Hogyan formálja a kultúra a fejlődő agyat és az emberiség jövőjét

James W. Prescott: How Culture Shapes the Developing Brain and the Future of Humanity c. cikkének magyar nyelvű összefoglalója.

Kifejezésre juttatott szeretet nélkül nincs béke.
Integrált testi gyönyörérzés nélkül nem valósulhatnak meg az olyan morális viselkedésformák mint a béke, harmónia és emberi egyenlőség.

A cikk arra keresi a választ, hogy az erőszakos emberi viselkedés oka és eredete miben rejlik, és van-e eszközünk társadalmi szinten változást elősegíteni. A választ a fejlődő gyermeket ért környezeti hatásokban, elsősorban az anyával megélt érzelmi kötődés sérülésében találja meg, a kiutat pedig az anya-csecsemő kötődés zavartalanságának egyéni és társadalmi szinten való támogatásában látja.

Az állatok és emberek megfigyelésén alapuló tudományos vizsgálatok eredményei szerint az anya-csecsemő közötti kötődésben fellépő bármilyen sérülés egy sor olyan agyfejlődési rendellenességet okoz, amelyeknek szerepe van a depresszió, az impulzuskontroll zavarok, a krónikus ingerkereső magatartás és az erőszak létrejöttében. Ezen eredményre támaszkodva alkotja meg a szerző SzomatoSzenzoros Érzelmi Depriváció elméletét (SSAD), amely a kisagynak központi szerepet tulajdonít az érzelmi, szociális és szexuális viselkedés szabályozásában és integrálásában.

A szerző végigveszi azokat az elsődleges szenzoros ingereket, amelyek a szeretetkapcsolatok különböző pszichológiai dimenzióinak kialakulásáért felelősek. A sérült vagy meghiúsult anya-baba kötődés során a csecsemő hiányt szenved az érintésen, testmozgáson, szagláson és ízérzékelésen keresztül megvalósuló szenzoros ingerekben, aminek következményeként érzelmi-magatartásbeli rendellenségek alakulnak ki, sérül az agynak elsősorban az érzelmi-szociális-szexuális része, amely a fejlődés legkorábbi szakaszában alakul ki. A fejlődés későbbi szakaszában alakuló neokortikális racionális-kognitív agyterület programozottsága a mai kultúrában szintén gátolja az egyén harmóniára, örömre való képességét, hiszen arra van programozva, hogy a fájdalmat erénynek, az örömöt pedig bűnnek élje meg.
A szoptatásban és hordozásban megvalósuló anyai gondozás integrálja az összes szenzoros ingert, amelyek talaján az agy érzelmi-szociális-szexuális területe egészségesen fejlődik, és képessé teszi az egyént a későbbi szeretetkapcsolatok létrehozására, ezáltal a béke, harmónia és öröm megélésére.

Rámutat a szerző arra is, hogy a szoptatás hiánya és a tápszerek elterjedése az anyatej bizonyos kémiai összetevőinek hiánya által is gátolja az egészséges agyfejlődést. A tápszerekben az esszenciális aminosavak hiánya összefüggésbe hozható a depresszió és az erőszakos magatartás hátterében álló neurotranszmitter rendszerek zavart működésével, az alacsony szerotonin vagy dopamin szinttel.

A törzsi kultúrákban végzett vizsgálatok eredményein keresztül felfedi a szerző a szoptatás hossza, a hordozás, a fiatalkori szexualitás és az erőszak közötti összefüggéseket. Felhívja a figyelmet az amerikai és ausztrál statisztikákban a fiatalkorúak által elkövetett öngyilkosságok, gyilkosságok és pszichiátriai megbetegedések nagy mértékű növekedésére. Mindeközben a bölcsődékben és óvodákban töltött idő egyre növekszik, és az intézményben heti 30 óránál többet töltő gyerekek kimutathatóan agresszívabbak.

A kötődéssel foglalkozó szakemberek figyelmeztetését a világ figyelmen kívül hagyja, pedig Prescott szerint is olyan radikális kulturális változásokra van szükség, amelyek támogatják és képessé teszik az anyákat arra, hogy igazán tápláló anyákká váljanak és ezáltal az elfogadás, béke és szeretet megélését biztosítsák gyermekeik számára.

Készítette: Verdes Dóra