Ki kapja a D-vitamin kiegészítést szoptatás esetén – az édesanya vagy a csecsemő?

Hollis BWet al: Maternal Versus Infant Vitamin D Supplementation During Lactation: A Randomized Controlled Trial. Pediatrics. 2015 Oct;136(4):625-34. cikk magyar nyelvű összefoglalója.

Az anyatej átlagos D-vitamin szintje (5-80 NE/l) nem fedezi a babák számára elegendő D-vitamin mennyiséget, ezért az általánosan elterjedt javaslat, hogy a csecsemők kapjanak napi 400 NE D-vitamint. Jellemzően a babák D-vitamin pótlása nem valósul meg (compliance az USA-ban: 2-19%), ezért arra irányul a kutatás, hogy megvizsgálja: az anya megnövelt D-vitamin fogyasztása növeli-e az anyatejen át a baba D-vitamin szintjét. A D-vitamin átjut az anyatejbe az anya véréből, korábbi tanulmány már kimutatta, hogy minden 1000 NE D-vitamin, amit az anya fogyaszt, 80 NE/l D-vitamin növekedést jelent az anyatejben.

Szoptatás és gyógyszerszedés

A betegség soha nem jön jókor, de fokozott aggodalmat válthat ki, ha egy szoptató anya betegszik meg. Márpedig ez nem annyira ritka, mint gondolnánk, mivel a szoptatási időszak akár éveket is felölelhet, és ennyi idő alatt szinte lehetetlen, hogy elkerüljünk minden fertőzést.

Vannak, akik már a várandósságnak régóta ismert, krónikus betegséggel vágnak neki, hiszen egy jól karbantartott pajzsmirigy-, vagy cukorbetegség, illetve más hosszan tartó betegség nem akadálya az egészséges gyermek születésének.

Szoptatás műtéti altatás után

Előfordul, hogy a szoptató anya műtéten esik át. Ilyenkor majdnem mindig felmerül a kérdés, hogy vajon biztonságos-e kisbabája szoptatása altatás után. A közhiedelem úgy tartja, hogy az altatószerek erős hatásúak és veszélyesek, így jelenlétük az anyatejben erőteljes káros hatással lehet annak a kisbabának az egészségére, aki ezt a tejet elfogyasztja. Ennek megfelelően az anyáknak általában azt javasolják, hogy műtét után 24 órára függesszék fel a szoptatást, és ezalatt fejjék és öntsék ki a tejüket. De vajon helytálló-e ez a tanács? Biztonságos a szoptatás altatás és műtét után?

Medications for patients who are lactating and breastfeeding: a decision tree

Joy Noel-Weiss, Susan Lepine
Open Med. 2014; 8(3): e102–e104.

Breastfeeding rates have increased dramatically in Canada, from lows in 1963 (38%) and 1973 (36%) to current national initiation rates averaging 89%. About 22% of breastfed children continue nursing after 9 months of age. Canada's Infant Feeding Joint Working Group has stated that "Breastfeeding— exclusively for the first six months, and continued for up to two years or longer with appropriate complementary feeding—is important for the nutrition, immunologic protection, growth, and development of infants and toddlers." Breastfeeding also has benefits for patients, and the benefits for both patient and child are dose related (i.e., the benefits increase with increased breastfeeding). With higher rates of breastfeeding initiation and duration and with the recommendation to continue breastfeeding for 2 years or longer, lactating and breastfeeding patients are increasingly seen in many areas of health care, including emergency departments, radiology suites, surgical departments, and other nonobstetric settings.

5 szopis tanács, aminek pont az ellenkezője igaz!

Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!

Milyen gyógyszert kaphat akut derékfájdalom esetén a szoptató kismama?

Gerincgyógyászati rendeléseinket gyakran keresik fel szoptatós kismamák akut derékfájdalom miatt. Melyik fájdalomcsillapítót adhatjuk a szenvedő anyukának, hogy a szoptatott csecsemő számára is teljesen biztonságos legyen?

A szülés során fokozott megterhelés éri a gerinc ágyéki, keresztcsonti és farokcsonti régióját, ami forrása lehet az akut derékfájdalomnak, a gerincsérvnek, a farokcsont és a keresztcsont stressztörésének is, akár mozgásképtelen állapotot is eredményezve. Ezekben az esetekben nagyon fontos tudni, melyik fájdalomcsillapító a legbiztonságosabb a baba számára. A kérdést dr. Kiss Eleonórának, a Péterfy Sándor utcai Kórház Neonatológiai- és Csecsemőosztály adjunktusának, az IBCLC, vagyis a Laktációs Szaktanácsadók Nemzetközi Szervezete Magyarországi Csoportja tagjának tettük fel.

