A gyermekágy alatt visszanyerted az erődet, az első hetek kezdeti bizonytalanságain sikeresen túljutottatok. A babád gyönyörűen szopizik és fejlődik. Remekül ráhangolódtál a jelzéseire: akár a szunyókálásból megébredve, akár a nézelődésben elfáradva kezd tátogni, cuppogni, nyelvet öltögetni, te máris tudod, hogy szopizni szeretne. kényelmesen elhelyezkedsz kedvenc zugotokban, és mellre teszed a kicsit. De vajon mi történik, ha épp a parkban sétálsz, ügyet intézel vagy egy kávézóban üldögélsz? Esetleg veled van a kolléganőd vagy az anyósod is? Vagy éppen főiskolás fiúk söröznek a szemközti padon?


Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM.

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján

A tápszerporok a közhiedelemmel ellentétben sajnos nem sterilek. Ezért különösen ügyelned kell arra, hogy az elkészítés és tárolás során a lehető legalacsonyabbra csökkentsd kisbabád számára a megbetegedés kockázatát.

A tápszerporokban kétféle, alkalmanként súlyos betegséget előidéző baktérium fordulhat elő, az enterobacter sakazakii, és a salmonella enterica. Ezek a gyártási eljárás során, a jelenlegi technológia használata mellett nem megszüntethető okok miatt kerülnek a tápszerbe. A fogyasztásra kész, úgynevezett likvid tápszer kiküszöbölné ezt a problémát, ám ezek a termékek nálunk még nem kaphatók.

Az életmentésnek sok módja van, amelyek közül némelyik káprázatos technológiákat alkalmaz. De talán túlságosan kifinomultak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyünk egy elérhető, fenntartható és ingyenes módszert a gyermekek alultápláltságának enyhítésére, ami annyira magától értetődő, hogy valamennyi éhes újszülött érte sír. (Nicolas Kristof: Csodaétel ingyen; New York Times, 2013. július 10.)

Nem ritka, hogy saját orvosa figyelmezteti a hosszan szoptató anyát: jó lesz, ha már elválasztja a gyerekét, hiszen egyrészt úgysem ér már semmit az a tej, másrészt az egészségének is árt vele, “túl sokat kivesz belőle”. Vajon tényleg ennyire rosszul állunk? A szoptatás valóban káros volna az anya egészségére? Nem hangzik valami logikusan…