A fordító megjegyzése: A „laktációs menedzsment” kifejezés a magyarban egyelőre nagyon idegen – sok esetben ki is váltható a „szoptatási tanácsadással”. Egyes helyeken azonban kénytelen voltam mégis megőrizni az angolos kifejezést, hiszen itt nem csupán szoptatásról van szó, hanem többről: a „laktációs menedzsment” magában foglalja a mellproblémáknak, az anyatejjel összetételével kapcsolatos dolgoknak, a csecsemők szopási problémáinak, stb. a megoldását is.
A fordító megjegyzése: a „standard best practice criteria” ismert fogalom ezen a szakterületen – ma nálunk még kevéssé használatos. Lényege, hogy a napi gyakorlat és a tudományos felmérések által igazolt normát léptetnek életbe – ezt kell elsajátítani, és ezt kell alkalmazni munka közben. Ez számos esetben azt is jelenti, hogy a gyakorló egészségügyi dolgozóknak továbbképzéseken kell részt venniük folyamatos információfrissítés céljából. Később is, amikor az Indítvány „szaktudást” említ, ezen mindig a naprakész ismeretanyagot és annak gyakorlati alkalmazását kell érteni. Ez a szoptatásvédelem területén különösen fontos.
Az Anyatejet Helyettesítő Termékek Marketingjének Nemzetközi kódexét és az azt követő WHA határozatokat ez a dokumentum együttesen Nemzetközi kódex néven említi.
Ajánlott, hogy az EU-tagállamai és/vagy az EU-n belüli egyesületek a Csecsemőtáplálás szükségállapotban: működési útmutató c. kiadványt tekintsék szabványnak, amikor humanitárius segítséget nyújtanak más országokban vagy élelmezési segítséget az EU-n belüli bevándorlóknak és menekülteknek.
Az 1995-ös Innocenti Kiáltvány négy legfőbb célkitűzése a következő volt:
ki kell jelölni egy országos szoptatásvédelmi koordinátort, és fel kell állítani egy országos tárcaközi szoptatásvédelmi bizottságot
el kell érni, hogy minden szülészeti szolgáltatást nyújtó intézmény A sikeres szoptatás lépése szerint végezze munkáját
teljességgel meg kell valósítani a Nemzetközi kódex elveit és szándékait és
törvényeket kell hozni a dolgozó anyák szoptatási jogainak védelmére, és alkalmas eszközökkel be is kell tartatni őket.
A fordító megjegyzése:
Ilyen tanácsadói rendszer Magyarországon egyelőre csak szűk körben létezik. A tanácsadást nálunk többnyire a képzett védőnők végzik, akik az egészségügyi rendszer keretébe tartoznak. Az Indítvány szerzői azonban itt alapvetően civil szerveződésekre gondolnak. Ezért is lehet a „peer counsellor” magyar megfelelője az „önkéntes szoptatási tanácsadó” elnevezés.
A „peer counsellor” általában valamilyen szinten képzett, egyes országokban tanácsadói bizonyítvánnyal rendelkező nő (nem feltétlenül anya), aki személyes beszélgetés formájában segít az anyáknak. Tanácsadását szabadon igénybe lehet venni, sok helyen a hivatalos egészségügyi intézményekben ajánlják. Munkája önkéntes – ahogy ez a magyar La Leche Ligában is látható.
Az „anyák-egymás-közt” (AEK) csoport angol eredetije „mother-to-mother (M2M) support group”. Ezekben a csoportokban szintén tanácsadás folyik: sikeresen szoptató/szoptatott anyák osztják meg tapasztalataikat anyatársaikkal, egyénileg vagy csoportosan. A rendszer önkéntes, a csoportok önszerveződőek és önképzőek, és gyakran szerveződnek valamilyen nagyobb, laza formációba. Olyan csoportok is ide sorolhatók azonban, mint pl. a La Leche Liga vagy a National Childbirth Trust, amelyek egy nagyobb szervezet részeiként a magas szintű képzést, továbbképzést, akkreditációt és folyamatos információcserét is meg tudják valósítani. Ezeknek a csoportoknak jól körülhatárolt felelősségeik és működési irányelveik vannak, tevékenységüket folyamatosan dokumentálják és rendszeresen jelentetnek meg beszámolókat.
