Irányelv: tanácsadás a nők számára a szoptatási gyakorlat javítása érdekében

A RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSBÓL

A szoptatás a gyermekek egészségének, fejlődésének és túlélésének egyik alapja. Ez okból az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy a szoptatás kezdődjön meg a szülés utáni első órán belül, a csecsemőket szoptassák kizárólagosan az első 6 hónapban; majd pedig a kiegészítő ételek bevezetése mellett a szoptatás folytatódjon 24 hónapos korig vagy azon túl.

Annak ellenére, hogy bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy összefüggés van a nem-szoptatás és a halálozás, súlyos megbetegedések, továbbá más hosszútávú kedvezőtlen egészségi következmények növekedése között, a kizárólagos és folytatólagos szoptatás arányának növelésére nemzeti szinten tett erőfeszítéseknek csak mérsékelt hatásuk volt. 2017-ben a 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőknek csak 41%-át szoptatták kizárólagosan és a 2 éves korig folytatott szoptatás aránya 45% volt².

Az irányelv fejlesztési folyamat előtt a szoptatási szokások javítására irányuló eljárások komoly felülvizsgálata számos olyan, a szoptatási gyakorlatot meghatározó és befolyásoló tényezőt tárt fel rendszer- közösségi, munkahelyi és egyéni szinteken, amely azt mutatta, hogy számos beavatkozás jelentősen javíthatja a szoptatási arányokat.³ A szoptatási tanácsadás, a bababarát kórházakban megvalósuló támogatással és a közösségeket mozgósító megközelítésekkel karöltve egyike a szoptatási arányok növelésére irányuló kulcsfontosságú beavatkozásoknak. A szoptatási tanácsadásra vonatkozó útmutatók potenciálisan javíthatják a szoptatni kívánó várandós nők és anyák számára nyújtott szolgáltatások minőségét, és javíthatják az egészségügyi rendszerek minőségének ellenőrzését a személyzet várható szolgáltatásainak és kompetenciáinak meghatározásával.

Ez az iránymutatás megvizsgálja a bizonyítékokat, majd ajánlásokat és észrevételeket tesz a szoptatási tanácsadás néhány részletére vonatkozóan - mint például a szoptatási tanácsadás gyakorisága, időzítése, módja és szolgáltatója - a szoptatási szokások javítása érdekében. Az irányelv hatálya erre az egy intervencióra korlátozódik.

Ennek az iránymutatásnak nem célja, hogy átfogó útmutató legyen a szoptatás védelmét, előmozdítását és támogatását célzó valamennyi lehetséges beavatkozást illetően. Nem tárgyalja például a szoptatás támogatását a szülészeti és újszülött ellátást nyújtó intézményekben; a szoptatás esetleges orvosi ellenjavallatait; a területi ellátást; az anyatársi támogatást; vagy a szoptatás támogatását a munkahelyen. Ugyancsak nem vizsgálja Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexét⁴ és az Egészségügyi Világszervezet vonatkozó határozatait⁵.

Ez az irányelv összhangban van és kiegészíti a következő dokumentumokban foglalt beavatkozásokat és útmutatást, de nem érvényteleníti vagy helyettesíti azokat:
Szoptatási tanácsadás: tanfolyam; Csecsemő és kisgyermek táplálással kapcsolatos tanácsadás: egységes tanfolyam; Egyesített tanfolyam a növekedés értékeléséről és csecsemő és kisgyermek táplálással kapcsolatos tanácsadásról; A gyermekkori betegségek integrált kezelése; A veszélyeztetett anyák és hat hónaposnál fiatalabb csecsemők közösségi kezelése (C-MAMI) eszköz; Alapvető újszülött ellátási tanfolyam; Újszülöttek és gyermekek gondozása a közösségben: tanfolyam területi egészségügyi dolgozók számára; Irányelvek az alacsony születési súlyú csecsemők optimális táplálására az alacsony és közepes jövedelmű országokban; Útmutató: a szoptatás védelme, elősegítése és támogatása a szülészeti és újszülött ellátást nyújtó intézményekben; Végrehajtási útmutató: a szoptatás védelme, előmozdítása és támogatása a szülészeti és újszülött ellátást nyújtó intézményekben - a felülvizsgált Bababarát Kórház Kezdeményezés; Csecsemő és kisgyermek táplálás vészhelyzetekben - Működési útmutatás a sürgősségi segély személyzet és a programvezetők számára.

Az irányelv célja

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy globális, bizonyítékokkal alátámasztott ajánlásokat tegyen a szoptatási tanácsadással mint közegészségügyi intervencióval kapcsolatban azért, hogy javítsa a szoptatási gyakorlatot a szoptatni kívánó vagy jelenleg szoptató várandós nők és anyák, továbbá csecsemőik és gyermekeik körében.

