Szénási Kornélia
Anyák, akik előzőleg lemondtak gyermekükről, hajlamosak voltak meggondolni magukat, és a babát mégis megtartani a szülést követően együtt töltött egy-két órának, az ún. aranyóráknak köszönhetően.
Ma már tudjuk, hogy a magzatok is szociális lények, interakcióban állnak a külvilággal, az újszülöttek pedig olyan mentális állapotban és képességek birtokában érkeznek a világra, amelyek az anyához való kapcsolódást szolgálják. Ha evolúciós nézőpontból tekintünk erre a helyzetre, láthatjuk, hogy ez a kapcsolat az újszülött túlélésének biztosítéka. Anya nélkül, aki kielégíti az igényeit, nincs esélye az életben maradásra. Ezért a természet egy olyan kifinomult rendszert alakított ki, aminek minden eleme az anya és a baba összekapcsolódását segíti.
Az újszülöttek igen éber állapotban vannak a megszületésük után, és nyitottak az ismerkedésre, a kapcsolatfelvételre. (Ez természetesen csak abban az esetben áll fenn, ha az anya nem kapott kábító jellegű fájdalomcsillapítót a szülés során, vagy a szülés nem húzódott el túlságosan.) Különleges figyelemmel fordulnak az emberi arc felé, így már az első találkozásnál elkezdődhet az egymásra hangolódás és az első párbeszéd baba és mama között.