A szülés lelke: mi kell ahhoz, hogy a vajúdás ne akadjon el?
Sokat tudunk a szülés mikéntjéről, folyamatáról. Ismerjük a szakaszait, tudjuk, mik azok a jelek, amik a baba világrajövetelét jelzik. A szülés fiziológiája minden szakember és nő előtt ismert. De mi történik ilyenkor a leendő anya lelkében? Számít-e ez egyáltalán a szülés kimenetelének szempontjából? Vajon fontos, hogy a nő biztonságban érezze magát? Számít a környezet, az őt körülvevő emberek viselkedése?





Erre a kérdésre az esetek túlnyomó részében ma is a következő választ kapnánk: ha sír, akkor éhes és ezért szeretne szopizni. Ezzel a kijelentéssel azonban a szoptatásra csak mint táplálék forrásra gondolnak. Figyelmen kívül hagyják a kisbaba egyéb, szopizás iránti igényét kifejező jelzéseit.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) 2023. június 20-22-én Genfben (Svájc) rendezi meg az első világszintű kongresszust
Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet. Aztán megszületik a kisbaba, akinek fogalma sincsen a nagyok világáról, az óráról meg pláne.
A Szoptatás Világhetének gondolata 1991-ben fogalmazódott meg a 