Két héttel ezelőtt a tekintélyes British Medical Journalben megjelent egy cikk, amely megkérdőjelezi a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatásra vonatkozó WHO ajánlás megalapozottságát. A hírről a magyar elektronikus média is beszámolt. Épp úgy, ahogy a cikkre reagáló indiai orvosházaspár megjósolta: csúsztatva, sarkítva, lebutítva, károkat okozva. Pedig magát a cikket is kritikusan kellett volna fogadni.
Rémhíradók és rémhírportálok: ha vérzik, nézik
Van egy olyan tendencia a médiában, hogy a "szenzációt" ígérő tudományos (lehet, hogy ezt kellene inkább idézőjelbe tenni?) híradásokat nagy harangzúgással tolják az arcunkba, akkor is, ha a tartalma megalapozatlan, de a (szakértő) cáfolatokra már a kutya sem kíváncsi. Ha a hírről beszámolók utánajárnának a témának (elolvassák az eredeti cikket, esetleg annak néhány hivatkozásába is belekukkantanak), egyrészt nem lehetne naponta öt új hírről beszámolni, másrészt gyakran kiderülne, hogy a korábbi tudományos bizonyítékok megdöntésére nem alkalmas az új felvetés, legfeljebb a hír felröppentőjének 15 perces hírnevét öregbíti - ha bedőlünk neki és továbbadjuk.
Így van ez a csecsemőgondozással kapcsolatos híradásokban is: Zengtek a babaportálok a "felfedezéstől", hogy a sírni hagyós altatás valójában milyen remek dolog. Hogy - ellentétben a sírni hagyás káros következményeivel - ezt nem egy publikált, tudományos kutatásból, hanem egy szülői véleményeket összegyűjtő kérdőíves felmérést követő spekulációból tudjuk, nem volt érdekes. A lényeg, hogy érzelmeket mozgasson meg és vegyék-vigyék. Ugyanígy járt az együttalvás, amit úgy kiáltottak ki veszélyesnek, hogy ezen azok a kutatók csodálkoztak legjobban, akiknek az eredményeire hivatkoztak, mert ők ennek pontosan az ellenkezőjét állították. A magyar neten csak az első, félreértésen (legyünk jóindulatúak) alapuló rémhíradás jelent meg, a korrekció nem (még kérésre sem).