Kötődéselmélet és szoptatás

Csóka Szilvia

Jelen fejezet a szoptatás és az anya-gyermek kötődés kapcsolatát vizsgálja. A feladat nem könnyű, hiszen rendkívül sok féltudományos legenda övezi e két kiemelt anya-gyermek interakció lehetsé­ges összefüggéseit, továbbá nem egységes a témát feldolgozó szakirodalom szóhasználata sem, sok esetben alapvető fogalmak keverednek (pl: bonding/attachment fogalmak). Figyelembe kell ven­nünk azt is, hogy tudományos szempontok szerint elemezzük két olyan folyamatnak a lehetséges kölcsönhatásait, melyek önmagukban sem – természetüknél fogva – minden esetben vizsgálhatóak könnyen és megbízhatóan tudományos módszerekkel. Jelen dolgozat nagyban támaszkodik a Jansen és kollégái által 2008-ban publikált összefoglaló cikkre, melyben feldolgozásra került az 1985 után angol nyelven megjelent, a kötődés és szoptatás kapcsolatát valamilyen módon vizsgáló publikációk jelentős hányada (Jansen, 2008). Az összefüggések előtt röviden áttekintjük az alapfogalmakat, a vizsgálni kívánt kölcsönhatások irányait, és végül megbeszéljük a szakirodalmi adatokból levonható következtetéseket, ezek lehetséges jelentéseit.

Mivel jelen jegyzet alapvetően a szoptatás tárgykörével foglalkozik, nagyon röviden és kizárólag témaspecifikusan érintjük a szoptatás fogalmát. Szoptatás alatt – jelen fejezetben – a gyermek (utód) anyamellből való táplálását értjük. A szoptatás és kötődés kapcsolatát vizsgáló tudományos cikkek nem tesznek további megkülönböztetéseket, nem használnak további, szoptatáson belüli kategóriákat az interakció minőségére vonatkozóan. A legtöbbet használt változó a szoptatás időtar­tama, melyet hónapokban mérnek. A szoptatás kizárólagossága egy másik változó, mellyel némely tanulmányban találkozunk. A későbbiek során érdemes lesz felidéznünk, hogy mennyire differen­ciálatlanul jelenik meg a vizsgálatok során ez az összetett és részletekben igen gazdag interakció, a szoptatás, melyet – mint sok egyéb anya-gyermek interakciót – talán érdemes lenne további szempontok szerint csoportosítani, különösen ha a kötődéssel kapcsolatban szeretnénk összefüggé­seket keresni, kimutatni.

Az anya-gyermek kötődés fogalma a legtöbb tanulmány esetében világosan érthető, értelmezhető: a Bowlby által megfogalmazott kötődés alatt azt a homeosztatikus szabályozórendszert értjük, mely anya és gyermeke között épül ki és működik, egyensúlyban tartva az utód biztonság iránti igényét és explorációs vágyát. A gyermek ezzel a kötődési igénnyel születik, tehát a kötődés egy erősen biológiai gyökerekkel rendelkező jelenség, melynek minőségét a gyermek környezete, elsősorban édesanyja, de a tágabb családi és kulturális miliő is befolyásolja (Bowlby, 1969,1973,1980). Mai, modern kognitív pszichológiai megfogalmazásban azt mondhatjuk, hogy a gyermekben a kötődés minőségétől függően, illetve annak formálódásával párhuzamosan kialakul egy belső reprezentációs modell, (Bowlby belső munkamodellnek hívta), mely alapvető meghatározza a gyermek érzelem-felismerési és -szabályozási folyamatait, szorosan kapcsolódva így a reflektív szelf-funkció fejlődéséhez (Fonagy, 1997). A klasszikus és a modern kötődéskutatás főbb eredményeit később részletesen tárgyaljuk, a fogalmak tisztázásához elég talán ennyit megemlíteni.

