Sír a baba

Hasfájás és hasmenés – leggyakrabban ezek a problémák aggasztják a szülőket kisbabájuknál az első hónapokban. Vajon mi lehet mögötte? Miért kakilnak gyakran, és miért fáj a hasuk minden nap? Lássuk, mit tehetsz, hogy javuljon a helyzet!

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC írása

„És jó baba? Nem sír? Átalussza az éjszakát?” – ez a mosolygós nénik visszatérő kérdése az utcán, buszon, boltban, liftben, tulajdonképpen bárhol.

A babák sírnak. A gyerekek és a felnőttek is sírnak. Az ember sír. Sírunk.
Amikor fáj, amikor veszteség ér. Amikor csalódottságot és amikor tehetetlenséget élünk át. Amikor örülünk és amikor megkönnyebbülünk. Magányunkban és a másikkal való közelség átélésekor is.

A laktóz (tejcukor) egy glukóz és galaktóz molekulából álló diszacharid. Az anyatej rendkívül fontos összetevője, amely elősegíti más összetevők (pl. a kálcium és a vas) felszívódását, közreműködik a csecsemő immunvédelmének aktiválásában és könnyen elérhető galaktóz forrásként alapvető szerepe van az idegrendszer fejlődésében.

"Csak kézben alszik el, mit csinálok rosszul?!" - kérdezi sok szülő.

A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.

Vajon teljes az öröm? Hiszen a szülés után napokban a kórházban erre a pillanatra vágytál: végre belépni a lakásod ajtaján a kisbabával, először otthon lenni igazi családként, gyerekkel. Csakhogy meglehetősen gyakori, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül, majd egyre hatalmasabb aggodalom felhővé terebélyesedik.

Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.

Mi segít az anyának, hogy megértse a kicsit?

A csecsemő éhségjelei, nyűgössége, mosolya vagy éppen sírása mind olyan jelzés, amely valamiféle választ vált ki a szülőkből, különösen az édesanyából.

Minél élénkebben reagál az anya ezekre a jelzésekre, azaz minél inkább megvalósul a válaszkész gondozás, annál harmonikusabb kapcsolat alakul ki az anya és a kisbaba között, és annál biztonságosabban fog kötődni a gyerek. A kötődés minősége a későbbiekben kihatással van a gyermek önbizalmára, empátiás készségére, arra, ahogy a konfliktusokat kezeli, sőt a későbbi párkapcsolatára is. Régóta tudjuk, hogy a szoptató anyák előnyben vannak ezen a területen. Egy újabb kutatás közelebb vihet a magyarázathoz.