Fájdalomcsillapítás és érzéstelenítés szoptató anyák számára

Az Academy of Breastfeeding Medicine 15. számú protokollja

ANNE MONTGOMERY, THOMAS W. HALE, and THE ACADEMY OF BREASTFEEDING MEDICINE PROTOCOL COMMITTEE
BREASTFEEDING MEDICINE Volume 1, Number 4, 2006

A vizsgálat célja

A vajúdás, a szülés és a szoptatás megkezdése mind normális folyamat. A vajúdás során fellépő fájások hatására termelődő oxitocin, endorfin és adrenalin fontos szerepet játszik abban, hogyan zajlik a szülés, és hogyan kezdődik a szoptatás. (1) A fájdalomcsillapításra használt szerek a vajúdás és a postpartum időszak alatt megkönnyítik a szülést és segítenek a szülés utáni felépülésben, különösen császármetszés után. Ugyanakkor befolyással lehetnek a vajúdás menetére és az újszülött viselkedésére, valamint kedvezőtlenül hathatnak a szoptatás megkezdésére.

A lelki egészség, kötődés és szoptatás jelentősége az örökbefogadott gyerek és az anya számára

Mental health, attachment and breastfeeding: implications for adopted children and their mothers
Karleen D. Gribble
International Breastfeeding Journal 2006, 1:5

ABSZTRAKT

Az örökbefogadott gyermekek szoptatásáról korábban úgy beszéltek, mint olyan valamiről, ami kedves dolog, de nincs szignifikáns előnye. Az alábbi cikk áttekinti azokat a pszichológiai és viselkedéses kutatási bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a szoptatás jelentős szerepet játszhat az anya és gyermek közötti kötődési kapcsolat kialakulásában. Ahogy az idézett esettanulmányok illusztrálják, örökbefogadás esetén, különösen ha a gyermek korábban elhanyagolást vagy bántalmazást élt át, a szoptatás hatása jelentékeny lehet. A szoptatás azáltal segítheti a kötődés kialakulását, hogy biztosítja a rendszeres, intim interakciót az anya és a gyerek között, a szoptatás nyugtató, ellazító és fájdalomcsillapító hatását a gyerekre, és a stresszoldó és anyai érzékenységet fokozó hatást a anyára nézvést. A szoptatás azon hatásai, amelyeket örökbefogadott gyerekek esetén lehet tapasztalni, minden szoptatós helyzetre alkalmazhatóak, de különösen relevánsak lehetnek más veszélyeztetett diádok esetén, pl. azokban a családokban, ahol intergenerációs kapcsolati trauma van jelen; ez még további vizsgálódást érdemel.

Szoptatás és a gyermekkori elhízás kockázata

Breast-Feeding and Risk for Childhood Obesity
Elizabeth J. Mayer-Davis, PHD, Sheryl L. Rifas-Shiman, MPH, Li Zhou, MS1 Frank B. Hu, MD, PHD, Graham A. Colditz, MD, DRPH and Matthew W. Gillman, MD, SM
Diabetes Care 29:2231-2237, 2006

Számít-e az anyai cukorbetegség vagy az anyai elhízás?

Bevezetés

Az utóbbi időben készült meta-analízisek azt találták, hogy a szoptatás mintegy 13-22%-kal csökkenti a gyermekkori vagy a későbbi elhízás kockázatát. Harder és munkatársainak meta-analízise ezen felül megállapította, hogy a hatás dózisfüggő: minél tovább tart a szoptatás, annál kifejezettebb. A hatás alapja lehet, hogy a szoptatás esetében az anya a csecsemő igényeit veszi figyelembe az etetéskor, míg a mesterséges táplálás során az anya dönti el, hogy mennyi táplálékot fogyaszt a kisbaba. Az is lehetséges, hogy a kisbaba élettani reakciója az anyatejben lévő tápanyagokra és hormonokra a magyarázata a szoptatás növekedésre gyakorolt hatásának.

A kutatás célja: annak vizsgálata, hogy az anyai cukorbetegség ill. elhízás gyengíti-e a szoptatás már korábban kimutatott jótékony hatásait a gyermekkori elhízással kapcsolatban.

Alvási pózok és viselkedésmódok azoknál a családoknál, ahol a kisbaba együtt alszik a szüleivel (otthoni környezetben)

Sleep Arrangements and Behavior of Bed-Sharing Families in the Home Setting
Sally A. Baddock, Barbara C. Galland, Barry J. Taylor and David P.G. Bolton
PEDIATRICS Vol. 119 No. 1 January 2007, pp. e200-e207

Absztrakt

CÉLOK: Együttalvó családoknál az alvási pózok és viselkedési formák mennyiségi analízise, hogy jobban megértsük az együttalvás kockázatát és előnyeit, illetve azt, hogy hogyan befolyásolja ezeket a viselkedési formákat a csecsemő kora és a szoba hőmérsékletének változása.

MÓDSZEREK: 40 csecsemőt vizsgáltak, akik legalább 1 szülővel aludtak együtt min. 5 órán át éjszakánként. A csecsemők otthonában éjszakai videofelvételt készítettek a családról és a kisbaba életfunkcióit folyamatosan figyelték és rögzítették.
Vizsgált szempontok: a csecsemő alvási pozíciója, annak a lehetősége, hogy az anya által kilélegzett levegőt a csecsemő belélegzi, a fej ki-és betakarása, szopás, mozgások, a család tagjainak elhelyezkedése alvás közben, reagálás a csecsemőre és interakciók.

EREDMÉNYEK: Minden csecsemő az édesanyjával aludt. 18 esetben az apa is és 4 esetben a testvérek is együtt aludtak a csecsemővel. A csecsemők általában az anya mellett, az apától és testvérektől elszeparálva, az anya felé fordulva, mellmagasságban, megérintve vagy karolva feküdtek. Az éjszakai szopási idő középértéke 40,5 perc volt . Az anyák általában a csecsemővel szemben feküdtek, de ritkán olyan pozícióban, hogy az anya által kilélegzett levegő veszélyt jelentett volna számukra. Az apák csak ritkán voltak kapcsolatban csecsemőikkel az alvás folyamán. 22 csecsemő esetében a fejet 102 esetben takarták be (magától „takaródott be”), 80%-ban az anya testhelyzet változtatása miatt. 68%-ban az anya segített kitakarni a baba fejét, ezek 50 %-ában a baba igénye miatt. A szoba hőmérsékletének 1 fokos növekedése csökkentette a fej betakarás idejét 0,2 órával.

KÖVETKEZTETÉS: Az apa jelenlététől függetlenül az anya-csecsemő kapcsolat a meghatározó az együttalvásban. Elsősorban a szopás határozza meg az anya - csecsemő testhelyzetét, bár a szoba hőmérséklete is befolyásolja azt. Hidegebb szobákban a csecsemők több időt töltenek a fejüket betakarva. A gyakori interakciók az anyának azon a képességén alapulnak, hogy kis inger hatására is felébred. Azok az anyák, akik isznak, dohányoznak vagy túl fáradtak, valószínűleg kevésbé képesek reagálni csecsemőjük igényére.