Magyar nyelvű szakirodalom

Deáky Zita: A szoptatás, a dajkaság és a csecsemőhalandóság kérdései az orvostörténeti forrásokban (19. század első fele) (Erdélyi Múzeum2003/1-2)

A bábaság 18–19. századi történeti-néprajzi, orvostörténeti forrásait kutatva szembesültem azzal, hogy a bába, a megesett lányok, a magzatelhajtás és a gyermekgyilkosság, a dajka, a bérdajka-intézmény, a szoptatás, illetve a mesterséges táplálás, a csecsemőhalandóság, a lelencügy egymás mellett, egymással összefonódva jelent meg a 18. század második felétől a 20. század első harmadáig az egészségügyi forrásokban is.

Dr. Bóné Veronika, W. Ungváry Renáta, Juhászné Dr. Kun Judit Gabriella, Dr. Kutas Katalin, Gitidiszné Gyetván Krisztina, Dr. Gárdos László
Interdiszciplináris Magyar Egészségügy (Journal of Hungarian Interdisciplinary Medicine). 2021; 20: 39-44.

Absztrakt

A tanulmány röviden összefoglalja a szoptatás gyakorlatának közelmúltbeli trendjeit és a szoptatástámogatás történetének fordulópontjait. A XX. században tapasztalható csökkenést a társadalom egészségével foglalkozó szakemberek sürgető jelzései és a WHO által kiadott iránymutatások segítségével sikerült visszafordítani.

Németh Tünde, Várady Erzsébet, Danis Ildikó, Scheuring Noémi, Szabó László
LAM 2018;28(8–9):383–389.

Absztrakt

BEVEZETÉS - A szoptatott, illetve tápszerrel táplált csecsemőknél a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetése, napi gyakoriságának és mennyiségének növekedése a szoptatás, illetve a tápszer adásának fokozatos csökkenésével jár, majd bekövetkezik a teljes elválasztódás. Táplálkozási készségeik fejlődésével a csecsemők/kisdedek képessé válnak az önálló evésre. Kívánatos, hogy a már önállóan (is) enni tudó gyermek ve­gyen részt a családi étkezéseken.

Németh Tünde, Várady Erzsébet, Danis Ildikó, Scheuring Noémi, Szabó László
LAM 2018;28(6–7):313–323.

Absztrakt

BEVEZETÉS - A hozzátáplálás átmeneti időszak a kizárólagos szoptatás és a családi ételek fogyasztása között, miközben a szoptatás folytatódik. A hozzátáplálást ak­kor kell elkezdeni, amikor az anyatej ön­magában már nem fedezi a csecsemő tápanyag-szükségletét, ideálisan hat hónapos kor körül.

Németh Tünde, Várady Erzsébet, Danis Ildikó, Scheuring Noémi, Szabó László
LAM 2017;27(10–12):406–417.

Absztrakt

BEVEZETÉS - A szoptatás a csecsemőtáplálás ideális és természetes módja. Emellett a gyermeknél és az anyánál számos betegség kockázatát csökkenti, és jelentős hozadéka van az anya-gyermek kapcsolat, a társadalom és a környezet szempontjából is.

Fülöp Vilmos, Sztahovits Petra, Nádor Csaba, Demeter János
Egészségtudományi Közlemények, 7. kötet, 1. szám (2017), pp. 14–24

Összefoglalás

A szoptatás a csecsemők táplálásának optimális, biológiai módja. Számos jótékony hatása van a gyermekre és az édesanyára nézve rövid és hosszú távon is, ezért a hatékony szoptatás támogatásnak fontos szerepe van a primer prevencióban. Az anyatej tápanyag-összetétele optimális a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, védi őt és az édesanyát is különböző akut és krónikus betegségek kialakulásával szemben. Immunológiai szempontból azért fontos, mivel tartalmazza azokat a védő faktorokat, melyek segítik az újszülött még gyenge nyálkahártya immunrendszerét.

A korai kötődés kezdete és kontinuitása.
Háttértanulmány "Az élet: ajándék" című konferencián elhangzott előadáshoz

Andrek Andrea
Kapocs 2012(55):4. pp 22-33

Minden kornak és kultúrának van elképzelése az élet kezdetéről, a fogantatásról, méhen belüli fejlődésről, a magzat és újszülött képességeiről, valamint e korai életszakasz történéseinek rövid és hosszú távú hatásáról a későbbi testi, lelki, szellemi fejlődés tekintetében. Ezek gyakran igen különbözőek, akár egymással ellentétesek.

A magzati fejlődés és a méhen belüli élet tudományos kutatására általában jellemző az „objektív” eredményekre való törekvés. Ez a megközelítés azonban kevéssé tükrözi a valóságot, hiszen a várandós anyák kulturális, szociális, ökonómiai és társadalmi helyzete nagyon különböző: a várandósság az anya és gyermeke között zajló aktív, személyes dialógus, amelynek további fontos szereplője az anyát körülvevő pszichoszociális környezet.
Az anya és magzata között zajló „párbeszéd” emocionális, viselkedéses és pszicho-neuro-immunológiai szinteken is zajlik. Az anyaméh tehát az ember első ökológiai környezete.