Túlélőkalauz újszülött szülőknek

Vajon teljes az öröm? Hiszen a szülés után napokban a kórházban erre a pillanatra vágytál: végre belépni a lakásod ajtaján a kisbabával, először otthon lenni igazi családként, gyerekkel. Csakhogy meglehetősen gyakori, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül, majd egyre hatalmasabb aggodalom felhővé terebélyesedik.

A “hazatérés napja” külön műfaj

Egyszerre szakad a szülők nyakába a felismerés, hogy végre tényleg itt a baba, és itt a felelősség is! Ráadásul nem is ritka, hogy a szülők addig inkább csak messziről láttak kisbabát, most pedig ki kellene találni, mi a baja, ha sír, és vajon mije fájhat, amikor annyira üvölt, hogy levegőt sem vesz, és felhúzza lábait, és görcsbe rándul az egész kis teste. Aggodalmasan figyelitek, amikor békésen alszik: vajon rendesen vesz levegőt? És miért csak húsz percet alszik, amikor végre álomba szenderül? Vagy miért alszik már órák óta? Talán valami baja van? Egészen könnyű volna a helyzet, ha egyértelmű lenne, mit kell tenni a babával. De már a kórházban elkezdtek záporozni az ellentmondó tanácsok:
– Az egyik csecsemő szerint várj legalább két órát mire újra mellreteszed, a másik biztat, tedd csak mellre minden nyikkanásra.
– Az egyik esküszik a bimbóvédőre, a másiknak első dolga, hogy leveteti.
– Az egyik azt mondja, örülj neki, ha alszik, a másik a szerint legalább három óránként ébresztgetni kell.
– Az egyik rád szól, hogy ne hagyd örökké a melleden lógni, mert kirágja, feláztatja a bimbót. A másik a sebes bimbó láttán is csak megrántja a vállát és azt mondja, anyuka, ez ezzel jár.

A cikk folytatása a HelloBaby oldalán olvasható.