A szoptatás lehetséges hatásai a kötődésre

Amit jelen tanulmányban meg kell különböztetnünk: a gyermek kötődését anyjához (infant attach­ment), mely jól mérhető és jellemezhető az idegen helyzet teszt nevű elrendezésben, és amely fogal­mat imént vezettünk be, illetve az édesanya érzelmi kötődését gyermekéhez (maternal bond) (Klaus, 1976). A magyar szóhasználat mindenképpen félrevezető, hiszen épp megkülönböztetni szeretnénk két erős és gyakran összemosódó érzelmi köteléket. Az anyai kötelék fogalma (nevezzük most így az angol maternal bond kifejezést) sokkal kevésbé tisztázott és ritkábban is használt kifejezés, mint a kötődés, most mégis kiemelt figyelmet kell szentelnünk neki és meg kell különböztetnünk a korai kötődés vagy anya-gyermek kötődés névvel illetett jelenségtől, hiszen a szoptatással kapcsolatban ennek a két kifejezésnek a keveredése okozza a legtöbb félreértést.

Több kutatás eredménye szerint a szoptatás erősíti az anya-gyermek kapcsolatot, elősegíti az anya-gyermek kötődés kialakulását. Mit jelenthetnek ezek az eredmények, kinek a kötődését erősítik, milyen módon mérhető ez a különbség? Az „erős kötődés” fogalma nem létezik a kötődéskutatás­ban, ugyanígy nehezen határozható meg, hogyan „segíti elő” a kötődés kialakulását a szoptatás, hiszen a kötődés – nagyon ritka, pl. árvaházi kivételtől eltekintve – szinte minden esetben kialakul, a gyermek önmagában hordozza kötődési igényét, melyhez a legtöbb esetben partnert talál (Bowlby, 1973). A gyermek kötődésének minőségét (biztonságos vagy bizonytalan) nem határozhatjuk meg annak „erőssége” alapján, mivel azonban több kutatásban édesanyák beszámolói alapján születik meg az eredmény, mely szerint a szoptatás erősíti az ő kötődésüket, nyilvánvalóan egy más típusú kötelékről lehet szó, melyet az édesanya érez gyermeke iránt (maternal bond).

A Jansenék által publikált összefoglaló szerint 22 tudományos publikáció hozza pozitív összefüg­gésbe a szoptatás és az anya-gyermek kötődés kapcsolatát empirikus alátámasztás nélkül. További 13 közlemény arról számol be, hogy az édesanyák a szorosabb kapcsolat, a jobb kötődés érdekében választották csecsemőjük táplálási módjaként a szoptatást. A gyermek kötődéséről ezen utóbbi tanulmányokban sem esik szó, természetesen az anya érzelmei (maternal bond) egyáltalán nem elhanyagolhatóak, de tudnunk kell, hogy mit mérnek ezek a kutatások: a szigorúan vett Bowlby-féle korai kötődésről nem szolgálnak információval az édesanya érzelmeit elemző kutatások. Nem von­ható tehát kétségbe, hogy a szoptatás hatással van az anya gyermeke iránt érzett érzelmeinek erőssé­gére, de ezen eredmények – néhol önkényes – kivetítése az anya-gyermek kötődés minőségére vonatkozóan nem megalapozott és félrevezető.

Britton és kollégái 2006-ban publikálták igazán hiánypótló (és azóta is egyedülálló), ám meglepő eredményeket mutató kutatásukat, melyben először mérik meg a gyermekek kötődésnek minőségét és teszik fel a kérdést, vajon összefüggésben van-e a biztonságos kötődés kialakulása a szoptatással (Britton, 2006)? Korábbi, anyai beszámolókon (Cernadas, 2003) nyugvó eredmények alapján azt várnák hogy a szoptató édesanyák gyermekei nagyobb valószínűséggel kötődnek biztonságosan, míg a tápszerrel táplált csecsemők körében több lesz a bizonytalan kötődésű baba. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a gyermekek kötődésének minősége független a táplálás módjától. A kutatók megkérdezték a még várandós édesanyákat, hogyan tervezik gyermekük táplálását; a későbbi mérések szerint a szoptatni kívánó édesanyák érzékenyebbek voltak 3 hónapos csecsemő­jükkel, mint szoptatni nem kívánó társaik, ugyanakkor a gyermekek 12 hónapos korában mért kötődés minőségében nem mutatkozott különbség.

