Az elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.
Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.
Évről évre egyre több tudományos tény bizonyítja, amit sokat már eddig is ösztönösen tudtak: hogy a kisbabák számára az anyatej a létező legjobb táplálék. 1997 decemberében az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (AAP) kiadta addigi legdrasztikusabb nyilatkozatát, amelyben arra buzdítja az anyákat, hogy legalább egy éves korig vagy tovább szoptatassák csecsemőjüket, mindaddig, "amíg az kölcsönösen kívánatos". Az anyatej a kisbaba testi és értelmi fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot biztosítja legalább hat hónapig, továbbá természetes védettséget nyújt számos betegség ellen. A szoptatott kisbabák ritkábban szenvednek fülgyulladástól, allergiától, hasmenéstől, bakteriális agyhártyagyulladástól, gyermekkori lymphomától és cukorbetegségtől, valamint ritkábban halnak meg hirtelen csecsemőhalálban.