Az ebben szereplő ajánlások széles körű közönségnek, köztük döntéshozóknak, szakértői tanácsadóiknak, valamint a kormányzati intézmények és szervezetek azon technikai és program munkatársai számára készültek, akik a csecsemő és kisgyermek táplálási programok szoptatási tanácsadási és táplálkozási szempontból érzékeny intézkedéseiről szóló projektek⁶ tervezésében, megvalósításában és kiterjesztésében vesznek részt.

Az irányelv célja, hogy segítse a WHO tagállamait és azok partnereit abban, hogy bizonyítékokon alapuló döntéseket hozzanak a megfelelő intézkedésekről a Fenntartható fejlődési céloknak⁷, az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése csecsemő és kisgyermektáplálással kapcsolatos határozatainak⁸, továbbá az Anyák, csecsemők és kisgyermekek táplálkozására vonatkozó átfogó végrehajtási tervben⁹, A nők, a gyermekek és a serdülők egészségének globális stratégiájában (2016–2030)¹⁰ és a Csecsemő és kisgyermek táplálási globális stratégiában¹¹ megfogalmazott globális célkitűzések elérése érdekében.

Ajánlások

• Szoptatási tanácsadást kell biztosítani minden várandós nőnek és kisgyermekes anyának (ajánlott, mérsékelt minőségű bizonyíték).
• A szoptatási tanácsadást ajánlott mind a szülés előtti, mind a szülés utáni időszakban, legalább 24 hónapig vagy hosszabb ideig biztosítani (ajánlott, mérsékelt minőségű bizonyíték).
• A szoptatási tanácsadást legalább hat alkalommal, illetve szükség szerint ennél többször kell nyújtani (ajánlott, gyenge minőségű bizonyíték).
• A szoptatási tanácsadást ajánlott személyes tanácsadás formájában végezni (ajánlott, gyenge minőségű bizonyíték). A szoptatási tanácsadás ezenfelül telefonon vagy más távoli eszközön keresztül is végezhető (környezetfüggő ajánlás, mérsékelt minőségű bizonyíték).
• A szoptatással kapcsolatos tanácsadást megfelelően képzett egészségügyi szakembereknek és közösségi laikus és önkéntes szoptatási tanácsadóknak kell nyújtaniuk folyamatos gondozás formájában (ajánlott, mérsékelt minőségű bizonyíték).
• A szoptatási tanácsadásnak előre kell látnia és kezelnie kell a szoptatással járó fontos kihívásokat és összefüggéseket azon kívül, hogy megalapozza az anyák gyakorlati készségeit, kompetenciáit és önbizalmát (környezetfüggő ajánlás, alacsony minőségű bizonyíték).
  
  A gyakori nehézségek és helyzetek magukban foglalják a munkába vagy iskolába való visszatérést; az elhízott anyák, tinédzser lányok, primipara (először szülő) vagy többszörös terhességet viselő (amikor az anya két vagy több magzattal terhes); a mentális egészségi problémákkal küzdő; a császármetszéssel szülő; a nyilvános helyen szoptató; és a katasztrófahelyzetekben szoptató anyák különleges szükségleteit.

Jó gyakorlat nyilatkozat

A szoptatás védelme, előmozdítása és támogatása a nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően, rendkívül fontos a vészhelyzetekben. A katasztrófa helyzetekre szóló felkészültségi tervek csecsemők és kisgyermekek táplálására vonatkozó fejezetének a szoptatási tanácsadás szerves része kell, hogy legyen, méghozzá mind a kezdeti, mind a fenntartó szakaszban.

Megjegyzések

Az ebben a fejezetben szereplő megjegyzések célja, hogy az irányelv-fejlesztési csoport megbeszélése alapján néhány szempontot adjon az ajánlások végrehajtásához.