A mindenképpen figyelemreméltó eredmények mögött ott húzódik a két külön fogalom, rendszer: az édesanya érzelmi köteléke, mely a legtöbb eredmény szerint valóban egy intenzívebben átélt érzelem szoptatás esetén, illetve a korai kötődés, mely ezek szerint nem áll direkt összefüggésben a táplálás módjával. Evidenciaként nem érdemes kezelni egyetlen releváns kutatási eredményt, de mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a szoptatás időtartama hónapokban mérve (a kutatás így méri a szoptatás jelenlétét) önmagában nem perdöntő a kötődés alakulása során.

Mint a legtöbb igazán érdekes eredménnyel szolgáló publikáció, jelen közlemény is több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol: hogyan lehet, hogy az olyan intenzív hormonális változásokkal járó folyamat, mint az oxitocin és prolaktin – melyek köztudottan kiemelt szerepet játszanak az anyai viselkedés alakításában (ld: Dr. Varga Katalin fejezete) – felszabadulással járó szoptatás nincs hatással a kötődés minőségére? Továbbá feltehetjük a kérdést, hogy hol a kutatástervezési hiba, hol vész el a szoptatás lényege az említett publikációkban? A szoptatás ugyanis sok olyan anya-gyer­mek kommunikációs csatornát érint, melyek központi szerepet játszanak a kötődés kialakulásában. Az oxitocinnak – anyai viselkedést moduláló hatása mellett – antistressz hatást is tulajdonítanak (Uvnas-Moberg, 1997), a prolaktin a tejtermelésben betöltött szerepe mellett, szintén stresszválaszt csökkentő és fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik (Torner és munkatársai, 2002; Neuman, 2003). A kolecisztokinin mind a csecsemőben, mind az édesanyában termelődik a szoptatás alatt, ellazító és fájdalomcsökkentő hatása van (Beinfield és munkatársai, 2001).

A szoptatás ezek szerint összességében jót tesz az édesanyának, a szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, fizikai és emocionális stresszre kevésbé reagálnak, mint a nem szoptató édesanyák (Altemus és munkatársai, 1995, Uvnas-Moberg és munkatársai, 1990; Uvnas-Moberg, 1998). Egy EEG-vel végzett vizsgálat során relaxációra utaló hullámokat figyeltek meg az éppen szoptató édesanyáknál (Cervantes és munkatársai, 1992). Továbbá, a szoptató anyák jobban keresik gyerme­kük közelségét, mint nem szoptató társaik (Newton és munkatársai, 1968; Widstrom és munkatár­sai, 1990), az együtt töltött idő növeli válaszkészségüket (Feldman és munkatársai, 1999).

A válaszkészség fogalmával pedig elérkeztünk a korai kötődés kulcsmotívumához, hiszen a bizton­ságos kötődés leginkább az adekvát anyai válaszok mentén épül (Ainsworth, 1973). Látható, hogy a szoptatás indirekt hatása a kötődésre korántsem elhanyagolható, azonban közvetlen összefüggést mégsem sikerült kimutatni. Ennek lehetséges okai Jansen és kollégái szerint főként a nyugati szoptatási kultúrában rejlenek: amerikai szoptatási statisztikát idéznek, mely szerint az édesanyák 70 százaléka kezdi el a szoptatást, azonban csak 33 százalékuk szoptatja gyermekét 6 hónapnál tovább. A fent említett – szintén amerikai – kutatási eredmény tehát olyan helyzeteket vizsgál főként, ahol a hosszúnak számított szoptatás sem éri el sok esetben a 6 hónapos intervallumot, a kötődési rendszer egyik legaktívabban formálódó időszakában (6-8 hónapos kor) már nincs is jelen a mérni kívánt hatás, nevezetesen a szoptatás.

