Előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Új sorozatunkban az anyaság tabukérdéseit járjuk körbe.

Már a terhességem alatt rosszul éreztem magam, amikor a szoptatással kapcsolatos fejezethez jutottam a babás könyvekben, újságokban. Aztán jött a védőnő, kérdezett a szoptatásról, meg figyelmeztetett, hogy majd fejni kell. Felfordult a gyomrom. A kórházban rám tették a babát születése után. Boldog voltam, imádtam az illatát. De amikor biztattak, hogy tegyem mellre, megint feltört ez a furcsa, rossz érzés.

Félegyházy Zsolt és Mats Adler
Neuropsychopharmacol Hung. 2013 Mar;15(1):40-8.

Abstract

A hangulati betegségek terhességgel összefüggő kezelése, gondozása még mindig nem kap elég figyelmet és hangsúlyt. Mindemellett továbbra is sok a téves vagy félinformáció, esetenként a teljes tudatlanság ebben a témában, és a szakmák (pszichiátria- szülészet-nőgyógyászat) képviselői, művelői is gyakran ellentmondásos információkkal látják el a betegeket, vagy sokszor egymásra mutogatnak az információ átadásával kapcsolatban, sok esetben a témában való hiányos ismeretek miatt. Azonban gyűlnek az olyan információk és adatok, amelyekből már konkrét következtetéseket lehet levonni, és ezekre alapozva adekvát és hiteles tájékoztatást lehet adni a terhes nőnek vagy a családtervezés előtt álló párnak. Összefoglalásunk ebben kíván segítséget nyújtani, felhasználva a legújabb adatokat.

Vajon mikor jön el az ideje, hogy a gyereknek külön szobája legyen? És amikor szerinted itt az idő, hogy érheted el, hogy ő is örüljön a változásnak, és ne azt érezze, hogy kihajították a fészekből?

Mivel szoptatási tanácsadóként gyakran nekem szegezik ezt a kérdést, először is magyarázattal tartozom, hogy mi köze ennek a szoptatáshoz. Hát csak annyi, hogy tapasztalataim szerint számos szoptatási probléma gyökere az, hogy nem tartjuk tiszteletben vagy nem tudatosítjuk eléggé az egyik legalapvetőbb tényt: az anya és a csecsemő biológiai egységet alkot. Ez a nap 24 órájában testi közelséget, együttlétet jelent, vagyis az éjszaka sem kivétel.

Vajon a kisbabák az ősidők óta bömbölnek egész álló délután? Ennyire elfuserálta volna az embert az evolúció?

Ha jobban megvizsgálunk egy babát, bizony találunk egy-két konstrukciós hibát... Legalábbis a mai életformánkhoz nem annyira passzol az anatómia. Az emberi gyomor születés után túl pirinyó. Formája sem ideális: kettős görbület tagolja. Ez sok galiba okozója lehet. Talán nekünk kellene alkalmazkodni a helyzethez.

Vajon igaz a hír, hogy kell egy-két pluszkiló a sikeres szoptatáshoz? Aki vékony, annak nem lesz elég teje? És persze a lényeg, ahova mindig visszakanyarodunk: mit ehet-ihat a szoptató nő, ha nem akar ártani a kisbabájának?

Gyakori tapasztalatom szoptatási tanácsadóként, hogy a kismamák már várandósságuk alatt hosszú listát kapnak ismerősöktől vagy a védőnőtől azokról az élelmiszerekről, amelyektől majd tartózkodniuk kell a szoptatás alatt. Ezen aztán nagyon sok minden szerepel, persze előkelő helyen a K betűsök (káposzta, kelkáposzta, kelbimbó, karfiol, kínai kel és brokkoli mint tiszteletbeli K betűs), az ételek savát-borsát adó hagyma és fokhagyma, tej és tejtermékek, az összes bogyós gyümölcs, a görögdinnye, a sárgadinnye, a barack, az őszi, a cseresznye, a bab, a borsó és a lencse, olajos magvak, különös tekintettel a dióra, némelyik listán a rend kedvéért szerepel az alkohol, a kávé és a tea is. Találkoztam már olyan listával is, amelyen az a kitétel is szerepelt, hogy "fűszerek".

A korai kötődés elősegítése a szülés körüli segítőknek: szülésznőknek, szülészorvosoknak, csecsemős nővéreknek, gyermekorvosoknak és dúláknak különösen fontos feladata. Ráadásul nekünk magunknak is sok tanulnivalónk van e téren, hiszen a mi és a minket megelőző generációk születése és korai kötődése sem volt zavartalan: a megszületést szinte minden esetben sürgették, a korai kötődés első napjai pedig szinte teljesen kimaradtak. A frissen született babát épp, hogy megmutatták az édesanyjának, azután már vitték is el a csecsemőosztályra. A szoptatás terén is a merevség és az “óramű-precizitású” szemlélet uralkodott: 3 óránként “etetés” (ugye mennyivel többet jelent a szoptatás fogalma: testi és lelki jóllakottságot!), közben pedig a csecsemős nővérek ügyeltek az apróságokra. Manapság a rooming-in már a legtöbb szülészeten elérhető, de a szülés és a gyermekágyas napok teljes zavartalansága sajnos így sem biztosított.