Beteg csecsemő szoptatása

Hazánkban nagyjából minden hétszázadik gyerek ajak- és szájpadhasadékkal születik, amely a leggyakoribb arcot érintő fejlődési rendellenesség, de az összes fejlődési rendellenesség között is az első tíz között van. Az érintett családok kiemelkedő orvosi ellátásban részesülnek: a magyarországi esetek túlnyomó többségét dr. Nagy Krisztián és munkatársai kezelik a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján, ahol az elmúlt tíz évben egy európai színvonalú, több szakterületet összefogó centrum fejlődött.

Genna CW: Breastfeeding infants with congenital torticollis. J Hum Lact. 2015 May;31(2):216-20. cikk magyar nyelvű összefoglalója

Congenitalis torticollis: a dongaláb és a csípőficam után a harmadik leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Kialakulásának pontos oka nem ismert, de az esetek többségében feltételezhető a méhen belüli kényszertartás szerepe vagy a szülőcsatornán történő áthaladáskor szerzett izomsérülés. Eszerint az érintett helyen az izomban vérömleny keletkezik, amely felszívódása során összehúzza, s így megrövidíti az érintett izmot. Ez az eltérés mogyorónyi vagy nagyobb csomó formájában tapintható is a nyakon. A szokatlan, aszimmetrikus fejtartás mellett előfordulhat a koponya és az arc aszimmetriája is, illetve társulhat hozzá csípőficam is. Ritkán előfordul, hogy csigolya fejlődési rendellenesség okozza a ferde fejtartást. Nálunk elsősorban fektetést javasolnak a probléma orvoslására: eszerint a kisbabát úgy kell letenni az ágyába, hogy akkor, ha szeretné a külvilág ingereit látni, figyelemmel kísérni, kénytelen legyen a kevésbé preferált irányba fordítani a fejét. Ha az elváltozás egy-két éves korban is fennáll, műtéti megoldás is elképzelhető. A pontos diagnózisban sokat segíthet egy CT vagy MRI vizsgálat - különösen olyankor, ha a látott elváltozás oka nem egyértelmű, és szeretnénk a lehetséges súlyosabb problémákat kizárni. A gyakorlatban nagyon ritka, hogy a torticollis szoptatásra, illetve a csecsemő szopási magatartására gyakorolt hatása az orvos vagy védőnő látóterébe kerülne, bár a táplálási nehézség gyakori. A következő szakcikk azonban éppen ezzel az aspektussal foglalkozik részletesen.

Délután 6 óra van, és a sírás elkezdődik. Karodban a kéthetes kisbabád, a jól gyarapodó csecsemő mintapéldánya, akinek azt gondolnánk, hogy a világon semmi gondja. Hirtelen és váratlanul megfeszíti a lábacskáit, a háta ívbe hajlik, kis ökleit összeszorítja, és hadonászó lábait felfúvódott, feszes hasához húzza fel, majd fülsiketítő visításba kezd. Ha tudna beszélni, most azt mondaná: „Fájdalmaim vannak, és majd’ megőrülök!” Ahogy a babasírás erőssége fokozódik, a te idegességed is a tetőfokára hág, és teljesen tanácstalannak érzed magad. Fogalmad sincs, mi okozza a kisbabád fájdalmát, és hogyan enyhíthetnél a kínjain. A kicsi vigasztalhatatlan, és már te is vele sírsz. Együtt szenvedtek.

Próbálod szorosan átölelni, de a baba megfeszíti magát a tiltakozástól. Próbálod megszoptatni, de messzire tolja magát. Ringatod, énekelsz neki és lovagoltatod. Amitől tegnap még megnyugodott, az ma már nem működik. És a fejedben megszólal egy ismerős hang, és azt ismételgeti újra meg újra: „Mi baja a kisbabámnak? Mi a baj velem?”

A kisbabák táplálásának legjobb módja a szoptatás. A Down-szindrómás kisbabák táplálásának méginkább. A DS számos olyan szerv, szervrendszer és testi funkció működésében okozhat nagyobb eséllyel zavart, amelyeket a szoptatás kifejezetten véd, amelyek fejlődését segíti. A másik oldalról megközelítve a dolgot, a tápszeres táplálás olyan kockázatokat hordoz magában, amelyek a Down-szindrómás csecsemőknél eleve magasabbak. Akárhonnan közelítünk is, egyértelmű, hogy a DS babákat különösen érdemes szoptatni, még akkor is, ha sokuk számára a szopás nehéz tanulnivaló.

A Down-szindrómás újszülöttek és csecsemők számára - ha lehet - még fontosabb a szoptatás, mint a tipikus fejlődésű gyerekek számára, és az első szoptatást náluk is érdemes a születés után azonnal kezdeményezni, amint stabil az állapotuk. Általában ugyanazok vonatkoznak a Down-szindrómás csecsemők szoptatására is, mint bármelyik másik gyerekére, előbbihez azonban a szokottnál nagyobb türelemre és hosszabb tanulási folyamatra lehet szükség.

Az anyai diéta, a szoptatás, a hidrolizált tápszerek, és a kiegészítő táplálékok bevezetése időpontjának szerepe

Effects of Early Nutritional Interventions on the Development of Atopic Disease in Infants and Children: The Role of Maternal Dietary Restriction, Breastfeeding, Timing of Introduction of Complementary Foods, and Hydrolyzed Formulas

Frank R. Greer, MD, Scott H. Sicherer, MD, A. Wesley Burks, MD and the Committee on Nutrition and Section on Allergy and Immunology

http://pediatrics.aappublications.org/cgi/content/full/121/1/183

Bevezetés

Az elmúlt néhány évtizedben drasztikusan megnőtt az atópiás betegségek előfordulása. A 4 év alatti gyermekek körében az aszthma előfordulása 160%-kal nőtt, az atópiás dermatitisz pedig 2-3-szorosára.¹ Az elmúlt évtizedben a földimogyoró allergiások száma megduplázódott. (USA)² Emiatt az allergia egyre növekvő problémaként jelentkezik.

Felismerték, hogy a korai gyermekkori történések, mint például a táplálkozás, valószínűleg fontossággal bírnak a későbbi gyermekkori illetve felnőttkori betegségek kialakulása szempontjából. Ez a klinikai beszámoló áttekinti a várandósság és szoptatás alatti illetve az első életév során kínálkozó táplálkozási lehetőségeket, amelyek hatással lehetnek az atópiás betegségek kialakulására. Bár az atópiás betegségeknek nyilvánvaló genetikai alapjuk van, a környezeti tényezők, mint például a korai csecsemőtáplálás jelentős hatással lehetnek a kialakulásukra, és ilyen módon lehetőséget kínálnak a betegség fellépésének elkerülésére vagy késleltetésére.

Ez a jelentés az Amerika Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) korábbi, a hypoallergén tápszerek használatáról szóló állásfoglalásának³ helyébe lép, amely ideiglenes javaslatokat tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy milyen táplálkozási irányelveket érdemes követni az atópiás betegségek megelőzésére.