A Szoptatás Világhetének gondolata 1991-ben fogalmazódott meg a World Alliance for Breastfeeding Action (Szoptatást Támogató Szervezetek Világszövetsége, WABA) első ülésén. Anwar Fazal vetette fel, hogy tartsák meg minden évben a Szoptatás Világnapját, egy olyan egyedülálló, a társadalom egységes fellépését elősegítő eseményt, amely felhívja a figyelmet a szoptatás fontosságára és cselekvésre ösztönöz. Az ötletet jónak tartották, a megbeszélések során azonban arra jutottak, hogy egy teljes hét hatékonyabb lenne. Így született meg a Szoptatás Világhete, amelyet minden év augusztus 1-7. között ünnepelnek meg - az időpontot az 1990-es Innocenti Nyilatkozat emlékére választották.
Az emlősök utódai folyamatos szülői gondoskodást igényelnek a túléléshez és fejlődéshez. Ezért a kicsinyek arra törekednek, hogy fenntartsák az anyai közelséget, a szeparáció ellen pedig tiltakoznak hanggal és mozgással kommunikálva azt az anya felé. A csecsemőnek ez az aktív hozzájárulása éppen annyira nélkülözhetetlen az anya-csecsemő közötti kötődés megalapozásához, mint az anya gondoskodó magatartása.
A koraszülés sok esetben váratlanul éri a szülőket, akik még hosszú hetekre számítottak, hogy felkészüljenek kisbabájuk jövetelére. Az is lehetséges, hogy az édesanya még nem döntött arról, hogyan kívánja majd táplálni a kisbabáját és még ha a szoptatást tűzte is ki célul, kétségei merülhetnek fel, hogyan tudja majd fejéssel fenntartani a tejtermelést, amíg korábban született kisbabája képes lesz a mellből szopni. A szülőknek joga van tudni, hogy általánosan elfogadott tény, hogy a csecsemők, és méginkább a koraszülött csecsemők számára az optimális táplálék az anyatej, ami a koraszülött ellátás standard kezelésének részét képezi.
2023. február 8-án került sor a The Lancet című tekintélyes folyóiratban megjelent