Alvás, éjszakai szoptatás

Találkozott-e valaha olyan óvodással, aki természetéből fakadóan együttérzőnek tűnt, és törődött mások érzéseivel? Aki együttműködő volt, és nemcsak a saját akaratának próbált érvényt szerezni? Nagy az esély rá, hogy ezt az óvodást szülei sokat tartották karjukban, hordozták, dédelgették, valószínűleg szoptatott baba volt, rendszeresen a szüleivel aludt, és gyakran teremtettek neki alkalmat arra, hogy a szabadban más gyerekek társaságában játsszon - ez szűrhető le a Notre Dame Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből.

Szinte minden szülő életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a babaaltatás nehézségeit. A bombabiztos alvástanítási módszert ígérő könyvek eladott példányszáma mindig magas, és szakemberhez is gyakran fordulnak a szülők.

Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!

Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus

Szülőnek lenni több, mint bármilyen főállású munka: a nap huszonnégy óráját veszi igénybe. Tehát éjjel mindenki a lehető legalaposabban szeretné kipihenni magát. Közben nincs két egyforma család, időbeosztás, ház, lakás. Készüljünk fel rá: talán mind a három változatot ki fogjuk próbálni, és végül a sokadik lesz a mi saját, személyes megoldásunk.

Kár is volna tagadni, senki sem szereti, ha éjszakánként többször felébresztik. Ki kell bírni valahogy a baba gyakori ébredéseit, vagy van más megoldás is? Esete válogatja!

A szoptatás és az éjszaka átalvásának összefüggéseit boncolgatjuk egy apuka élménybeszámolója alapján. Hogyan lesz az első hónapok idilli állapotából éjszakai száműzetés kisfia akár tízszeri ébredése és szopizásai miatt? Vége lesz-e valaha is az együtt alvásnak?

Az együttalvás körüli vita áttekintése a SIDS, a közös ágy és a szoptatás relációjában

James J. McKenna and Thomas McDade: Why babies should never sleep alone: A review of the co-sleeping controversy in relation to SIDS, bedsharing and breast feeding c. cikkének magyar nyelvű összefoglalója.
(PAEDIATRIC RESPIRATORY REVIEWS (2005) 6, 134–152)

Bevezetés

A kiságy, matrac, ágynemű NEM az evolúció terméke – ellentétben az együttalvás és a testkontaktus során megvalósuló védelmező anyai magatartással, amely azért jött létre, hogy a kisbabákat védelmezze és táplálja éjszaka is! Annak ellenére, hogy a nyugati világban tekintélyes orvosok vagy rendőrök figyelmeztetnek a veszélyeire, egyre több nyugati szülő tér át a legalább részleges együttalvásra. A 90-es években az Egyesült Államokban megduplázódott az együttalvó szülők száma, elérhette az 50%-ot is. A szoptató anyákra ez háromszor akkora valószínűséggel volt jellemző. (Hasonló eredmények Angliában, Ausztráliában, Új-Zélandon)

Úgy tűnik, hogy a szoptatás (ami most már nyugaton is a babatáplálási norma) rejtett szabályozóként működik, és arra készteti a mama-baba párost, hogy éjjel is egymás közelségét keressék (akár közös ágy, akár külön felület, de karnyújtásnyi távolság formájában). Ha evolúciós nézőpontból szemléljük az alvási elrendezést, ez nem meglepő. Ez a biológiailag legmegfelelőbb alvási elrendezés, egyszerűen azért, mert a szoptatás enélkül legalábbis nehézkes. Az anya-csecsemő közötti közelség és kontaktus előnyös viselkedéses és fiziológiai változásokat eredményez a kisbabában. Valószínűleg ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a kórházból hazatérve a legtöbb friss anyuka az együttalvás két módja közül (közös szoba vagy közös ágy) valamelyiket fogja alkalmazni, legalább az éjszaka egy részében. Az anyák arról számolnak be, hogy a babájuk kevesebbet sír, mindenki többet tud aludni, és több a tej is a gyakoribb éjszakai szoptatásoknak köszönhetően.

Sleep Arrangements and Behavior of Bed-Sharing Families in the Home Setting
Sally A. Baddock, Barbara C. Galland, Barry J. Taylor and David P.G. Bolton
PEDIATRICS Vol. 119 No. 1 January 2007, pp. e200-e207

Absztrakt

CÉLOK: Együttalvó családoknál az alvási pózok és viselkedési formák mennyiségi analízise, hogy jobban megértsük az együttalvás kockázatát és előnyeit, illetve azt, hogy hogyan befolyásolja ezeket a viselkedési formákat a csecsemő kora és a szoba hőmérsékletének változása.

MÓDSZEREK: 40 csecsemőt vizsgáltak, akik legalább 1 szülővel aludtak együtt min. 5 órán át éjszakánként. A csecsemők otthonában éjszakai videofelvételt készítettek a családról és a kisbaba életfunkcióit folyamatosan figyelték és rögzítették.
Vizsgált szempontok: a csecsemő alvási pozíciója, annak a lehetősége, hogy az anya által kilélegzett levegőt a csecsemő belélegzi, a fej ki-és betakarása, szopás, mozgások, a család tagjainak elhelyezkedése alvás közben, reagálás a csecsemőre és interakciók.

EREDMÉNYEK: Minden csecsemő az édesanyjával aludt. 18 esetben az apa is és 4 esetben a testvérek is együtt aludtak a csecsemővel. A csecsemők általában az anya mellett, az apától és testvérektől elszeparálva, az anya felé fordulva, mellmagasságban, megérintve vagy karolva feküdtek. Az éjszakai szopási idő középértéke 40,5 perc volt . Az anyák általában a csecsemővel szemben feküdtek, de ritkán olyan pozícióban, hogy az anya által kilélegzett levegő veszélyt jelentett volna számukra. Az apák csak ritkán voltak kapcsolatban csecsemőikkel az alvás folyamán. 22 csecsemő esetében a fejet 102 esetben takarták be (magától „takaródott be”), 80%-ban az anya testhelyzet változtatása miatt. 68%-ban az anya segített kitakarni a baba fejét, ezek 50 %-ában a baba igénye miatt. A szoba hőmérsékletének 1 fokos növekedése csökkentette a fej betakarás idejét 0,2 órával.

KÖVETKEZTETÉS: Az apa jelenlététől függetlenül az anya-csecsemő kapcsolat a meghatározó az együttalvásban. Elsősorban a szopás határozza meg az anya - csecsemő testhelyzetét, bár a szoba hőmérséklete is befolyásolja azt. Hidegebb szobákban a csecsemők több időt töltenek a fejüket betakarva. A gyakori interakciók az anyának azon a képességén alapulnak, hogy kis inger hatására is felébred. Azok az anyák, akik isznak, dohányoznak vagy túl fáradtak, valószínűleg kevésbé képesek reagálni csecsemőjük igényére.