Babás hétköznapok

Egy kisbaba érkezése csodálatos élmény, ugyanakkor sokszor jár együtt aggódással is, különösen, ha a kicsi rendszeresen sír és látszólag ok nélkül szenved. Az újszülöttkori hasfájás (kólika) problémája nemcsak a baba, hanem az egész család mindennapjaira hatással lehet, ezért sok szülő számára kiemelten fontos, hogy megértse ennek az állapotnak az okait és kezelési lehetőségeit.

Anyának és az újszülöttnek zavartalanul együtt kellene lennie. Erre van szüksége a picinek és ez jó az édesanyának is. Mégsem minden esetben olyan evidens.

Melyek a biológiai előnyök? Nézzük a szoptatási tanácsadó szemszögéből:

W. Ungváry Renáta: Valójában egyetlen olyan emlősállat sincs, amely újszülött kicsinyét magára hagyná. A bálnától a mezei pocokig minden emlős anyuka számára természetes és ösztönös késztetés az újszülöttel való együttlét, a gondoskodó felügyelet – és persze a szoptatás. Az állatoknál is megfigyelhető, mekkora zavart tud kelteni az, ha az újszülött állatkát megfogjuk, elvesszük, majd visszatesszük az anyaállat mellé.

„Csak néhány korty teával kínáld meg szoptatások között, biztosan szomjas szegény.”
„Napi legalább 4-5 liter folyadékot igyál, úgy lesz elég tejed!”

Ismerős mondatok? A legtöbb esetben talán zavart mosoly fut át az arcokon és hirtelen semmi frappáns válasz nem jut eszébe a szoptató anyukáknak. Hovatovább talán mintha lelkiismeret furdalást is éreznének, hiszen milyen anya az, aki az igény szerint szoptatott babájának nem ad más folyadékot. Szomjaztatja gyermekét, sőt még azt is képtelen megtenni, hogy elfogyasszon napi öt liternyi folyadékot, hogy bőven legyen teje. Mi az igazság?

Erre a kérdésre az esetek túlnyomó részében ma is a következő választ kapnánk: ha sír, akkor éhes és ezért szeretne szopizni. Ezzel a kijelentéssel azonban a szoptatásra csak mint táplálék forrásra gondolnak. Figyelmen kívül hagyják a kisbaba egyéb, szopizás iránti igényét kifejező jelzéseit.

Dr. Fehér Boglárka, csecsemő- és gyermekorvos, laktációs szakember

Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet. Aztán megszületik a kisbaba, akinek fogalma sincsen a nagyok világáról, az óráról meg pláne.

Ami nélkül nem megy: együttlét és támogató környezet

Mindez azt jelenti, hogy számos élettani, a szoptatást befolyásoló folyamat optimális alakulásához két alapfeltételnek kell teljesülnie a kezdeti időszakban. Az első, hogy a szülést követően mindvégig (éjjel és nappal is) együtt lehessen anya és gyermeke, a másik pedig, hogy ehhez emberi és szakmai támogatást kapjanak. Ez utóbbi lenne hivatott pótolni azt az évezredeken át meglévő, mára azonban elveszett ‘ellátást’, amit az idősebb asszonyok gondoskodó, körülölelő és tapasztalatokkal teli jelenléte adott a szülő nőnek és családjának.

A szülés mint életünk legnagyobb határátlépése, anyává válásunk és a kisbabánkkal való találkozás kiemelkedő állomása mindenki számára központi kérdés. Éppen ezért a legtöbb kismama erre készül a legintenzívebben a várandósság utolsó szakaszában. Részben ez is az oka annak, hogy a szülést követő időszakra, a babagondozás és a táplálás kérdéseire gyakran kevesebb figyelem jut a szülés előtt. Pedig érdemes készülni, hiszen a szülést követő napokban és az első hetekben még számos hatalmas átalakulás zajlik a babában és az anyában is, amiknek nagy része a tápláláshoz is kapcsolódik.

Ha szoptatásról, illetve anyatejes táplálásról beszélünk, általában a baba felől közelítjük meg a témát: miért jó a számára, milyen élettani előnyökkel jár. Illetve az elválasztást is a baba, gyermek szemszögéből szoktuk általában kitárgyalni, annak ellenére, hogy a folyamatnak egy szintén hangsúlyos és fontos résztvevője is van rajta kívül: az anya. Most az édesanya szempontjából közelítettük meg ezt az érzékeny témát Lepesi-Benkő Réka molekuláris biológus – genetikussal, laktációs szaktanácsadóval.

Várandós nőként, első gyermekes, egy gyermekes vagy majd többgyermekes anyaként életköreink fontos ívét járjuk be. Számomra minden anyasággal kapcsolatos élmény egy beavatás, újabb és újabb lépcső a babám, önmagam és kettőnk kapcsolódása között. Minden nap hordoz magában valamilyen kihívást, amit vagy ösztönösen, vagy már meglévő tapasztalataink vagy kapott információk alapján igyekszünk a lehető legjobban megoldani. Ez a mindennapi forgás át meg átszövi anyai létünk.

Interjú Dr. Szeverényi Csenge ortopéd orvossal

Az utóbbi években szerencsére sokkal elfogadottabb lett a közvélemény számára a babahordozás, melyet egyre többen gyakorolnak.

Egyre népszerűbbek a hordozókendők, a csatos és az ázsiai típusú hordozók, a karikás kendők is, amely természetesen örömteli, hiszen ma már számos jótékony hatását ismerjük a hordozásnak a baba pszichéjére és fizikumára egyaránt.