Tudnivalók a szoptatásról

Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Ha te is elbizonytalanodtál a sok ellentétes tanácstól, és nem tudod eldönteni, hogy végül is mikor jársz el helyesen, vedd fontolóra pro és kontra érveinket, amelyek segítenek megtalálni a számotokra legideálisabb megoldást.

Normális esetben egyetlen emlősnek sincs szüksége fejésre ahhoz, hogy szoptatni tudja a kicsinyét. Az ember esetében sem feltétele a sikeres szoptatásnak az, hogy az anya szorgalmasan fejjen, és ezzel akadályozza meg teje elapadását. A tej termelődésének ugyanis a legalapvetőbb feltétele a szoptatás, mégpedig a gyermek igényei szerinti szoptatás. Ez azt jelenti, hogy sem gyakoriságban, sem időtartamban nem korlátozzuk a mellen töltött időt.

Már az ókori Egyiptomban is használtak cumit a nők, és még a múlt században is szokás volt cumiként használni a kis rongydarabba kötött mézes mákonyt, amely elhallgattatta a túl sokat síró kisbabát. Míg régi orvosi könyvekben egyöntetűen ellenzik a doktorok az efféle cumik használatát, ma már előfordul, hogy vizsgálatra érkezve maga az orvos kérdez rá: nincs cumija ennek a gyereknek?

Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!

No para! – számok, amelyek nem számítanak

Hány kiló? Hány centi? Hány grammot eszik? Milyen gyakran eszik? Hányszor kel éjjel? Ezek a rokonok, barátok és üzletfelek első kérdései. Mintha ezekből a számokból lehetne valami fontos dologra következtetni. Kezdjük ott, hogy a két és fél kilós újszülött és az öt kilós újszülött is lehet teljesen egészséges, ők még benne vannak a szórásban. Az elvárt számok átlagos babákra vonatkoznak, és átlagos baba egyszerűen nem létezik.

Egy szám nem mond el semmit a kisbabánkról. Inkább arra való, hogy másokhoz mérjük, viszonyítsuk őt, ami nem használ senkinek. Sőt: árt.

Egészséges tápanyag és egyszersmind fontos lelki kapocs: a szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának a legtermészetesebb és legegyszerűbb módja.

Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és - ami szintén nagy előnye - mindig "kéznél van". Mindezeken túl pedig messze többet jelent a csecsemő táplálásánál, fontos lelki kapocs az anya és gyermeke között.

Más baj nincs is velük, csak az, hogy sokszor nem valós nehézségek, hanem ilyen okok, makacs félreértések miatt marad abba a szoptatás, amely a gyereknek és az anyának is a legkedvezőbb volna.

1. Ha eleinte túl sokat teszem mellre, és hosszan rajta hagyom, felázik és kisebesedik a mellbimbóm.

NEM!

Ilyen összefüggés nincs! Az újszülöttnek nagyjából két hónapos korig nem csupán percekre, hanem hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy biztosan elegendő tejhez jusson! A mellbimbó főként szoptatás céljára szolgál, sérüléseit tehát néhány kivételtől eltekintve nem maga a szoptatás, hanem a következő okok valamelyike okozhatja: a baba nem kapja be elég mélyen a bimbót, nem nyitja ásításszerűen nagyra a száját (ez például akkor történhet meg, ha a picit kinyitott szájba erővel belepasszírozzuk a mellbimbót).

Gyakori, hogy a szülők elégedetten dőlnek hátra az első napokban: milyen jó ez a kisbaba, alig sír, mindig alszik! Persze, vannak nyugodt babák, de a legtöbbször a túlzott aluszékonyság problémákat szül, bajt jelez.

A baba a születés utáni első órában aktív, éber, figyeli a környezetét, lelkesen szopizik, a szülők szemébe néz, szopja az ujját, és mindenféle egyéb kunsztokkal lepi meg a nagyérdeműt. Ám ez után az időszak után mély álomba merül, és csak időnként jelzi, hogy szívesen szopna, mégpedig nagyon finom jelzésekkel. Előfordulhat, hogy a szülők nem veszik észre, hogy a kisbaba "szólt", hiszen sokan azt hiszik, hogy az éhség jele a sírás.

Megérkezett végre a baba! Eddig a szülés állt az érdeklődés középpontjában, de most hirtelen úgy érezheted, nagyot fordult a világ: csak szoptatás és szoptatás! Lássuk, milyen jó szándékú tanácsokkal és beszólásokkal lehet a legtöbbet ártani!

A legegyszerűbb és legtermészetesebb forgatókönyvet az élet írja: minél ritkábban szoptatsz, annál kevesebb tej termelődik. De mi van akkor, ha hirtelen kell vagy hirtelen akarod elválasztani a gyerekedet?