Hogyan szoptattam örökbefogadott kisbabámat?

Dávid babánk nyílt örökbefogadás útján csöppent a családunkba. És szó szerint betoppant! Igaz, a várakozás három és fél évig tartott, mégis váratlanul ért az a “bizonyos telefon” 2010 októberében. A Gólyahír Egyesület munkatársa tette fel a várva-várt kérdést: “A várólista elejére kerültünk, készen állunk-e egy újszülött gyermek fogadására?” Lévén válaszunk “IGEN”, még aznap találkozóra mentünk a vérszerinti anyával, aki 10 nap múlva hozta világra kisfiunkat. A gyámhatósági procedúra lezajlása után, 9 naposan hozhattuk haza Dávidot a családi otthon melegébe.

Már a várakozás hosszú évei alatt keresgéltem az interneten és bukkantam rá arra a fontos és számomra újdonságnak számító információra a La Leche Liga oldalán, hogy örökbefogadott babát márpedig lehet szoptatni! Már akkor elhatároztam, hogy megpróbálom. Elszántságomat csak erősítette, amikor egy Gólyahíres találkozón az egyik örökbefogadó anyuka beszámolt sikeres szoptatásáról. Még Dávid születése előtt beszereztük a kellékek egy részét, mint például a kézi mellszívót, ami aztán sosem nőtt a szívemhez. Ahogy kell, elkezdtem a fárasztó és sziszifuszinak tűnő mellszívást. Persze ekkor még nem voltam túl kitartó és rendszeres. Ezen kívül még beszereztük az elengedhetetlen SNS (szoptanít) készüléket is. Illetve utánajártunk és beszereztünk más anyukáktól anyatejet, hogy ne tápszert kelljen babuskánknak fogyasztania.

A cikk folytatása a La Leche Liga oldalán olvasható.