Óvatosan a bromokriptinnel!

Az EMA Farmakovigilanciai Kockázatértékelő Bizottsága a laktáció befolyásolását szolgáló bromokriptin-kezelés szigorú korlátozását javasolja a szer ritka, de potenciálisan súlyos – több esetben halálos kimenetelű – kardiovaszkuláris, neurológiai és pszichiátriai mellékhatásai miatt.

Szoptatás mell- és mellbimbóműtét után - 2. rész

Ha a tejcsatornáimat átvágták a műtét során, és a tejbelövelléskor telítődnek, lehet-e ettől mellgyulladásom?

A tejbelövellés kényelmetlenségén és fájdalmán felül sok nő számára nehezítik meg ezt az időszakot azok az egészségügyi dolgozók, akik a megduzzadt mellet az átvágott tejcsatornák elkerülhetetlen következményének tartják, nem pedig a működő tejtermelő szövet bizonyítékának. Sokan – abból a tévhitből kiindulva, hogy a duzzanat a normálisnál tovább fog tartani, mivel a tejnek „nincs hova mennie” és elfertőződik – attól tartanak, hogy ez az állapot végül mellgyulladáshoz vezet. A duzzanat azonban sokkal inkább a mirigyeket és tejcsatornákat körülvevő szövetekben, a meginduló tejtermelés időszakában normálisan kialakuló ödéma, mint a nagy mennyiségű tej következménye. Az emlőmirigynek azokban a részeiben, ahonnan – az átvágott csatornák miatt – nem tud kiürülni a tej, a tejtermelés hamarosan megszűnik, az addig megtermelt tej pedig felszívódik anélkül, hogy további problémákat okozna.

Szoptatás mell- és mellbimbóműtét után - 1. rész

Lehetséges-e a szoptatás mell- és mellbimbóműtét után?

Igen! Az elvégzett műtét fajtájától függően a legtöbb nő képes valamennyi tejet termelni. A csecsemő számára minden csepp jótékony hatású. A tapasztalatok szerint a mellkisebbítő műtétek befolyásolják leginkább a laktációs képességet, de a mellnagyobbító, feszesítő, diagnosztikai és a mellbimbóműtétek is csökkenthetik a termelődő anyatej mennyiségét.

Úgy tapasztaltuk, sokkal több nő kényszerül feladni a szoptatást, és áttérni a kizárólagos tápszeres táplálásra azért, mert a környezetükből senki sem tud eleget a körülményeikről ahhoz, hogy tanácsot adjon nekik, vagy erőfeszítéseikben támogassa őket, mint ahányan fizikai okokból nem képesek a tejtermelésre . A mell- és mellbimbóműtét utáni szoptatás kapcsán felmerülő problémák, és az ezen átesett nők érzései sokrétűek. Általában nehezebben megy nekik a szoptatás, mint azoknak, akik ilyen műtéten nem estek át. De ha Ön eltökélt abban, hogy megadja gyermekének mindazt a jót, amit az anyatej és a szoptatás nyújthat, ma már számos lehetőség a rendelkezésére áll ahhoz, hogy megkapja azt az információt és támogatást, amely szükséges ahhoz, hogy megvalósíthassa szoptatási céljait. Kérdéseivel keresse bátran a La Leche Liga szoptatási tanácsadóit vagy az IBCLC laktációs szaktanácsadókat. Az emlőműtét utáni szoptatással kapcsolatban bőséges információt talál a http://bfar.org angol nyelvű honlapon is.

The Transfer of Drugs and Therapeutics Into Human Breast Milk: An Update on Selected Topics

Many mothers are inappropriately advised to discontinue breastfeeding or avoid taking essential medications because of fears of adverse effects on their infants. This cautious approach may be unnecessary in many cases, because only a small proportion of medications are contraindicated in breastfeeding mothers or associated with adverse effects on their infants. Information to inform physicians about the extent of excretion for a particular drug into human milk is needed but may not be available. Previous statements on this topic from the American Academy of Pediatrics provided physicians with data concerning the known excretion of specific medications into breast milk. More current and comprehensive information is now available on the Internet, as well as an application for mobile devices, at LactMed (http://toxnet.nlm.nih.gov).