Alvás, éjszakai szoptatás

Missziója, hogy minél többünkkel megismertesse, hogyan működik az emberi lélek. Megszervezte a Szülők Iskoláját és a Pedagógusok Akadémiáját, hogy megmutassa a nagyoknak, mit éreznek a kicsik. Dr. Bagdy Emőkével beszélgettünk arról, hogyan neveljük a gyermekeinket.

Vajon mikor jön el az ideje, hogy a gyereknek külön szobája legyen? És amikor szerinted itt az idő, hogy érheted el, hogy ő is örüljön a változásnak, és ne azt érezze, hogy kihajították a fészekből?

Mivel szoptatási tanácsadóként gyakran nekem szegezik ezt a kérdést, először is magyarázattal tartozom, hogy mi köze ennek a szoptatáshoz. Hát csak annyi, hogy tapasztalataim szerint számos szoptatási probléma gyökere az, hogy nem tartjuk tiszteletben vagy nem tudatosítjuk eléggé az egyik legalapvetőbb tényt: az anya és a csecsemő biológiai egységet alkot. Ez a nap 24 órájában testi közelséget, együttlétet jelent, vagyis az éjszaka sem kivétel.

A csecsemők alvás közbeni maximális biztonságának megteremtése külön- és együttalvásnál (különösen az egy ágyban alvásnál)

Írta: James J. McKenna

Az alábbiakban összefoglaltam és kiemeltem néhány olyan szempontot, kérdést, amivel tisztában kell lennünk, amikor eldöntjük, hol és hogyan aludjon a csecsemőnk.

Mi számít biztonságos fekhelynek, függetlenül attól, hogy a csecsemővel együttalszunk-e vagy külön?

A biztonságos alvás az anyaméhben kezdődik: az egészséges várandósság alatt kiemelten fontos, hogy a magzatot már ekkor se tegyük ki az anyai dohányzás ártalmainak.

A szoptatás jelentősen csökkenti a csecsemőhalál valószínűségét: mind a hirtelen csecsemőhalálét (SIDS, bölcsőhalál), mind a másodlagos betegségből és/vagy veleszületett rendellenességből származó halálét.

A születés utáni biztonságos alvás legelőször is ott kezdődik, hogy a kisbabának tájékozott, szoptató, elkötelezett édesanyja vagy tájékozott és elkötelezett édesapja van.

A csecsemő aludjon háton fekve, kemény és tiszta felületen, füstmentes környezetben, vékony takaró alatt és a fejét soha ne takarjuk be.

Az ágyban ne legyen plüssállat, se párnák a csecsemő körül és a kisbabát soha ne fektessük párná(k)ra.

Ne legyen a csecsemő alatt báránybőr vagy más bolyhos anyag, legfőképpen ne babzsákmatrac. A vízágyak is veszélyesek lehetnek. A matrac szorosan illeszkedjen az ágykeretbe. A kisbabát soha ne altassuk heverőn vagy kanapén (se szülővel együtt, se egyedül), mert fejjel előre becsúszhat a résekbe vagy a kanapé háttámlájának szorulhat.

Az alvás néha éppen a stressz jele. Az utóbbi évek felfedezései megdöntik az újszülöttgondozás sokak által jónak hitt gyakorlatát.

A sírós babák szülei földöntúli boldogságot éreznek, amikor csecsemőjük végre megtanul egy nyikkanás nélkül elaludni. De nem szabadna téves biztonságérzetbe ringatniuk magukat, mert nagyon is valószínű, hogy gyermekük, bár látszólag békésen alszik, belül még mindig zaklatott.

Egy kutatás szerint a kortizol nevű stresszhormon szintje (amelyet az emberi test akkor bocsát ki, amikor stressz alatt áll) magas marad a „sírós” kisbabákban, még napokkal az után is, hogy látszólag megtanultak segítség nélkül megnyugodni. Más szóval a gyermek még mindig nyugtalan, de már nem jelzi.

Az együtt alvás, amit nevezhetünk „társas alvásnak” vagy „családi ágynak” is, egy, a nyugati társadalmakban még mindig félve felvetett szülői gyakorlat. A legfrissebb kutatások azonban erős érveket találtak a gyermekünkkel való együtt alvás előnyeire vonatkozóan. A támogató kutatási eredmények és az együtt alvás kulturális megítélésének megváltozása ellenére azonban a téma még mindig könnyen feszélyezettséget szül a gyerekes szülők körében.

Nézd más szemmel, hogy könnyebben menjen!

Annyi bizonyíték gyűlt össze az igény szerinti szoptatás mellett, hogy nehéz kétségbe vonni létjogosultságát. Az is kiderült, hogy az "időre szoptatás" sokszor nem működik, sőt, káros következményei is vannak. Miért nehéz mégis igény szerint szoptatni?

Stresszt okoz az újszülötteknek az a bevett kórházi gyakorlat, hogy születése után elválasztják anyjától - idézte amerikai kutatók megállapítását a ScienceDaily című ismeretterjesztő portál.

Különösen a nyugati kultúrákban hódít az a gyakorlat, hogy az anyát és újszülöttjét elválasztják egymástól, miután a baba világra jött. Még nagyobb az elválasztás mértéke, ha a kicsi koraszülött vagy kis súllyal született, ráadásul az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása az otthoni együttalvást is ellenzi a hirtelen csecsemőhalál megelőzése érdekében.

Az ember az egyetlen emlős, aki ezt az anya-újszülött különválasztást gyakorolja, a szokás babákra gyakorolt pszichológiai hatását vizsgálták most amerikai kutatók.

Ranschburg Jenő gyermekpszichológus elé tártuk az anyák leggyakoribb kétségeit, amik a baba születése után jelentkeznek.

A Ranschburg Jenővel készített interjú a Kismama magazinban 2008 augusztusában jelent meg.

- Vágjunk a közepébe! Sok anyát felkészületlenül ér az első gyerek születése. Áradnia kellene a boldogságnak, helyette viszont elborítanak a kétségek! Mert a csecsemő nem úgy működik, ahogy vártuk, nem olyan elégedett, nem annyit alszik, sokkal többet sír.

- A baba nem olyan ajándék, aki csak örömet szerez. A szülői szerep a szó legtisztább értelmében szolgálat. Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle! A stabilitás, a biztonság érzését ugyanis az adja neki, ha elfogadják, szeretik olyannak, amilyen. Egyébként tény, hogy a sokat hordozott, kézben tartott baba háromévesen lényegesen ritkábban kéredzkedik kézbe, mint az, akinek ezt az igényét csecsemőkorában nem elégítették ki.

Manapság a Föld legtöbb országában teljesen természetes az együtt alvás. Dél-Európa nagy részén, Ázsiában, Afrikában, továbbá Közép- és Dél-Amerikában bevett gyakorlatnak számít.