A La Leche Liga már Magyarországon is létezik, tevékenységét és kiadványait egyre szélesebb körben ismerik meg az édesanyák. A Liga mindenki számára elérhető, tagjai szívesen adnak tanácsot, és remélhetőleg egyre több anya él is majd ezzel a lehetőséggel.
AEK-csoportokhoz valamelyest hasonlítanak a magyarországi baba-mama klubok is – bár a hasonlóság igen csekély. A nálunk önszerveződéssel létrejött – és adott esetben civil szervezetek által is támogatott – baba-mama klubok inkább szabadidős jellegűek, kevésbé céltudatosak, és általában nem egészségügyi szempontúak. Az a csoport jellegéből adódik, hogy az anyák itt is megosztják egymással tapasztalataikat – ami természetesen így is segítséget jelenthet.
A szoptatás ügyében érintett közérdekű civil szervezetek és önkéntes szoptatásvédelmi szervezetek is kaphatnak megfelelő anyagi támogatást, ha a kormányok úgy ítélik, hogy szerepük és tevékenységük kulcsfontosságú a szoptatás védelme, támogatása és elősegítése szempontjából.
Az édesanyáknak összeállított OKI-anyagok szóljanak a szoptatás fontosságáról, tanítsák meg a szoptatás alapjait – ezen belül foglalkozzanak a leggyakrabban felmerülő kérdésekkel -, és tartalmazzanak egy listát, szükség esetén hová fordulhat az édesanya szakértői segítségért.
A csomagok tartalmilag legyenek eléggé rugalmasak ahhoz, hogy kis változtatással többféle érintett szervezet is felhasználhassa őket célközönsége számára. Különös figyelmet kell fordítani arra, milyen csecsemőtáplálással kapcsolatos specifikus tájékoztatást igényelnek azok a társadalmi csoportok (pl. bevándorlók, serdülők, alacsony jövedelmű családok), amelyek legkevésbé hajlanak a szoptatásra.
A nemzetközi szoptatási szaktanácsadói bizonyítványt azok a vizsgázók kapják meg, akik sikeresen bizonyítják szakértelmüket, függetlenül attól, hol tanulták a laktációs menedzsmentet. A nemzetközi szoptatási szaktanácsadói vizsga rendszere már 20 éve fennáll világszerte, és több nyelven is vizsgát lehet tenni. Minden öt évben kötelező a megújító vizsga. A vizsgázott tanácsadóknak tartaniuk kell magukat az Etikai kódexhez, és a kidolgozott Gyakorlati normák szerint kell dolgozniuk. 1988 óta független bizottság felügyeli a vizsgáztató testületeket, ezzel biztosítva a nemzetközi szoptatási szaktanácsadói vizsga állandó színvonalát.
Különösen a HIV-pozitív várandós anyák számára fontos, hogy elfogulatlan tájékoztatás és megfelelő támogatás mellett átgondolt döntéseket hozhassanak. A WHO ki is adott egy HIV-vel kapcsolatos csecsemőtáplálási útmutatót.
Az országok természetesen túl is teljesíthetik az ILO-normákat.
A bababarát-kezdeményezés az ideális gyakorlat mintapéldája. Rajta kívül azonban egyéb programok és kezdeményezések is biztosíthatják az ideális gyakorlatot. Egy a fontos: minden kezdeményezést ki kell értékelni, mennyire hatékony.
A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése nem elválasztható a természetes szülés propagálásától. Egyre növekszik a császármetszések és a fájdalomcsillapításos szülések száma, holott mindkettő nehezíti a szoptatást, hiszen megzavarja a szoptatáshoz szükséges hormontermelést.
A kizárólagos és folyadékkiegészítéses szoptatás összességét teljes szoptatásnak hívjuk.