A merev, időpontokhoz kötött szoptatási szokás sem segíti az édesanyákat abban, hogy a szoptatás biológiai előnyeit élvezhessék, sokszor olyan mértékű stresszt jelent édesanyának és gyermekének kivárni a következő etetés előre meghatározott időpontját, hogy az ezt követő szoptatás élettani stresszcsökkentése, hangulatjavítása nem számottevő a korábbi események tekintetében. Az éjsza­kai gondoskodás szintén kiemelt szerepet játszik: a szoptatás során tapasztalt hormonális változások elvben katalizáljak az anyai viselkedési minták megjelenését, a sokszor 8 órás szünetekkel tarkított szoptatási rendszer nem tudja betölteni szerepét, melyre a táplálás mellett hivatott lenne. Látnunk kell tehát, hogy amíg a szoptatás hatását mérni kívánó kutatások nem finomítanak a kérdés feltevé­sén, módszereik kidolgozásán, és főként egységesként kezelik – az egyébként nagyon eltérő anyai gondoskodás részeként – a szoptatás fogalmát addig mérni sem tudnak megfelelően. Maradnak tehát az édesanyák szubjektív érzésein nyugvó beszámolók, melyek eredményét senki nem vitathat­ja: a szoptatás erősíti az édesanyák által érzett érzelmi köteléket gyermekük irányába.

A felnőtt kötődési mintázat és a szoptatás

Eddig főként a szoptatásnak a kötődésre gyakorolt lehetséges és mérhető hatásait vizsgáltuk meg, a hatás azonban nem egyirányú. Ahhoz, hogy a szoptatást az édesanya oldaláról, az ő kötődési, tehát attachment rendszerének részeként tudjuk vizsgálni, részletesebben ismertetjük a kötődés jelensé­gét.

A kötődéselmélet mai népszerűségét és széleskörű elfogadottságát tekintve nehezen hinnénk, hogy korabeli bemutatása heves ellenérzéseket váltott ki a Brit Pszichoanalitikus Társaság tagjaiból (Bretherton, 1992). A brit tárgykapcsolati iskola szerint a csecsemő és a kisgyermek lelkivilágát leginkább fantáziáin keresztül érthetjük meg, ennek megfelelően véleményük szerint az anya-gyermek kapcsolat alakulása is leginkább a gyermek tudattalan fantáziavilágától, az agressziótól és a libidótól függ (Klein, 1932).

Bowlby ebben az uralkodó szellemiségben fogalmazta meg, hogy a gyermek evolúciós örökségénél fogva igényli a szoros fizikai közelséget, a válaszkészen és érzékenyen gondoskodó édesanyát, feltételezte továbbá, hogy az anya hozzáférhetősége vagy éppen hozzáférhetetlensége az egyik kulcsmotívum az anya-gyermek kapcsolat alakulása során, szemben – az egyébként is főleg speku­lációkon alapuló – fantáziavilággal. Bowlby legnagyobb érdeme, hogy fontosságának megfelelő rangra emeli a személyre szóló és nem helyettesíthető kapcsolatot, mely – talán láthatatlanságánál fogva – addig nem kapott megfelelő értelmezést.

A szeparációs szorongás kísérletes igazolását a Mary Ainsworth – Bowlby tanítványa – által kidolgozott kísérleti helyzet, a már korábban említett idegen helyzet teszt tette lehetővé: ebben az egyszerű elrendezésben anyát és gyermekét egy kevesebb, mint fél órás vizsgálatnak vetik alá, rövid szeparációs szituációkkal (Ainsworth, 1978). A teszthelyzet eredetileg azt hivatott igazolni, hogy a 12 hónapos gyermekek számára – idegen körülmények között – nagy stresszt jelent édesany­juk pár perces távolléte is. A feltételezés beigazolódott, és nem várt újdonsággal is szolgált: a gyer­mekek kötődési viselkedése nem egyformán nyilvánult meg, különböző kötődési mintázatokat regisztráltak.

