A csecsemők alvás közbeni maximális biztonságának megteremtése külön- és együttalvásnál (különösen az egy ágyban alvásnál)

Írta: James J. McKenna

Az alábbiakban összefoglaltam és kiemeltem néhány olyan szempontot, kérdést, amivel tisztában kell lennünk, amikor eldöntjük, hol és hogyan aludjon a csecsemőnk.

Mi számít biztonságos fekhelynek, függetlenül attól, hogy a csecsemővel együttalszunk-e vagy külön?

A biztonságos alvás az anyaméhben kezdődik: az egészséges várandósság alatt kiemelten fontos, hogy a magzatot már ekkor se tegyük ki az anyai dohányzás ártalmainak.

A szoptatás jelentősen csökkenti a csecsemőhalál valószínűségét: mind a hirtelen csecsemőhalálét (SIDS, bölcsőhalál), mind a másodlagos betegségből és/vagy veleszületett rendellenességből származó halálét.

A születés utáni biztonságos alvás legelőször is ott kezdődik, hogy a kisbabának tájékozott, szoptató, elkötelezett édesanyja vagy tájékozott és elkötelezett édesapja van.

A csecsemő aludjon háton fekve, kemény és tiszta felületen, füstmentes környezetben, vékony takaró alatt és a fejét soha ne takarjuk be.

Az ágyban ne legyen plüssállat, se párnák a csecsemő körül és a kisbabát soha ne fektessük párná(k)ra.

Ne legyen a csecsemő alatt báránybőr vagy más bolyhos anyag, legfőképpen ne babzsákmatrac. A vízágyak is veszélyesek lehetnek. A matrac szorosan illeszkedjen az ágykeretbe. A kisbabát soha ne altassuk heverőn vagy kanapén (se szülővel együtt, se egyedül), mert fejjel előre becsúszhat a résekbe vagy a kanapé háttámlájának szorulhat.

Az elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.

Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.

A kisbabák táplálásának legjobb módja a szoptatás. A Down-szindrómás kisbabák táplálásának méginkább. A DS számos olyan szerv, szervrendszer és testi funkció működésében okozhat nagyobb eséllyel zavart, amelyeket a szoptatás kifejezetten véd, amelyek fejlődését segíti. A másik oldalról megközelítve a dolgot, a tápszeres táplálás olyan kockázatokat hordoz magában, amelyek a Down-szindrómás csecsemőknél eleve magasabbak. Akárhonnan közelítünk is, egyértelmű, hogy a DS babákat különösen érdemes szoptatni, még akkor is, ha sokuk számára a szopás nehéz tanulnivaló.

A Down-szindrómás újszülöttek és csecsemők számára - ha lehet - még fontosabb a szoptatás, mint a tipikus fejlődésű gyerekek számára, és az első szoptatást náluk is érdemes a születés után azonnal kezdeményezni, amint stabil az állapotuk. Általában ugyanazok vonatkoznak a Down-szindrómás csecsemők szoptatására is, mint bármelyik másik gyerekére, előbbihez azonban a szokottnál nagyobb türelemre és hosszabb tanulási folyamatra lehet szükség.

A La Leche Liga Magyarország és A Szoptatásért Magyar Egyesület sajtóközleménye a 2012-es Szoptatás Világhete (augusztus1-7) alkalmából

Értsük meg a múltat, tervezzük a jövőt!

Az anyák kezében hatalmas kincs van már évmilliók óta: a szoptatás. Messze nem csupán az egyik lehetséges táplálási módról van szó, hanem egyúttal védelemről a fertőzésektől, betegségektől a folyamatosan változó környezetben, a leghatásosabb vigaszról és a legkülönlegesebb párbeszédről anya és gyermeke között, amely a legszorosabb kötődéstől természetes úton vezet az önállósodásig.

Idén huszadik alkalommal kerül sor a szoptatást védő és támogató szervezetek nemzetközi összefogásával (www.waba.org.my) a Szoptatás Világhetének ünneplésére. A világszerte rengeteg helyszínen lebonyolított programok célja, hogy információk minél szélesebb körű terjesztésével védjék, népszerűsítsék és támogassák a szoptatást.

Miért kell a közvélemény figyelmét újra és újra felhívni olyasmire, aminek tulajdonképpen természetesnek, magától értetődőnek kellene lennie?

Az alvás néha éppen a stressz jele. Az utóbbi évek felfedezései megdöntik az újszülöttgondozás sokak által jónak hitt gyakorlatát.

Friss diplomás orvosként és szoptatást támogató aktivistaként sokáig azt hittem, hogy minden anya tud szoptatni. Most, közel tízévnyi klinikai tapasztalat után már tudom: van, hogy a laktáció élettana valakinél nem működik. És legyünk őszinték: mi, egészségügyi szakemberek, csapnivalóan kezeljük ezeket a helyzeteket.