Távoli őseink gyereknevelési gyakorlata elősegíti gyermekeink erkölcsi fejlődését és együttérző-képességének növekedését
Találkozott-e valaha olyan óvodással, aki természetéből fakadóan együttérzőnek tűnt, és törődött mások érzéseivel? Aki együttműködő volt, és nemcsak a saját akaratának próbált érvényt szerezni? Nagy az esély rá, hogy ezt az óvodást szülei sokat tartották karjukban, hordozták, dédelgették, valószínűleg szoptatott baba volt, rendszeresen a szüleivel aludt, és gyakran teremtettek neki alkalmat arra, hogy a szabadban más gyerekek társaságában játsszon - ez szűrhető le a Notre Dame Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből.
A Notre Dame Egyetem pszichológia professzora, Darcia Narvaez által vezetett három kutatás is kapcsolatot mutat a vadászó-gyűjtögető társadalmakra (vagyis az emberiség történelmének mintegy 99%-ára) együttesen jellemző gyermekgondozási gyakorlat és a gyermekek jobb mentális egészsége, nagyobb empátiája, lelkiismeretük kifinomultabb fejlődése és magasabb intelligenciájuk közt.
"Kutatásunk azt mutatja, hogy erkölcsi érzékünk működésének gyökerei életünk kezdeti szakaszához nyúlnak vissza, a gyermekkorunkhoz, és függenek családunk illetve tágabb közösségünk érzelmi minőségétől" - mondja Narvaez, akinek szakterülete a gyermekek erkölcsi és jellemfejlődése.
A három tanulmány közt van egy háromévesek szüleinek nevelési gyakorlatára vonatkozó megfigyeléses vizsgálat, egy a nemzeti gyermekbántalmazást megelőző projekt eredményeit egyes gyermeknevelési stratégiákkal összevető longitudinális vizsgálat, valamint egy amerikai és kínai anyák nevelési gyakorlatát összevető összehasonlító vizsgálat. A longitudinális vizsgálat egy másik Notre Dame Egyetemi pszichológus, John Borkowski kutatási adatait elemzi, akinek szakterületét a gyermekbántalmazás és elhanyagolás fejlődésre gyakorolt hatása jelenti.
A világ más kutatóinak munkáival együtt Narvaez mindhárom kutatásának eredményeit is a Notre Dame októberi konferenciáján mutatják be, melynek címe "Az emberi természet és a korai tapasztalatok az evolúciós alkalmazkodás által meghatározott környezetben".
"Ahogyan ma ebben az országban gyermekeinket neveljük, az a mód egyre inkább megfosztja őket azoktól a dolgoktól, melyek lelki jólétet és erkölcsi érzéket eredményeznek" - mondja Narvaez.
Narvaez hat olyan jellegzetességet határoz meg, melyek távoli őseink számára megszokottak voltak:
- Nagyon sok pozitív érintés (mint a verést kizáró nevelési módokban), emellett szinte folyamatos hordozás, ölelés, karban tartás.
- A baba nyugtalanságára, sírására való azonnali reakció. Egy babát nem lehet "elrontani". Ez azt jelenti, hogy még azelőtt kielégíti a szülő gyermeke szükségleteit, mielőtt annak agyát a zaklatottság miatt elárasztanák a szervezetében termelődő mérgező vegyületek. "Az ilyen gyengéd, válaszkész gondozás nyugalomban tartja a gyermeki agyat azokban az években, amikor abban kialakul a személyiség, és a világ hívására adott válasz" - mondja Narvaez.
- Szoptatás - ideális esetben 2-5 éves korig. A gyerekek immunrendszere nem alakul ki teljesen 6 éves korukig, az anyatej pedig biztosítja hozzá ezalatt a szükséges építőelemeket.
- Több felnőtt gondviselő - a szülőkön kívül más olyan felnőttek jelenléte, akik szintén szeretik a gyermeket.
- Szabad játék vegyes korösszetételű gyerektársaságban. Több tanulmány rámutat, hogy azok a gyerekek, akik nem játszanak eleget, hajlamosabbak a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra (ADHD) és más mentális problémákra.
- Természetes szülés, mely biztosítja az anyák számára azt a hormonális lökést, ami hajtóerőt ad az újszülött gondozásához.
Narvaez szerint az Egyesült Államok mind a hat felsorolt jellegzetesség tekintetében folyamatosan romló képet mutat. Ahelyett, hogy szüleik karjában lennének, a mai babák sokkal több időt töltenek babahordozókban, autósülésekben és babakocsikban, mint régebben. Az édesanyáknak csak körülbelül 15%-a szoptatja egyéves gyermekét, a nagycsaládok felbomlanak, és 1970 óta drámaian csökkent a szabad játéknak az a mennyisége, melynek a szülők teret adnak.
"Mindennapossá váltak a káros tanácsokon alapuló nevelési megoldások és hiedelmek, mint például a tápszerhasználat, a gyerekek elkülönítése a gyerekszobákban, vagy az az elképzelés, hogy elrontjuk a babát, ha nyűgössége esetén hozzá sietünk" - mondja Narvaez.
Akár ezen modern eljárások, akár más hatások következménye, a kutatások szerint a mai amerikai gyerekek egészsége és jólléte alacsonyabb szinten van, mint 50 éve: járványszerűen terjed a szorongás és a depresszió a fiatalok közt; az agresszív viselkedés és a gyerekkori bűnözés egyre gyakoribb; az empátia, ami az együttérző és erkölcsös viselkedés fő pillére, egyre gyengébben mutatkozik meg a főiskolai hallgatóknál.
"Számomra mint az erkölcsi fejlődés kutatója számára mindez nagyon fontos jelenség" - mondja Narvaez - "Azok a gyerekek, akik nem kapják meg első életéveikben a megfelelő érzelmi nevelést, sokkal hajlamosabbak az én-központúságra. A gyengéd, válaszkész gondozást folytató családban nevelkedő gyerekekhez képest kevésbé állnak rendelkezésükre az együttérzéshez kapcsolódó érzelmek."
Fordította: Patik Réka