A biztonságosan kötődő (B) gyermekek hangot adtak nemtetszésüknek, sírtak a távozó édesanya láttán, az anya visszatérésekor azonban hamarosan – temperamentumtól függően eltérő idő múlva – ismét megnyugodtak és visszatértek a játékok felfedezéséhez. Az elkerülően kötődő (A) gyerme­kek összességében túlszabályozták érzelmeiket, így nem nyilvánították ki azokat sem stressz esetén, sem feltételezett örömteli esemény kapcsán, bizonyos érzelmi és fizikai távolságból követték nyomon az édesanya távozását, érkezését, látszólag kevésbé érintette őket a szeparációs epizód. Az ambivalensen kötődő (C) gyermekek ezzel szemben alulszabályozták érzelmeiket, szélsőségesen reagálva az édesanya távozására, ugyanakkor elmaradt náluk a viszontlátásból elvileg következhető megfelelő érzelemreguláció: az édesanya közelsége, melyet az egyik pillanatban még kerestek, nem hozott megnyugvást számukra. A későbbiekben ez az eredeti három koherens kötődési mintázat kiegészült még egy negyedik, dezorganizált kötődési stílussal, melynek főbb jellemzője éppen a megküzdő mechanizmus teljes hiánya, az ilyen kötődéssel jellemezhető gyermekek viselkedése nehezen foglalható össze, hiszen éppen a koherencia hiányzik belőle (Main, 1986).

Az ismertetett kötődési mintázatok a Bowlby által feltételezett belső munkamodell működésének köszönhetően az évek múlásával is aktívan jelen vannak és meghatározzák az egyén későbbi kap­csolatainak minőségét is. A felnőtt kötődés mérése ugyanúgy lehetséges, mint a kisgyermekeké, természetesen eltérő eszközökkel.

Az egyik legelismertebb felnőtt kötődést mérő eszköz a Felnőtt Kötődés Interjú (Adult Attach­ment Interview, AAI), melynek kategóriái megfeleltethetőek az ainsworthi mintázatoknak (George, 1985). Magyarországon elsőként validáltunk egy felnőttek kötődésére alkalmas kérdőívet, a Kapcsolati Kérdőívet (RSQ), mely szintén négy kötődési mintázatot mér (Csóka, 2007). Ezek szerint az édesanya is, mint egykori gyermek, rendelkezik egy bizonyos kötődési mintázattal, ez azonban nem azonos a korábbiakban említett anyai kötelék (maternal bond) fogalmával.

A kötődési mintázatok, amellett, hogy viszonylag nagy stabilitást mutatnak az évek során, generá­ciókon keresztül is hatnak. Fonagy Péter és kollégái vizsgálatukban várandós édesanyákkal vették fel a felnőtt kötődés interjút, és az édesanyák kötődési minősége előre jelezte a gyermek kötődé­sének minőségét (Fonagy, 1991)!

Idézzük fel az egyetlen releváns szoptatás-kötődés kutatás eredményét, mely szerint a várandós édesanyák szoptatási szándéka (a szándék önmagában!) előre jelezte az édesanyák szenzitivitását a gyermek három hónapos korában. Ezen a helyen utalhatunk a perinatális epigenetikai eredményekre is, mely beszámolók szerint a vizsgált kispatkányok pár hetes korában megjósolható, hogy milyen anyai gondoskodásban részesítik majd ők saját kölykeiket, annak függvényében, hogy ők maguk milyen gondoskodásban részesültek (Champagne, 2006).

Ezek szerint a szoptatás megkezdésekor már majdnem minden eldőlt. Az édesanya saját kötődési rendszerének megfelelően gondozza gyermekét, ennek megfelelően szoptatja is, tehát érzékenyen, adekvátan reagálva a baba jelzéseire, vagy külső forráshoz igazodva, nem a baba igényeivel össz­hangban. Láthatjuk tehát, hogy nem szerencsés a szoptatást kiragadni az anyai gondoskodás komplex rendszeréből, amely alapvetően egy születés, sőt fogantatás óta formálódó rendszer, amely ugyan a szülés után manifesztálódik, de érése már jóval korábban kezdődik.

A belső munkamodell – ezt már Bowlby is hangsúlyozta – nyitott, tehát a legkorábbi élmények mentén épülő kötődési mintázat változhat az évek során. A várandósság már önmagában egy életta­ni krízisállapot, amely lehetőséget ad a korábbi, saját anya-gyermek kapcsolat belső rendezésére, például az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerével (Raffai, 1999). A szoptatási módszer tudatos választása, a korábbi családi szokás esetleges elvetése lehet egy ígéretes változás kezdeti lépése, önmagában azonban nem elegendő.

