologists. ACOG Educational Bulletin, 2000, 1–15.
6. The American Academy of Pediatrics, Work Group on Breastfeeding: Breastfeeding and the use of human milk. Pediatrics 100:1035–1039, 1997.
7. Howard CR, Howard FM, Lawrence RA, et al: The effect on breastfeeding of physicians’ office-based prenatal formula advertising. Obstet Gynecol 95:296–303, 2000.
8. Sosa R, Kennell J, Klaus M, Robertson S, Urrutia J: The effect of a supportive companion on perinatal problems, length of labor, and mother-infant interaction. New Engl J Med 303:597–600, 1980.
9. Klaus MH, Kennell JH: The doula: an essential ingredient of childbirth rediscovered. Acta Paediatr 86:1034–1036, 1997.
10. Zhang J, Bernasko JW, Leybovich E, Fahs M, Hatch MC: Continuous labor support from labor attendant for primiparous women: a meta-analysis. Obstet Gynecol 88(4:Pt 2):1–44, 1996.
11. Kennell J, Klaus M, McGrath S, Robertson S, Hinkley C: Continuous emotional support during labor in a US hospital. A randomized controlled trial [see comments]. JAMA 265:2197–2201, 1991.
12. Christensson K, Siles C, Moreno L, et al: Temperature, metabolic adaptation and crying in healthy fullterm newborns cared for skin-to-skin or in a cot. Acta Paediatr 81:488–493, 1992.
13. Varendi H, Christensson K, Porter RH, Winberg J: Soothing effect of amniotic fluid smell in newborn infants. Early Hum Dev 51:47–55, 1998.
14. Righard L, Alade MO: Effect of delivery room routines on success of first breast-feed. Lancet 336(8723):1105–1107, 1990.
15. Righard L, Alade MO: Sucking technique and its effect on success of breastfeeding. Birth 19:185–189, 1992.
16. University of California at San Diego, Wellstart International. Model hospital breastfeeding policies for full-term normal newborn infants. In Woodward-Lopez G, Creer AE (eds): Lactation Management Curriculum: A Faculty Guide for Schools of Medicine, Nursing, and Nutrition. San Diego, CA: Wellstart International, 94 A.D.
17. Keefe MR: The impact of infant rooming-in on maternal sleep at night. J Obstet Gynecol Neonat Nurs 17:122–126, 1988.
18. Waldenstrom U, Swenson A: Rooming-in at night in the postpartum ward. Midwifery 7:82–89, 1991.
19. Perez-Escamilla R, Pollitt E, Lonnerdal B, Dewey KG: Infant feeding policies in maternity wards and their effect on breast-feeding success: An analytical overview. Am J Public Health 84:89–97, 1994.
20. Powers NG, Naylor AJ, Wester RA: Hospital policies: crucial to breastfeeding success. [Review]. Semin Perinatol 18:517–524, 1994.
21. Saadeh R, Akre J: Ten steps to successful breastfeeding: a summary of the rationale and scientific evidence. [Review]. Birth 23:154–160, 1996.
22. Blomquist HK, Jonsbo F, Serenius F, Persson LA: Supplementary feeding in the maternity ward shortens the duration of breast feeding. Acta Paediatr 83:1122–1126, 1994.
23. Protocol Committee Academy of Breastfeeding Medicine: Clinical Protocol #3: Hospital Guidelines for the Use of Supplementary Feedings in the Healthy Term Breastfed Newborn. www.bfmed.org. Academy of Breastfeeding Medicine, 2002.
24. Lawrence RA: A review of the medical benefits and contraindications to breastfeeding in the United States (Maternal and Child Health Technical Information Bulletin). Arlington, Va, National Center for Education in Maternal and Child Health, 1997.
25. Lawrence RA, Lawrence RM: Breastfeeding: A guide for the medical profession, 5th ed. St. Louis: Mosby, 1999. 26. Committee on Drugs, The American Academy of Pediatrics: The transfer of drugs and other chemicals into human milk. Pediatrics 108:776–789, 2001.
26. Naylor A, Wester R: Providing professional lactation management consultation. Clin Perinatol 14:33– 38, 1987.
27. Protocol Committee Academy of Breastfeeding Medicine. Clinical Protocol #2: Guidelines for Hospital Discharge of the Breastfeeding Term Infant and Mother, “The Going Home Protocol.” www.bfmed.org. Academy of Breastfeeding Medicine, 2002.
28. Howard CR, Howard FM, Lanphear BP, et al: A randomized clinical trial of pacifier use and bottle or cupfeeding and their effect on breastfeeding. Pediatrics 111:511–518, 2003.