Császár után
Egy éve dolgozom az egészségügyben. Egy év alatt annyit tanultam, mint azelőtt összesen. Többek között azt, milyen fontos néha csak ülni valahol, és nem csinálni semmit. Ilyen helyzet, amikor anya és baba először találkoznak.
Eddig bába és szülész ismerőseimtől hallottam arról, mekkora művészet valahol csak ott lenni, nem is szólni, szinte észrevétlenül belesimulni a környezetbe, csak annyira látszani, hogy az anya biztonságérzete meglegyen. Sokan erre képtelenek, úgy érzik, tenni kell valamit, különben miért is lennének ott. Vagy tenni kell valamit a fizetésükért/fizetségükért. Vagy azért, hogy bebizonyítsák: itt szükség van a szaktudásukra. Vagy azért, hogy végre történjen már valami. Pedig néha fontos, hogy úgy legyünk az anya mellett, mintha ott sem lennénk.