Lyons-Ruth és Spielman számolnak be esettanulmányukban egy első gyermekét nevelő édesanyáról, aki saját negatív korai élményei miatt határozta el, hogy ő érzékeny és fogékony édesanyja lesz fiának, akit igény szerint szoptat (Lyons-Ruth, 2004). Az édesanya a gyermek 8 hónapos korában – ekkor fordul pszichológushoz – arról számol be, hogy nem érzi helyesnek korábbi döntését, misze­rint minden idejét a gyermeknek szenteli és nagyon frusztrálja az is, hogy nem tudja a gyermekét megfelelően megnyugtatni. Az első interjú során a terapeuta megfigyelte, hogy beszélgetésük alatt az édesanya többször felkínálta nyugtalankodó gyermekének a szopás lehetőségét, a gyermek azonban csak egyre ingerültebb lett, az édesanya pedig egyre csüggedtebb, csalódottabb, amiért nem volt képes hatékonyan megnyugtatni láthatóan feszült gyermekét. A beszámoló szerint hiába az édesanya tudatos elhatározása saját anyaságát illetően, saját kötődési mintázata (melyet tehetetlen / félelemteli altípusba sorolnak a kutatók) nem engedi a valódi változást, hiszen a szoptatás példájá­nál maradva ő sem igény szerint szoptatta gyermekét, hanem minden diszkomfort jelzésre felkínálta a szopás lehetőségét, mely nyilvánvalóan nem lehet adekvát válasz egy nyolc hónapos gyermek számára. A terápia során az édesanya – többek között – megtapasztalta hogy a biztonságos érzelmi kötődés nem tűnik el akkor sem, ha ő maga éppen negatív érzelmeket él át, és ezeket bizonyos módon közvetíti is a külvilág felé (az „elég jó anya” fogalmának megfelelően (Winnicott, 2004). Így egyre kevésbé érezte önmagát saját anyaságának rabszolgájaként, és a folyamatos önvizsgálat, saját viselkedésének állandó monitorozása és helyreigazítása helyett képes lett odafigyelni gyerme­kére, annak valódi igényeire, ritmusára. Az esetleírásban szereplő édesanya a szoptatás körül (is) érez gondokat; nehezen fogadja el, hogy a szoptatás – a gyermek növekedésével, fejlődésével párhuzamosan – elveszíti omnipotens jellegét, már nem minden esetben alkalmazható az éhség, a fáradtság, a nyugtalanság tökéletes megoldásaként. Eszköztelen marad, hiszen elhatározása szerint ő ideális édesanyaként igény szerint és gyakran szoptatná gyermekét. Látható ugyanakkor, hogy a valódi probléma nem a szoptatás körül forog, hanem – mint cseppben a tenger – egy összetettebb, megoldatlan konfliktus részeként jelenik meg ebben az anya-gyermek kapcsolati formában is. Ugyanígy a szoptatás körüli konfliktusok bizonyos része kevéssé szól önmagáról a szoptatásról, hiszen láttuk, hogy a szoptatási szándék már előrejelzi az édesanya viselkedését gyermekével szem­ben. A megoldást, gyógyulást, a megbomlott vagy meg sem lelt harmónia keresését azonban el lehet kezdeni a szoptatás felől is, bízva ennek az interakciónak az egyedi és teljesen sajátos biológiai támogatásában is, mely további erőt nyújt az édesanyának.

