Sír a baba

Talán a szoptatással kapcsolatban utolsóként gondolunk arra, hogy az is gond lehet, ha túlságosan bőséges a rendelkezésre álló anyatej mennyisége, illetve túlságosan gyorsan áramlik. Ami másnak vágyálom, az sok anyának nehezíti meg átmenetileg, vagy akár hosszabb időre is a szoptatást.

Dr. Fehér Boglárka, gyermekgyógyász, IBCLC írása

Esposito G, Yoshida S, Ohnishi R, Tsuneoka Y, Rostagno Mdel C, Yokota S, Okabe S, Kamiya K, Hoshino M, Shimizu M, Venuti P, Kikusui T, Kato T, Kuroda KO. Infant calming responses during maternal carrying in humans and mice. Curr Biol. 2013 May 6;23(9):739-45.

Az emlősök utódai folyamatos szülői gondoskodást igényelnek a túléléshez és fejlődéshez. Ezért a kicsinyek arra törekednek, hogy fenntartsák az anyai közelséget, a szeparáció ellen pedig tiltakoznak hanggal és mozgással kommunikálva azt az anya felé. A csecsemőnek ez az aktív hozzájárulása éppen annyira nélkülözhetetlen az anya-csecsemő közötti kötődés megalapozásához, mint az anya gondoskodó magatartása.

Hasfájás és hasmenés – leggyakrabban ezek a problémák aggasztják a szülőket kisbabájuknál az első hónapokban. Vajon mi lehet mögötte? Miért kakilnak gyakran, és miért fáj a hasuk minden nap? Lássuk, mit tehetsz, hogy javuljon a helyzet!

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC írása

„És jó baba? Nem sír? Átalussza az éjszakát?” – ez a mosolygós nénik visszatérő kérdése az utcán, buszon, boltban, liftben, tulajdonképpen bárhol.

A babák sírnak. A gyerekek és a felnőttek is sírnak. Az ember sír. Sírunk.
Amikor fáj, amikor veszteség ér. Amikor csalódottságot és amikor tehetetlenséget élünk át. Amikor örülünk és amikor megkönnyebbülünk. Magányunkban és a másikkal való közelség átélésekor is.

A laktóz (tejcukor) egy glukóz és galaktóz molekulából álló diszacharid. Az anyatej rendkívül fontos összetevője, amely elősegíti más összetevők (pl. a kálcium és a vas) felszívódását, közreműködik a csecsemő immunvédelmének aktiválásában és könnyen elérhető galaktóz forrásként alapvető szerepe van az idegrendszer fejlődésében.

"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.

A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.

Vajon teljes az öröm? Hiszen a szülés után napokban a kórházban erre a pillanatra vágytál: végre belépni a lakásod ajtaján a kisbabával, először otthon lenni igazi családként, gyerekkel. Csakhogy meglehetősen gyakori, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül, majd egyre hatalmasabb aggodalom felhővé terebélyesedik.

Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.