Interjú Sződy Judit szoptatási tanácsadóval

Augusztus első hetében a szoptatást ünnepeljük világszerte. 2020-ban rendhagyó módon, hiszen az ilyenkor aktuális közösségi rendezvények a vírus miatt vagy elmaradnak vagy online felületekre költöznek. A Szoptatás Világhete alkalmából Sződy Judittal, az Uzsoki Utcai Kórház laktációs szaktanácsadójával beszélgettünk arról, hogy milyen szoptatási nehézségekkel találkozhat egy édesanya.

Azt gondolnánk, hogy a szoptatás az egyik legtermészetesebb dolog egy anya és gyermeke kapcsolatában. Közben meg azt is látjuk, hogy a civilizáció mintha ezzel szembe menne és ahogy nyílik a világ, ahogy egyre több a tudás és ismeret, úgy nehezedik a kismamára a súlyos anyai teher és lesz egyre nehezebb a feladat. Te hogy látod ezt?

Míg régen a családok közösségben éltek, a generációk egymásnak adták át a tudást, úgy ma egy anyuka szinte egyedül van a feladattal. Korábban, mire egy nőnek saját gyermeke született, addigra a családi közösségében már megtapasztalta a gyermek születése körüli légkört, a viselkedési mintákat, találkozott a gyakorlati teendőkkel, részese volt a szokásoknak, szerepet vállalt nőtársai életében, volt élményanyaga. A nők, asszonyok ahogy egymás mellett éltek, észrevétlenül egymásra örökítették a sok tudást.

Ma ebből van kevesebb, a tanult mintákból, a saját tapasztalásból. Sok anyuka úgy szül, hogy még nem fogott előtte kisbabát a kezében. Hiába olvasta el az interneten a mit és hogyant, hiába van tökéletes babakelengye otthon, nincsen saját tapasztalása. Ez a tudás hiányzik és jelenthet nehézséget. Az anyai ösztön, a zsigeri erő fontos és jelen is van, de úgy gondoljuk, hogy nagyobb és fontosabb szerepe van itt a tanult, mondjuk úgy, hogy örökített tudásnak. Azok az anyák, akiknek van már valamilyen tapasztalta, esetleg akár háziállat gondozásában jártasak, könnyebb helyzetben vannak és fejlődnek organikusan anyává.

Az interjú folytatása a b.boom bolgján olvasható.