Továbbra is javasoljuk-e 6 hónapos korig a kizárólagos szoptatást?

Az Advances in Nutrition c. szakmai folyóiratban nemrégiben megjelent áttekintő tanulmányban Rafael Pérez-Escamilla és szerzőtársai górcső alá veszik azokat a gyakran emlegetett aggodalmakat, amelyekre hivatkozva némelyek megkérdőjelezik a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás ajánlásának létjogosultságát. Ezek közé tartozik a vashiány; az ételallergia kockázata; az anyák által észlelt elégtelen tejtermelés; továbbá az anyai tápláltság és az anyatej minőségének illetve mennyiségének összefüggése. 

A kutatási eredmények áttekintése után a szerzők ezt írják: "A WHO 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásról szóló, 2001-ben kiadott ajánlását 2012-ben ismételten megerősítette, és a jelenleg elérhető szakirodalom elemzése alapján még mindig nincs ok annak megváltoztatására. Jogos aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ez az ajánlás esetleg nem optimális a csecsemők egyes alcsoportjai számára, például azoknak, akik kicsi vasraktárral születtek, nagy a kockázatuk az ételallergia kialakulására vagy nem képesek elegendő tejet elfogyasztani. Minden esetben vannak azonban olyan beavatkozások, amelyek az egyes csecsemők szükségleteihez igazíthatók, és ez szükségtelenné teszi a csecsemők teljes populációjára vonatkozó ajánlás módosítását."

A közlemény megállapítja, hogy a vashiányos anaemia kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető a késői köldökellátás révén még koraszülött és kis születési súlyú csecsemőknél is. A veszélyeztetett csoportoknak pedig célzott vaspótlás javasolt függetlenül a hozzátáplálás elkezdésétől.

Az anyák leggyakrabban az elégtelen tejtermelést említik a tápszerkiegészítés okaként, noha a nem elegendő tejmennyiség sokkal inkább magyarázható a szoptatás támogatás hiányával, mint olyan elsődleges biológiai okokkal, amiket ne lehetne helyes laktáció menedzsmenttel hatékonyan kezelni. Számos tanulmány szerint a szülés utáni első napokban és hetekben a megfelelő szoptatástámogatásnak központi szerepe van a tejtermelés megalapozásában és a későbbi szoptatási nehézségek kockázatának csökkentésében. Valójában az anyák által észlelt elégtelen tejtermelés legvalószínűbb oka a laktáció normális folyamatának akadályozottsága a szüléstől kezdve, ami gyakran összefügg a kórházi rutinnal (mint pl. az anya és csecsemő szükségtelen elkülönítése, vagy a rutinszerű pótlás), és/vagy a kulturális normákkal, amik bátorítják a pre-lakteális etetést (mint például víz vagy más rituális folyadékok adását az újszülötteknek). Elengedhetetlen, hogy minden újszülött gyarapodását, hidráltsági és egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizzék. Azokban a kivételes helyzetekben, amikor tápszerpótlásra van szükség, ezt megfelelően képzett szakember gondos ellenőrzése mellett kell végrehajtani olyan módon, hogy ez a beavatkozás ne gátolja a kizárólagos szoptatásra való visszatérést, folyamatosan szem előtt tartva, hogy a korai szoptatási problémák és a válaszul bevezetett tápszer komoly kockázati tényezőt jelentenek a szoptatás idő előtti abbahagyására.

Az, hogy sikerül-e megvalósítani a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásról szóló ajánlást, azon múlik, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelően képzett szakember gárda és érvényben vannak-e olyan irányelvek, amelyek védik, támogatják és elősegítik a szoptatást.

A kutatási eredmények áttekintésekor a szerzők úgy találták, hogy az enyhén-mérsékelten alultáplált nők elegendő anyatejet képesek termelni, ha a csecsemő szopási lehetősége nem korlátozott, mert a tejtermelés inkább függ a csecsemő szopásától, mint az anya tápláltsági állapotától. Mivel a szoptatás erőteljes védelmet jelent a csecsemők megbetegedésével és halálozásával szemben azokon a helyeken, ahol a fertőzések és az alultápláltság általános, a szoptatás nagyon ajánlott még akkor is, ha egyes mikrotápanyagok mennyisége az optimálisnál kevesebb az anyák tejében.

Az elmúlt években számos kutatás vizsgálta az allergén ételek bevezetésének időpontja és az ételallergia kialakulásának kockázata közötti összefüggést. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan populáció-szintű bizonyíték, ami azt mutatná, hogy a betöltött 6 hónapos kor után bevezetett hozzátáplálás fokozná a későbbi ételallergia kockázatát, vagy hogy a 6 hónapos kor előtt adott allergén ételek hatékonyabban csökkentenék a rizikót.

A csecsemőfejlődéssel foglalkozó szakirodalom megerősíti, hogy létezik valamennyi változékonyság abban a tekintetben, hogy a csecsemők milyen életkorban érik el a hozzátáplálás megkezdéséhez szükséges fejlődési mérföldköveket, az azonban bizonyos, hogy ez átlagosan 6 hónapos kor körül következik be. A kutatók álláspontja szerint a szülőket, gondozókat és egészségügyi dolgozókat meg kell tanítani arra, hogyan ismerhetik fel azokat a fejlődési jeleket, amik a hozzátáplálásra való érettség elérésére utalnak.

További kutatásokra van szükség, többek között, annak megállapítására, hogy különböző környezetben és a laktáció különböző szakaszaiban mi jellemzi a humán tej termelését és összetételét, továbbá hogy hogyan lehet felismerni egy populáción belül azokat az anyákat, akik genetikai vagy más okokból hajlamosabbak arra, hogy nem optimális szoptatási gyakorlat mellett elégtelenné váljon a tejtermelésük, és ezért fokozott támogatásra van szükségük. A különleges helyzetben lévő, mint például az éhező vagy krónikus betegségben szenvedő anyák személyre szabott megközelítést igényelnek. Ez nem érinti a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás általános ajánlását, viszont fontos, hogy készüljenek olyan tanulmányok, amik ezekkel a témákkal foglalkoznak.

Tanulmányuk befejezésében a szerzők így fogalmaznak: "A 2001-es WHO ajánlás a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásról közegészségügyi javaslatként került bevezetésre, ami elismerte, hogy a csecsemők egyedi körülményeit mindig figyelembe kell venni és az egyéni szükségleteket a növekedés és fejlődés rendszeres ellenőrzésével kell megállapítani. A válaszkész etetésről rendelkezésre álló, bizonyítékokon alapuló ajánlások javaslatokat adnak arra, hogyan lehet a legjobban megállapítani, hogy egy csecsemő a fejlődési stádiuma alapján mikor áll készen a kiegészítő táplálékok bevezetésére. Javasoljuk, hogy a csecsemő és kisgyermek táplálási útmutatók tegyék világossá, hogy a kiegészítő táplálás elkezdése 6 hónapos kor körül ajánlott, figyelembe véve az adott csecsemő fejlettségi állapotát; de ezen túlmenően semmilyen módosításra nincs szükség a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásról szóló ajánlással kapcsolatban a fenti aggodalmak okán."

A tanulmány az Advances in Nutrition oldalán olvasható.

Összefoglaló: Dr. Kun Judit

Fotó: Pixabay