• A tanácsadás a tanácsadók és a várandós nők vagy anyák közötti folyamat és kölcsönhatás. A szoptatási tanácsadás tehát nem egy „felülről lefelé” irányuló beavatkozás, amelynek során "elmondjuk a nőknek, hogy mit tegyenek”. A szoptatási tanácsadás célja, hogy képessé tegye a nőket a szoptatásra, személyes helyzetük és kívánságaik tiszteletben tartása mellett. A szoptatási tanácsadás tehát soha nem kényszeríthető egyetlen nőre sem. Ez ellentétes lenne a tanácsadás fogalmával. A tanácsadás inkább lehetőség, amit minden várandós nőnek és anyának elérhetővé és hozzáférhetővé kell tenni, különösen azoknak, akik szoptatni szándékoznak vagy már szoptatnak.
• A várandós nőknek nyújtott szoptatási tanácsadás képessé teheti őket, hogy a szoptatás a legjobban induljon, lehetővé téve az anyák és újszülöttjük számára, hogy a szülés után a lehető leghamarabb megkezdjék a szoptatást, együtt maradjanak egész nap és éjszaka, illetve a helyes mellre helyezés és mellre tapadás elérésével megalapozzák és fenntartsák a szoptatást.
• Az érzékeny és hatékony tanácsadás segíthet a szoptatást fontolgató vagy már szoptató anyáknak a kihívások leküzdésében. Azáltal, hogy hangsúlyozzuk: a szoptatás a táplálékon kívül védelmet és kényelmet nyújt, a tanácsadás választ adhat azokra a sajátos akadályokra, amikkel az egyes anyák szembenéznek.
• Azokat az anyákat, akik nem veszik számításba a szoptatást, támogatni kell, hogy tájékozott döntést hozzanak a csecsemőjük és gyermekük táplálására vonatkozóan. A tanácsadás rávilágíthat a szoptatás előnyeiről szóló bőséges és meggyőző bizonyítékokra, valamint tudományos, elfogulatlan és tényszerű tájékoztatást nyújthat az egyéb csecsemő- és kisgyermek táplálási lehetőségekről, hogy az anyák biztonságosan és válaszkészen etethessék a gyermeküket.
• Azokat, akik más ételek vagy italok (mint például csecsemőtápszer vagy más anyatej helyettesítők) adása mellett szoptatnak, ösztönözzük, hogy folytassák a szoptatást, amennyire csak tudják, miközben érzékenyen és gondosan támogatjuk őket azoknak a kihívásoknak a megoldásában, amelyekkel szembenéznek gyermekük táplálása során.

A szoptatási tanácsadás időzítése

• A várandósság alatti vagy a közvetlenül szülés utáni tanácsadás magában foglalja az anyák és családjaik ösztönzését, hogy gondoskodó, törődő és válaszkész kapcsolatot alakítsanak ki csecsemőjükkel. A táplálási döntéseket ebben az időben a tapasztalatok, az élethelyzet és a körülöttük lévő különféle hatások alakíthatják, továbbá rövid és hosszú távú következményekkel járhatnak. A szoptatási tanácsadás ebben az időben arra törekszik, hogy olyan pozitív és szerető környezetet teremtsen, amelyben az újszülött fejlődhet.
• A szülés utáni szoptatási tanácsadás további segítséget nyújt az anyáknak és családtagjaiknak abban, hogy ki tudják alakítani a közelséget a bőr-bőr kontaktus és a válaszkész táplálás révén. Az anyáknak további támogatásra lehet szükségük ahhoz, hogy létrejöjjön és megerősödjön az önbizalmuk a szoptatással kapcsolatban, felismerjék a tejleadó reflexet, a hatékony szopás jeleit és megértsék a szopási mintázatokat, illetve a növekedési ugrásokat.
• Lehetővé kell tenni, hogy a szülők és gondozók megfelelő segítséget kapjanak, amikor aggályaik vannak a táplálással kapcsolatban. Ez különösen fontos a szülés utáni első néhány hétben, amikor a szoptatás megalapozása zajlik, illetve az esetleges változások alkalmával (mint például az anya visszatérése az iskolába vagy a munkába), amikor nyugtalankodhatnak a szoptatás fenntartása miatt - az egyéni körülményeik szerint. A szoptatás hatékonyságának felmérése hasznos lehet a szülők megnyugtatására, illetve a táplálással kapcsolatos kérdések megoldására.

