Dávid babánk nyílt örökbefogadás útján csöppent a családunkba. És szó szerint betoppant! Igaz, a várakozás három és fél évig tartott, mégis váratlanul ért az a “bizonyos telefon” 2010 októberében. A Gólyahír Egyesület munkatársa tette fel a várva-várt kérdést: “A várólista elejére kerültünk, készen állunk-e egy újszülött gyermek fogadására?” Lévén válaszunk “IGEN”, még aznap találkozóra mentünk a vérszerinti anyával, aki 10 nap múlva hozta világra kisfiunkat. A gyámhatósági procedúra lezajlása után, 9 naposan hozhattuk haza Dávidot a családi otthon melegébe.

A csecsemők alvás közbeni maximális biztonságának megteremtése külön- és együttalvásnál (különösen az egy ágyban alvásnál)

Írta: James J. McKenna

Az alábbiakban összefoglaltam és kiemeltem néhány olyan szempontot, kérdést, amivel tisztában kell lennünk, amikor eldöntjük, hol és hogyan aludjon a csecsemőnk.

Mi számít biztonságos fekhelynek, függetlenül attól, hogy a csecsemővel együttalszunk-e vagy külön?

A biztonságos alvás az anyaméhben kezdődik: az egészséges várandósság alatt kiemelten fontos, hogy a magzatot már ekkor se tegyük ki az anyai dohányzás ártalmainak.

A szoptatás jelentősen csökkenti a csecsemőhalál valószínűségét: mind a hirtelen csecsemőhalálét (SIDS, bölcsőhalál), mind a másodlagos betegségből és/vagy veleszületett rendellenességből származó halálét.

A születés utáni biztonságos alvás legelőször is ott kezdődik, hogy a kisbabának tájékozott, szoptató, elkötelezett édesanyja vagy tájékozott és elkötelezett édesapja van.

A csecsemő aludjon háton fekve, kemény és tiszta felületen, füstmentes környezetben, vékony takaró alatt és a fejét soha ne takarjuk be.

Az ágyban ne legyen plüssállat, se párnák a csecsemő körül és a kisbabát soha ne fektessük párná(k)ra.

Ne legyen a csecsemő alatt báránybőr vagy más bolyhos anyag, legfőképpen ne babzsákmatrac. A vízágyak is veszélyesek lehetnek. A matrac szorosan illeszkedjen az ágykeretbe. A kisbabát soha ne altassuk heverőn vagy kanapén (se szülővel együtt, se egyedül), mert fejjel előre becsúszhat a résekbe vagy a kanapé háttámlájának szorulhat.

Az elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.

Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.

A kisbabák táplálásának legjobb módja a szoptatás. A Down-szindrómás kisbabák táplálásának méginkább. A DS számos olyan szerv, szervrendszer és testi funkció működésében okozhat nagyobb eséllyel zavart, amelyeket a szoptatás kifejezetten véd, amelyek fejlődését segíti. A másik oldalról megközelítve a dolgot, a tápszeres táplálás olyan kockázatokat hordoz magában, amelyek a Down-szindrómás csecsemőknél eleve magasabbak. Akárhonnan közelítünk is, egyértelmű, hogy a DS babákat különösen érdemes szoptatni, még akkor is, ha sokuk számára a szopás nehéz tanulnivaló.

A Down-szindrómás újszülöttek és csecsemők számára - ha lehet - még fontosabb a szoptatás, mint a tipikus fejlődésű gyerekek számára, és az első szoptatást náluk is érdemes a születés után azonnal kezdeményezni, amint stabil az állapotuk. Általában ugyanazok vonatkoznak a Down-szindrómás csecsemők szoptatására is, mint bármelyik másik gyerekére, előbbihez azonban a szokottnál nagyobb türelemre és hosszabb tanulási folyamatra lehet szükség.

A La Leche Liga Magyarország és A Szoptatásért Magyar Egyesület sajtóközleménye a 2012-es Szoptatás Világhete (augusztus1-7) alkalmából

Értsük meg a múltat, tervezzük a jövőt!

Az anyák kezében hatalmas kincs van már évmilliók óta: a szoptatás. Messze nem csupán az egyik lehetséges táplálási módról van szó, hanem egyúttal védelemről a fertőzésektől, betegségektől a folyamatosan változó környezetben, a leghatásosabb vigaszról és a legkülönlegesebb párbeszédről anya és gyermeke között, amely a legszorosabb kötődéstől természetes úton vezet az önállósodásig.

Idén huszadik alkalommal kerül sor a szoptatást védő és támogató szervezetek nemzetközi összefogásával (www.waba.org.my) a Szoptatás Világhetének ünneplésére. A világszerte rengeteg helyszínen lebonyolított programok célja, hogy információk minél szélesebb körű terjesztésével védjék, népszerűsítsék és támogassák a szoptatást.

Miért kell a közvélemény figyelmét újra és újra felhívni olyasmire, aminek tulajdonképpen természetesnek, magától értetődőnek kellene lennie?

Az alvás néha éppen a stressz jele. Az utóbbi évek felfedezései megdöntik az újszülöttgondozás sokak által jónak hitt gyakorlatát.