Délután 6 óra van, és a sírás elkezdődik. Karodban a kéthetes kisbabád, a jól gyarapodó csecsemő mintapéldánya, akinek azt gondolnánk, hogy a világon semmi gondja. Hirtelen és váratlanul megfeszíti a lábacskáit, a háta ívbe hajlik, kis ökleit összeszorítja, és hadonászó lábait felfúvódott, feszes hasához húzza fel, majd fülsiketítő visításba kezd. Ha tudna beszélni, most azt mondaná: „Fájdalmaim vannak, és majd’ megőrülök!” Ahogy a babasírás erőssége fokozódik, a te idegességed is a tetőfokára hág, és teljesen tanácstalannak érzed magad. Fogalmad sincs, mi okozza a kisbabád fájdalmát, és hogyan enyhíthetnél a kínjain. A kicsi vigasztalhatatlan, és már te is vele sírsz. Együtt szenvedtek.
Próbálod szorosan átölelni, de a baba megfeszíti magát a tiltakozástól. Próbálod megszoptatni, de messzire tolja magát. Ringatod, énekelsz neki és lovagoltatod. Amitől tegnap még megnyugodott, az ma már nem működik. És a fejedben megszólal egy ismerős hang, és azt ismételgeti újra meg újra: „Mi baja a kisbabámnak? Mi a baj velem?”
Mire kipróbálsz minden jó tanácsot – többek közt Manci néni gyógynövényes teáit, az orvos által javasolt etetésbeli változtatásokat, és minden elképzelhető fogást – pont olyan rejtélyesen, ahogyan elkezdődött, nagyjából a baba 3-4 hónapos korában a küzdelem véget ér, és az élet megy tovább. A kicsi nem tűnik megviseltnek, te pedig lezárhatod kisbabás életed egyik legnehezebb fejezetét. Ez a hasfájás, más szóval kólika.