A szoptatási tanácsadás gyakorisága

• Legalább hat szoptatási tanácsadási alkalom lehetővé teszi a szoptató anyák és családjuk teljes körű támogatását, a szülés előtti időszaktól kezdve egészen a kiegészítő táplálás bevezetéséig és azon túl. A döntéshozók és a végrehajtók kötelesek gondoskodni arról, hogy a szoptatási tanácsadás megfelelő minőségben és mennyiségben álljon rendelkezésre ahhoz, hogy hatékony legyen, biztosítva ugyanakkor, hogy igénybe vételük ne tegye ki az anyákat és családjukat pénzügyi nehézségeknek.
• Az emberközpontú szoptatási tanácsadás azt jelenti, hogy a tanácsadás az egyes anyák és családok igényeihez, preferenciáihoz és értékeihez igazodik. Ha az egyéni családi helyzet megakadályozza, hogy legalább hat alkalommal részt vegyenek tanácsadáson, ösztönözni kell és lehetővé tenni, hogy annyi alkalommal vegyék azt igénybe, ahányszor csak lehetséges, ezzel maximalizálva ennek az erőforrásnak - amely megbélyegzés és szemrehányások nélkül nyújt érdemi odafigyelést - a jótékony hatásait.
• A minimálisan hat szoptatási tanácsadás a következő időpontokban történhet: szülés előtt (antenatális időszak); szüléskor és közvetlenül a szülés után (perinatális időszak a szülés utáni első 2-3 napig); 1–2 héttel a szülés után (újszülött időszak); az első 3–4 hónapban (korai csecsemőkor); 6 hónapos korban (a kiegészítő táplálás kezdetén); és 6 hónap után (késői csecsemőkor és koragyermekkor), szükség esetén kiegészítve további alkalmakkal (például az iskolába vagy munkába való visszatérés tervezésekor, vagy bármikor, amikor a szoptatással kapcsolatban aggodalmak vagy nehézségek lépnek fel), vagy amikor a szoptatási tanácsadásra lehetőség adódik (például amikor a gyermek esedékes oltása miatt jelennek meg a rendelésen).
• A szoptatási tanácsadás a perinatális időszakban és a szülészeti és újszülött szolgáltatásokat nyújtó intézményben való tartózkodás során más, a szoptatást védő, támogató és elősegítő beavatkozásokkal együtt végzik, amint az a Bababarát Kórház Kezdeményezés^12,13 és az Alapvető újszülött ellátás tanfolyam¹⁴ dokumentumaiban meg van fogalmazva.

A szoptatási tanácsadás módja

• Az egyéni személyes tanácsadás kiegészíthető, de nem helyettesíthető telefonos tanácsadással és/vagy más technológiákkal.
• A különböző tanácsadási módszerek preferenciái a helyzettől függően változnak. Az egészségügyi dolgozók világszerte egyre elterjedtebben használnak más technológiákat. A telefonos tanácsadás és egyéb technológiák nagyon hasznos kiegészítő lehetőségek, amelyek megerősítik a végfelhasználókat, valamint az egészségügyi dolgozókat és a laikus vagy önkéntes, anyatársi tanácsadókat.
• A telefonos tanácsadás attól függ, hogy az mennyire elérhető és hozzáférhető a várandós nők és anyák számára.
• A telefonos tanácsadás és/vagy más technológiák nagyon hasznosak lehetnek bizonyos helyzetekben, ahol a személyes tanácsadás teherbírása vagy hozzáférhetősége korlátozott vagy hiányzik, mint például katasztrófa helyzetekben.

A szoptatási tanácsadás szolgáltatója

• A környezettől és a nemzeti egészségügyi ellátó rendszertől függően jelentős változatosságot mutat az, hogy a munkatársak elosztását illetően egy adott helyen mi működik a legjobban. Országos szinten fontos, hogy olyan rendszer legyen, amely lehetővé teszi, hogy ahol szükséges, ott megvalósuljon a gondozás folytonossága a laikus, önkéntes és nem-laikus tanácsadók együttes bevonásával. Az ellátás folytonossága a legjobban akkor valósul meg, ha az összes szolgáltató közötti együttműködési és kommunikációs rendszeren belül történik.
• Ahhoz, hogy a szoptatási tanácsadás hatékony legyen, nélkülözhetetlen első lépés egy jó képzési és mentorálási program, mind a laikus, mind a nem-laikus tanácsadók számára. A gondos tervezés és vezetés fontos lesz azok számára, akik a tanácsadók azon készségeinek, tudásának és magabiztosságának fejlesztéséért felelősek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy segíteni tudják az anyákat szoptatási céljaik elérésében.
• A rendszeralapú megközelítés az egészségügyi rendszeren belüli és a közösségi szinten, kaszkádos képzéssel, támogatással vagy felügyelettel, konstruktív előrelépést jelenthet, a tanácsadók különböző szintjein egyértelműen meghatározott készségekkel, képzéssel és felügyelettel, valamint beutalási/továbbküldési rendszerrel. A laktációs szaktanácsadók és más magasan képzett szoptatási tanácsadók hasznos szerepet játszhatnak a képzésben és a felügyeletben.

