Dr. Fehér Boglárka, csecsemő- és gyermekorvos, laktációs szakember
Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet. Aztán megszületik a kisbaba, akinek fogalma sincsen a nagyok világáról, az óráról meg pláne.
A Szoptatás Világhetének gondolata 1991-ben fogalmazódott meg a
Az emlősök utódai folyamatos szülői gondoskodást igényelnek a túléléshez és fejlődéshez. Ezért a kicsinyek arra törekednek, hogy fenntartsák az anyai közelséget, a szeparáció ellen pedig tiltakoznak hanggal és mozgással kommunikálva azt az anya felé. A csecsemőnek ez az aktív hozzájárulása éppen annyira nélkülözhetetlen az anya-csecsemő közötti kötődés megalapozásához, mint az anya gondoskodó magatartása.
A koraszülés sok esetben váratlanul éri a szülőket, akik még hosszú hetekre számítottak, hogy felkészüljenek kisbabájuk jövetelére. Az is lehetséges, hogy az édesanya még nem döntött arról, hogyan kívánja majd táplálni a kisbabáját és még ha a szoptatást tűzte is ki célul, kétségei merülhetnek fel, hogyan tudja majd fejéssel fenntartani a tejtermelést, amíg korábban született kisbabája képes lesz a mellből szopni. A szülőknek joga van tudni, hogy általánosan elfogadott tény, hogy a csecsemők, és méginkább a koraszülött csecsemők számára az optimális táplálék az anyatej, ami a koraszülött ellátás standard kezelésének részét képezi.