Távoli őseink gyereknevelési gyakorlata elősegíti gyermekeink erkölcsi fejlődését és együttérző-képességének növekedését

Találkozott-e valaha olyan óvodással, aki természetéből fakadóan együttérzőnek tűnt, és törődött mások érzéseivel? Aki együttműködő volt, és nemcsak a saját akaratának próbált érvényt szerezni? Nagy az esély rá, hogy ezt az óvodást szülei sokat tartották karjukban, hordozták, dédelgették, valószínűleg szoptatott baba volt, rendszeresen a szüleivel aludt, és gyakran teremtettek neki alkalmat arra, hogy a szabadban más gyerekek társaságában játsszon - ez szűrhető le a Notre Dame Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből.

Fog aludni? Rajtad is múlik!

Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!

Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus

Hol aludjon a baba?

Szülőnek lenni több, mint bármilyen főállású munka: a nap huszonnégy óráját veszi igénybe. Tehát éjjel mindenki a lehető legalaposabban szeretné kipihenni magát. Közben nincs két egyforma család, időbeosztás, ház, lakás. Készüljünk fel rá: talán mind a három változatot ki fogjuk próbálni, és végül a sokadik lesz a mi saját, személyes megoldásunk.

Vissza az ágyamba

A szoptatás és az éjszaka átalvásának összefüggéseit boncolgatjuk egy apuka élménybeszámolója alapján. Hogyan lesz az első hónapok idilli állapotából éjszakai száműzetés kisfia akár tízszeri ébredése és szopizásai miatt? Vége lesz-e valaha is az együtt alvásnak?

Miért nem szabadna sohasem egyedül aludniuk a kisbabáknak?

Az együttalvás körüli vita áttekintése a SIDS, a közös ágy és a szoptatás relációjában

James J. McKenna and Thomas McDade: Why babies should never sleep alone: A review of the co-sleeping controversy in relation to SIDS, bedsharing and breast feeding c. cikkének magyar nyelvű összefoglalója.
(PAEDIATRIC RESPIRATORY REVIEWS (2005) 6, 134–152)

Bevezetés

A kiságy, matrac, ágynemű NEM az evolúció terméke – ellentétben az együttalvás és a testkontaktus során megvalósuló védelmező anyai magatartással, amely azért jött létre, hogy a kisbabákat védelmezze és táplálja éjszaka is! Annak ellenére, hogy a nyugati világban tekintélyes orvosok vagy rendőrök figyelmeztetnek a veszélyeire, egyre több nyugati szülő tér át a legalább részleges együttalvásra. A 90-es években az Egyesült Államokban megduplázódott az együttalvó szülők száma, elérhette az 50%-ot is. A szoptató anyákra ez háromszor akkora valószínűséggel volt jellemző. (Hasonló eredmények Angliában, Ausztráliában, Új-Zélandon)

Úgy tűnik, hogy a szoptatás (ami most már nyugaton is a babatáplálási norma) rejtett szabályozóként működik, és arra készteti a mama-baba párost, hogy éjjel is egymás közelségét keressék (akár közös ágy, akár külön felület, de karnyújtásnyi távolság formájában). Ha evolúciós nézőpontból szemléljük az alvási elrendezést, ez nem meglepő. Ez a biológiailag legmegfelelőbb alvási elrendezés, egyszerűen azért, mert a szoptatás enélkül legalábbis nehézkes. Az anya-csecsemő közötti közelség és kontaktus előnyös viselkedéses és fiziológiai változásokat eredményez a kisbabában. Valószínűleg ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a kórházból hazatérve a legtöbb friss anyuka az együttalvás két módja közül (közös szoba vagy közös ágy) valamelyiket fogja alkalmazni, legalább az éjszaka egy részében. Az anyák arról számolnak be, hogy a babájuk kevesebbet sír, mindenki többet tud aludni, és több a tej is a gyakoribb éjszakai szoptatásoknak köszönhetően.

Alvási pózok és viselkedésmódok azoknál a családoknál, ahol a kisbaba együtt alszik a szüleivel (otthoni környezetben)

Sleep Arrangements and Behavior of Bed-Sharing Families in the Home Setting
Sally A. Baddock, Barbara C. Galland, Barry J. Taylor and David P.G. Bolton
PEDIATRICS Vol. 119 No. 1 January 2007, pp. e200-e207

Absztrakt

CÉLOK: Együttalvó családoknál az alvási pózok és viselkedési formák mennyiségi analízise, hogy jobban megértsük az együttalvás kockázatát és előnyeit, illetve azt, hogy hogyan befolyásolja ezeket a viselkedési formákat a csecsemő kora és a szoba hőmérsékletének változása.

MÓDSZEREK: 40 csecsemőt vizsgáltak, akik legalább 1 szülővel aludtak együtt min. 5 órán át éjszakánként. A csecsemők otthonában éjszakai videofelvételt készítettek a családról és a kisbaba életfunkcióit folyamatosan figyelték és rögzítették.
Vizsgált szempontok: a csecsemő alvási pozíciója, annak a lehetősége, hogy az anya által kilélegzett levegőt a csecsemő belélegzi, a fej ki-és betakarása, szopás, mozgások, a család tagjainak elhelyezkedése alvás közben, reagálás a csecsemőre és interakciók.

EREDMÉNYEK: Minden csecsemő az édesanyjával aludt. 18 esetben az apa is és 4 esetben a testvérek is együtt aludtak a csecsemővel. A csecsemők általában az anya mellett, az apától és testvérektől elszeparálva, az anya felé fordulva, mellmagasságban, megérintve vagy karolva feküdtek. Az éjszakai szopási idő középértéke 40,5 perc volt . Az anyák általában a csecsemővel szemben feküdtek, de ritkán olyan pozícióban, hogy az anya által kilélegzett levegő veszélyt jelentett volna számukra. Az apák csak ritkán voltak kapcsolatban csecsemőikkel az alvás folyamán. 22 csecsemő esetében a fejet 102 esetben takarták be (magától „takaródott be”), 80%-ban az anya testhelyzet változtatása miatt. 68%-ban az anya segített kitakarni a baba fejét, ezek 50 %-ában a baba igénye miatt. A szoba hőmérsékletének 1 fokos növekedése csökkentette a fej betakarás idejét 0,2 órával.

KÖVETKEZTETÉS: Az apa jelenlététől függetlenül az anya-csecsemő kapcsolat a meghatározó az együttalvásban. Elsősorban a szopás határozza meg az anya - csecsemő testhelyzetét, bár a szoba hőmérséklete is befolyásolja azt. Hidegebb szobákban a csecsemők több időt töltenek a fejüket betakarva. A gyakori interakciók az anyának azon a képességén alapulnak, hogy kis inger hatására is felébred. Azok az anyák, akik isznak, dohányoznak vagy túl fáradtak, valószínűleg kevésbé képesek reagálni csecsemőjük igényére.