Megelőző szoptatási tanácsadás

• Bizonyos mértékig minden szoptatási tanácsadás megelőző jellegű. A tanácsadás célja az anyák támogatása a szoptatással kapcsolatos egyéni céljaik elérésében, függetlenül attól, hogy tervezik a szoptatást, vagy már szoptatnak, és sajátos kihívásokkal szembesülnek a szoptatás során. A megelőző vagy előrelátó tanácsadás tehát azoknak a potenciális és meglévő nehézségeknek a vizsgálatára és felmérésére utal, amelyek befolyásolhatják az anya szoptatási céljait. A szoptatási tanácsadás megelőző jellege segít csökkenteni a potenciális kockázatokat, problémákat vagy szövődményeket az optimális szoptatás érdekében.
• Nehéz vagy bonyolult körülmények között a pozitív visszajelzések és az érzelmi támogatás különösen szükségesek ahhoz, hogy támogassuk az anyák önbizalmát és énhatékonyságát a szoptatásban.
• A személyközpontú és minőségi célú gondozás elveinek felhasználásával minden tagállamnak meg kell határoznia, hogy mely körülmények igényelnek további képzést és készségfejlesztést, az optimális szoptatással összefüggésben, az adott környezetben felmerülő legfontosabb kihívások felmérésének alapján.
• Fontolóra kell venni, hogy azok a nők, akik nem szándékoznak szoptatni, kapjanak tanácsot és tájékoztatást a várandós gondozás során végzett tanácsadás részeként.
• A vészhelyzetek során a csecsemők és kisgyermekek táplálásának megfelelő és időben történő támogatása életeket ment meg; védi a gyermekek tápláltságát, egészségét és fejlődését; és előnyös az anyák számára. A szoptatási tanácsadás létfontosságú beavatkozás a katasztrófahelyzetek kezelésében és védelmet igényel. A katasztrófahelyzetekre való felkészültség kulcsfontosságú az időben történő, hatékony és megfelelő reakcióhoz.
• A katasztrófahelyzetekre való felkészültség magában foglalja az anyák vészhelyzetben történő támogatásában részt vevő személyzet képzését és a katasztrófahelyzet során szolgáltatást nyújtók kapacitásának növelését. Az anyákkal és a 2 év alatti gyermekekkel kapcsolatba kerülő munkatársakat legalább arra ki kell képezni, hogy érzékenyek legyenek a pszichoszociális kérdésekre, fel tudják mérni a tápláltsági állapotot, és tudják, hogyan lehet a pácienst szakemberhez továbbküldeni.
• Szükség lehet további szakemberekre, hogy segítségére legyen a fokozott szükségletekkel rendelkező anyáknak, mint például a stresszes vagy traumatizált anyáknak, az alultáplált csecsemőknek és anyáknak, az alacsony születési súlyú csecsemőknek és a fogyatékkal vagy táplálási nehézséggel küzdő csecsemőknek.

Kutatási hiányosságok

A WHO irányelv fejlesztési csoport tagjai és a külső erőforráscsoport közötti megbeszélések kiemelték az egyes tudásterületeken korlátozottan rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek további kutatásokra érdemesek, különösen a következő területeken:

• a szoptatási tanácsadás különböző módjai, gyakorisága vagy intenzitása, amelyek a legjobban védik, támogatják és népszerűsítik a szoptatást egyes sajátos népességcsoportok, például a serdülő lányok, az elhízott nők és a többes terhességet viselők körében;
• összetett, több komponensű beavatkozások a szoptatás védelmére, támogatására és előmozdítására az iskolába vagy munkába visszatérő nők körében;
• a szoptatással kapcsolatos tanácsadás jellege stresszes, traumatizált vagy alultáplált anyákkal vagy csecsemőkkel és kisgyermekekkel, például humanitárius vészhelyzetekben; a szoptatási tanácsadás jellege koraszülött, alacsony születési súlyú vagy beteg csecsemőt szült anyák, illetve az újszülött intenzív osztályra felvett anyák részére;
• különböző időtartamú, tartalmú (beleértve a klinikai és gyakorlati készségeket) és formájú képzések, amelyek elégségesek a szoptatási nehézségek kezeléséhez szükséges minimális kompetenciák elsajátításához;
• kapacitásépítő módszerek azoknak a magasabb szintű kompetenciáknak a fejlesztéséhez, amelyek a tartós vagy összetett szoptatási problémák kezeléséhez szükségesek;
• különböző régiókban, országokban és népességcsoportokban végzett tanulmányok (pl. jövedelmi szintek, oktatási szintek, kulturális és etnikai háttér) és kontextusok (pl. olyan területeken, ahol a szoptatás norma és ahol a szoptatási szokások nem optimálisak), annak érdekében, hogy megfelelően és érzékenyen védjék, népszerűsítsék és támogassák a szoptatást.

A teljes dokumentum letölthető a WHO oldaláról.

Magyar fordítás: Dr. Kun Judit

Fénykép forrása: Wikimedia Commons

---

---