Irodalomjegyzék

1. Ainsworth, M. (1973) The development of infant-mother attachment. In: Caldwell B, Ricciuti H. (Eds): Review of Child Developmentelopment research Vol. 3. University of Chicago Press, 1-94.
2. Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., Wall, S. (1978) Patterns of attachment: A psychological study of srtange situation. Hillsdale, NJ, Erlbaum.
3. Bowlby, J. (1969). Attachment and loss: Vol. 1. Attachment. New York: Basic Books.
4. Bowlby, J. (1973). Attachment and loss: Vol. 2. Separation: Anxiety and anger. New York: Basic Books.
5. Bowlby, J. (1980). Attachment and loss: Vol. 3. Loss. New York: Basic Books.
6. Bretherton, I. (1992) The origins of attachment theory: John Bowlby and Mary Ainsworth.
7. Developmental Psychology, 28:759-775
8. Cernadas, J. M., Noceda, G., Barrera, L., Martinez, A. M., Garsd, A. (2003). Maternal and perinatal factors influencing the duration of exclusive breastfeeding during the first 6 months of life. Journal of Human Lactation, 19:136–144.
9. Cervantes, M., Ruelas, R., Alcala, V. (1992): EEG signs of "relaxation behavior" during breastfeeding in a nursing woman. Archives of Medical Research, 23: 123-127.
10. Champagne F.A.,Weaver, I.C.G., Diorio, J., Dymov, S.,Szyf, M., Meaney,M.J. (2006) Maternal care is associated with methylation of the estrogen receptor-α1b promoter and estrogen α receptor expression int he medial preoptic area of female offspring Endocrinology 147, 2909-2915
11. Csóka Sz, Szabó G, Sáfrány E, Rochlitz R, Bódizs R : Kísérlet a felnőttkori kötődés mérésére – a kapcsolati kérdőív (Relationship Scale Questionnaire) magyar változata. Pszichológia, 27(4): 333-355 2007
12. Fonagy, P., Steele, H., Steele, M. (1991) Maternal Representations of Attachment during Pregnancy Predict the Organization of Infant-Mother Attachment at One Year of Age Child Development 62 891-905
13. Fonagy, P., Target, M.(1997) Attachment and reflective function: Their role in self-organization Developmental Psychopathology 679-700
14. Georeg, C., Kaplan, N., MAIN, M. (1985): The adult attachment interview. Közöletlen kézirat. University of California at Berkeley.
15. Jansen, J., Weerth de, C., RiksenWalraven, M., (2008) breastfeeding and the mother-infant relationship – A review Developmental review 28 503-521
16. Klaus,M., Kennell, J. (1976) Maternal–infant bonding: The impact of early separation or loss on family development. Saint Louis:Mosby
17. Klein, M. (1932). The psycho-analysis of children. London: Hogarth Press.
18. Lyons-Ruth, K., Spielman, E. (2004) Disorganized infant attachment strategies and helpless-fearful profiles of parenting: intergrating attachment research with clinical intervention Journal of Infant Mental Health 25, 318-335
19. Main, M., Solomon, J. (1986): Discovery of a disorganized/disoriented attachment pattern. In: Brazelton MW. (ed) Affective development in infancy. Norwood, NJ, Ablex, 95-124.
20. Neuman, I. D. (2003): Brain mechanisms underlying emotional alterations in the peripartum period in rats. Depression and Anxiety, 17: 111-121.
21. Newton, N., Peeler, D., Rawlins, C. (1968): Effect of lactation on maternal behavior in mice with comparative data on humans. Journal of Reproductive Medicine, 1: 257-262.
22. Raffai, J. (1999) Anya-magzat kapcsolatanalízis: egy különleges kapcsolati kultúra Pszichoterápia VIII.évf. 1.sz. 14-20
23. Torner, L., Toschi, N., Nava, G., Clapp, C., Neumann, I. D. (2002): Increased hypothalamic expression of prolactin in lactation: involvement in behavioural and neuroendocrine stress responses. European Journal of Neuroscience, 15: 1381-1389.
24. Uvnas-Moberg, K., Widstrom, A.M., Nissen, E., Bjorvell, H. (1990): Personality traits in women 4 days post-partum and the correlation with plasma levels of oxytocin and prolactin. Journal of Psychosomatic Obstetrics and Gynaecology, 11: 261-273.
25. Uvnas-Moberg, K. (1997): Oxytocin linked antistress effects: the relaxation and growth response. Acta Physiologica Scandinavica, 640(Suppl): 38-42.
26. Uvnas-Moberg, K. (1998): Oxytocin may mediate the benefits of positive social interaction and emotions. Psychoneuroendocrinology, 23: 819-835.
27. Widstrom, A. M., Wahlberg, W., Matthiesen, A. S. (1990): Short-term effects of early suckling and touch of the nipple on maternal behavior. Early Human Development, 21: 153-163.
28. Winnicott, D., W. (2004). A kapcsolatban bontakozó lélek: Válogatott tanulmányok. Budapest: Új Mandátum.