Anya-baba alvásszakértők álláspontja a normális csecsemőalvásról

Ennek a járványszerű szülői aggodalomnak egy része abból ered, hogy olyan kultúrában élünk, amelyben a szülőknek mindegyre azt mondogatják, hogy aggódniuk kell gyermekük alvása miatt, hogy rettenetes következménye lesz annak, ha gyermekük nem alszik eleget. A másik probléma, hogy a legtöbb újdonsült szülő, akinek kevés tapasztalata van gyerekekkel, mielőtt a sajátja megszületne, kevéssé van tudatában annak, hogy mi is számít normálisnak akkor, amikor a csecsemő alvásáról van szó.

Segítsünk az édesanyáknak megérteni a D-MER-t!

Mi is az a D-MER (diszfóriás tejleadó reflex)?

A D-MER egy nemrégiben felismert állapot, mely a szoptató édesanyákat érinti. Jellemzői lehetnek a hirtelen szorongás, illetve negatív érzések, érzelmek, melyek közvetlenül a tejleadás előtt jelentkeznek, és nem tartanak tovább néhány percnél. Ez a reakció megfigyelhető fejéskor, szoptatáskor, vagy spontán tejleadáskor is (amikor a tej megindul anélkül, hogy az anya éppen szoptatna vagy fejne). Több különböző szóval is jellemezhető az a lelkiállapot, melybe ilyenkor az érintett édesanyák kerülnek: ürességérzet a gyomorban, aggódás, szomorúság, rettegés, befelé fordulás, idegesség, szorongás, félelem, ingerültség, reménytelenség, összeszoruló gyomorszáj.

Ha a tejcsatornáimat átvágták a műtét során, és a tejbelövelléskor telítődnek, lehet-e ettől mellgyulladásom?

A tejbelövellés kényelmetlenségén és fájdalmán felül sok nő számára nehezítik meg ezt az időszakot azok az egészségügyi dolgozók, akik a megduzzadt mellet az átvágott tejcsatornák elkerülhetetlen következményének tartják, nem pedig a működő tejtermelő szövet bizonyítékának. Sokan – abból a tévhitből kiindulva, hogy a duzzanat a normálisnál tovább fog tartani, mivel a tejnek „nincs hova mennie” és elfertőződik – attól tartanak, hogy ez az állapot végül mellgyulladáshoz vezet. A duzzanat azonban sokkal inkább a mirigyeket és tejcsatornákat körülvevő szövetekben, a meginduló tejtermelés időszakában normálisan kialakuló ödéma, mint a nagy mennyiségű tej következménye. Az emlőmirigynek azokban a részeiben, ahonnan – az átvágott csatornák miatt – nem tud kiürülni a tej, a tejtermelés hamarosan megszűnik, az addig megtermelt tej pedig felszívódik anélkül, hogy további problémákat okozna.

Lehetséges-e a szoptatás mell- és mellbimbóműtét után?

Igen! Az elvégzett műtét fajtájától függően a legtöbb nő képes valamennyi tejet termelni. A csecsemő számára minden csepp jótékony hatású. A tapasztalatok szerint a mellkisebbítő műtétek befolyásolják leginkább a laktációs képességet, de a mellnagyobbító, feszesítő, diagnosztikai és a mellbimbóműtétek is csökkenthetik a termelődő anyatej mennyiségét.

Úgy tapasztaltuk, sokkal több nő kényszerül feladni a szoptatást, és áttérni a kizárólagos tápszeres táplálásra azért, mert a környezetükből senki sem tud eleget a körülményeikről ahhoz, hogy tanácsot adjon nekik, vagy erőfeszítéseikben támogassa őket, mint ahányan fizikai okokból nem képesek a tejtermelésre . A mell- és mellbimbóműtét utáni szoptatás kapcsán felmerülő problémák, és az ezen átesett nők érzései sokrétűek. Általában nehezebben megy nekik a szoptatás, mint azoknak, akik ilyen műtéten nem estek át. De ha Ön eltökélt abban, hogy megadja gyermekének mindazt a jót, amit az anyatej és a szoptatás nyújthat, ma már számos lehetőség a rendelkezésére áll ahhoz, hogy megkapja azt az információt és támogatást, amely szükséges ahhoz, hogy megvalósíthassa szoptatási céljait. Kérdéseivel keresse bátran a La Leche Liga szoptatási tanácsadóit vagy az IBCLC laktációs szaktanácsadókat. Az emlőműtét utáni szoptatással kapcsolatban bőséges információt talál a http://bfar.org angol nyelvű honlapon is.

"Huszonegy hónapos kislányom sajnos nem eszik rendesen, állandóan a cici kell neki! Tisztában vagyok vele, hogy nagyon jó neki az anyatej, de jó lenne, ha enne! Már kudarcnak élem meg, hogy semmit nem fogad el tőlem! Bármit készíthetek neki! Most egy hete megint jön a foga, és még annyit sem hajlandó enni, mint eddig. Szinte öt percenként cicizni akar, és ha nem adok, akkor egyszerűen hisztizik! Én meg tehetetlennek érzem magam! Tudom, hogy gyenge vagyok, mert szívem szerint szoptatnám még egy pár évig is, ha lehetne, de elfáradtam, és a hátam is fáj.
Már azt is megoldásnak tartanám, ha eljutnánk oda, hogy reggel, délben és este kellene csak neki a cici! Kérem, adjon tanácsot, hogy mit tegyek? Lehet, hogy azért nem sikerül leszoktatnom a ciciről a kislányomat, mert szeretem, ha cicizik?"